Isten a szeretet

Szentháromság ünnepének evangéliuma Isten belső életének mélységeibe vezet el bennünket. Jézust egy alkalommal éjnek idején kereste fel Nikodémus, hogy kifejezze az iránta való csodálatát. Szemében Jézus egy különleges, Istentől jött tanító, aki ráadásul olyan jeleket visz végbe, amelyekre képtelen lenne, ha nem volna vele az Isten. A vele való beszélgetés során fogalmazza meg Jézus ezt a mondatot: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,16) Ez mintegy magába sűríti az egész evangéliumot, és egyúttal feltárja Isten legfontosabb tulajdonságait. Ha megpróbáljuk kibontani, látjuk, hogy nem véletlenül nevezik az evangéliumok evangéliumának. Belőle választ kapunk egy sor kérdésre.

Ki az Isten? Nem valami elvont, személytelen valóság, hanem olyan valaki, aki képes szeretni, sőt képes előbb szeretni. Kezdeményez és szereti a világot. Szeretetből keresi a kapcsolatot az emberrel. Az is nyilvánvaló, hogy nincs egyedül, mert van egy Fia. Több nincs, csak egyetlen, az egyszülött, aki ezért különösen értékes számára, egyedi és megismételhetetlen. Ha pedig van Fia, akkor megtudunk róla valami olyat, amit itt Jézus sem mond ki. Azt, hogy ő Atya. Ha pedig Atya, akkor mindent Atyaként tesz. Atyaként teremt, szeret és adja oda a Fiát, úgy, hogy szinte megszakad a szíve. Máshogyan szeret az Atya, és máshogyan szeret a Fiú. Így van ez emberi kapcsolatainkban is. Az Atya ajándékoz, nagylelkű, áldozatkész, kezdeményező, a Fiú pedig az, aki felismeri ezt a szeretetet, rácsodálkozik és válaszol rá, úgy, hogy viszontszeret.

Mit tesz Isten? Ajándékoz. A világ annyira fontos, annyira drága a szemében, hogy a legértékesebbet, a Fiát adja érte. Fontos neki, hiszen az övé, az ő műve, az ő keze alkotása, amely emiatt megérdemli gondoskodását, szeretetét.

Miért és kiért cselekszik Isten? A világért. A világ itt az embert jelenti, hiszen az ég, a föld és a csillagok nem képesek személyként cselekedni, nem képesek hinni benne. Csak az ember képes erre. Isten valójában az embert szereti ennyire, aki a teremtés célja és koronája. Az emberért cselekszik, de nem csak úgy általában, hanem konkrétan, azzal a céllal, hogy az ember, aki hisz benne, el ne vesszen.

Mit jelent, hogy Isten megmenti az embert? Ez az üdvösség. Ez a szó ma inkább elfedi azt a tartalmat, hogy mire képes Isten az ember megmentéséért. A megmentés az örök élet, ami az örök halál ellentéte. Az örökké tartó élet viszont ellentmond minden földi tapasztalatnak. Nyilvánvaló, hogy nem jelen életünk koordinátáiról van itt szó, hanem egy merőben új valóságról, arról, amely az Isten világa, arról az életről, amely Isten élete.

Így rejtőzik el, és tárul fel ebben az egyetlen mondatban Isten belső életének gazdagsága, aki Atyaként teremt, szeret, ajándékoz, Fiúként erre engedelmesen válaszol, szeretetből meghal és feltámad, hogy utat készítsen az embernek önmagában. Szentlélekként pedig mindazt, aki hisz benne, bevonja belső életének dinamikus, örök valóságába, a Szentháromság misztériumába.

Ternyák Csaba érsek