Legyen életünk szeretetválasz!

Japánban egy alkalommal kiállítást rendeztek a világ vallásairól. A kereszténységet bemutató terem bejáratánál a következőt írták fel mottóul: „A szeretet vallása.” Elgondolkodtató, hogy egy nem keresztény többségű távol-keleti országban, hitünk lényegét megsejtve, így vélekednek rólunk, Krisztus-hívőkről. Mindez arra bátorít bennünket, hogy mélyítsük el magunkban krisztusi identitásunkat, és annak megfelelően éljünk.

Szent János apostol rávilágít arra, hogy „az Isten szeretet” (1Jn 4,16). Vagyis Istennek nem csupán egy tulajdonsága az, hogy szeret, hanem ő maga a szeretet. S ez a szeretet abban mutatkozott meg a maga teljességében, hogy az Atya elküldte egyszülött Fiát, aki meghalt és feltámadt minden emberért, hogy mindaz, aki benne hisz, szabaddá váljék, és örök élete legyen (vö. Jn 3,16; 1Jn 4,9–10). Jézus a szeretet parancsával foglalja össze a tanítványok feladatát és életstílusát (Jn 13,34–35; Jn 15,12.17). A Mester „a nagy parancsról” érdeklődő törvénytudónak válaszul szintén a szeretetről beszél, összekapcsolva és egymással egyenértékűnek nyilvánítva az Isten, a felebarát és az önmagunk iránti szeretetet (vö. Mt 22,36–40; MTörv 6,5; Lev 19,18.34).

XVI. Benedek pápa egyszer a római nagyszemináriumban azt mondta, hogy Isten mindenkit személyesen szeret és név szerint hív. A keresztény élet kalandja pedig az erre a hívásra adott válasz. Ennek fényében elmondhatjuk, hogy a szeretet Istene bennünket is ingyenesen, feltétel nélkül szeret: nem azért, amit teszünk, hanem azért, mert vagyunk. Fontos, hogy ezt az örömhírt mindennap tudatosítsuk magunkban, ünnepeljük meg hálás szívvel, és válaszoljunk rá szeretettel. 

Szeretetválaszunknak Jézus tanítása szerint három iránya van: Isten, embertársaink és mi magunk (vö. Mt 22,36–40). E hármas irányultság szorosan összefügg egymással. Az isteni Mester rámutat arra, hogy egész valónkat, gondolkodásunkat át kell járnia az Úr iránti szeretetnek. Minden tettünknek, szavunknak az ad mélységet és értelmet, ha Istent szeretjük, és ennek tükrében cselekszünk (vö. Mt 22,37–38). Továbbá istenszeretetünkből fakad testvéreink és önmagunk helyes szeretete is. Hiszen Krisztusért és az ő Lelkének segítségével szeretjük embertársainkat és magunkat, illetve Jézust szeretjük felebarátainkban és önmagunkban is. Ahogyan ő mondta: „amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.” (Mt 25,40) Istenszeretetünk pedig akkor hiteles, ha szeretettel fordulunk az emberek és önmagunk felé is, amint János apostol tanítja: „Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.” (1Jn 4,20)

A szeretet tehát átjárja és lényegileg határozza meg keresztény hitünket. Mi a szeretet Istenében hiszünk, aki Jézus Krisztusban arra tanít minket, hogy a szeretet nem csupán egy érzést, nem csak egy eszmét jelent. Hanem a krisztusi igazság melletti döntést és önmagunk odaajándékozását az Úrnak és embertestvéreinknek. A szeretet Istene viszontszeretetre hív. Ne feledjük el, hogy életünk alkonyán az Úr nem azt fogja kérdezni tőlünk, hogy milyen nagy tetteket vittünk végbe, hanem hogy mekkora szeretettel tettük azokat. Kalkuttai Szent Teréz anyát idézve ezt hangsúlyozta Ferenc pápa. Életünk legyen tehát a mennyei Atya szeretetére adott szeretetválasz!

Nyúl Viktor