Az elvetett mag

Krisztus Urunk a magvető, aki a mai példabeszédben arról beszél, hogyan valósul meg az ő országa ebben a világban. Krisztus az evangélium jó magvában elveti országát a lelkek termőföldjébe. Országának új élete belőlünk sarjad ki. A magvető fáradhatlanul megy, és veti a magokat, szakadatlanul teszi a dolgát. Nem követ, hanem magot vet, amelyből élet sarjadhat. Az, hogy a magnak lesz-e élete, jövője, nagyban függ a földtől, amelybe elvetik, hiszen a lelkek szántóföldjei különböző minőségűek. 

Isten belénk vetett bizalma megrendítő. A magvető mindenhová veti a magot. Nem tesz különbséget: útszélre, sziklás helyre, tövisek közé és jó földbe is szórja. Vajon mi lesz a mag sorsa? A mai vasárnap evangéliumának örömhíre az, hogy ezek a magok felém hullnak, a lelkem földjébe. A magvető megajándékozza az elvetett maggal a földemet, az életemet. Én milyen föld vagyok? 

Útfél? Aki jelen vagyok a szentmisén, de amikor hazamegyek, minden érdekesebb dolog leköti a figyelmemet, és el is felejtem, hogy szólt hozzám valaki, és hogy megajándékoztak? 

Kőszikla? Aki egy rövid ideig örülök az Istennel való találkozásnak, de aztán visszamegyek a szeretteim, a munkatársaim és a barátaim közé, és jól megvagyok velük úgy, ahogy eddig voltam? Nem adok nekik semmit abból, amit Istentől kapok?

Tövises föld vagyok? Aki átmenetileg felszabadulok a napi gondjaim alól, de nem tudom elengedni, és Istenre bízni őket? Meg kell felelnem a munkahelyi elvárásoknak, a családom, az ismerőseim igényeinek, a saját boldogságomnak? Istennek már nem is jut időm megfelelni?

Jó föld vagyok? A szentmiséről hazatérve életre váltom az evangéliumot? Rámosolygok a szomszédokra, megdicsérem a szeretteimet észrevéve a másikban a jót? A munkahelyemen békésen elviselem, hogy nem mindig a leghálásabb feladatot kapom? Hagyok időt Istennek, hogy szeressen, és magamnak, hogy észrevegyem ezt? Talán látszik is rajtam, hogy Isten nagyobb boldogságot tud adni, mint a siker és az elismerés?

A magvető példabeszédét csak az tudja helyesen értelmezni, aki hajlandó bekapcsolódni a mag hintésébe és a mag termést hozó életébe. Aki így tesz, az az egyedüli „jó” (Isten) életébe oltódik be. Egyszóval, minden körülmények között „jó földdé” lesz.

Saint-Exupéry leírta egy reménytelen bevetésük történetét (A hadirepülő, 1942), amiből épségben visszatérve úgy érezte, mindent másként lát: „Az egyetlen győzelemfajta, amiben nem kételkedem, a magvak hatalmában lakik. Mihelyt elültetik a magot a fekete föld tengerébe, már győzelmes. Csak még le kell pergetni az időt, hogy megláthassuk a gabona diadalát… Kicsit jobban látom a győzelmek alapelvét: aki a felépült székesegyházban sekrestyési állást biztosít magának, az legyőzött. De aki egy felépíteni való székesegyházat hord a szívében, az győztes. A győzelem a szeretet gyümölcse.”

Kérjük Krisztus Urunktól, hogy a szeretet gyümölcsét, a gabona diadalát, az elvetett mag győzelmét megláthassuk, és ennek fogyhatatlan örömét továbbadjuk másoknak.

Németh Norbert rektor