Összehasonlíthatatlanul értékesebb

A mai példabeszéd egy olyan tükör, amely átformálhatja az Isten országáról alkotott elképzeléseinket. Jézus ebben a tanításban nem egy száraz szabályzatot vagy újabb kötelességlistát hagy ránk, hanem egy olyan dinamikus valóságot mutat be, amely egyszerre követel tőlünk mindent, és ad meg – éppen ezáltal – magától értetődően mindent.

A szántóföldbe rejtett kincs és az igazgyöngy példázatát olykor kizárólag aszketikusan értelmezzük,

mintha Jézus csak fájdalmas lemondást követelne tőlünk a mennyei jutalom reményében. Az evangéliumban a görög eredeti szerint mindez az „örömtől hajtva” történik.

Az ember nem azért ad el mindent, mert kényszerítik vagy mert fél, hanem mert talált valami összehasonlíthatatlanul értékesebbet. Ez a hit igazi természete, a „szerelembe esés” tapasztalata, amikor a másikra szánt idő és energia nem teher, hanem kiváltság.

Dietrich Bonhoeffer életművének fontos eleme a Követés című könyve, amelyben erről a „drága kegyelemről”, az örömhírről ír, amit mindig újra kell keresni. Drága kincs ez, mert az ember életébe kerül; mindenekelőtt azért drága, mert Istennek került sokba, Istennek a Fia életébe került, és nekünk sem lehet olcsó, ami Istennek drága. A drága kegyelem: Isten emberré létele.

A háló képe fontos közösségi figyelmeztetés, mert a társadalom egészéből, válogatás nélkül gyűjt össze mindent. Az Egyház vagy egy katolikus iskola nem a tökéletesek társasága. Benne van mindenféle ember: szentek és bűnösök, lelkesek és lázadók, képmutatók és őszinték. A szereposztás is tiszta: a földi tanítványok feladata a háló kivetése, a meghívás és a türelmes befogadás. A szétválogatás, az eszkatologikus ítélet nem a mi dolgunk, hanem a mennyei angyaloké. Ez a felismerés felszabadítást ad. A földi lét a türelem ideje, de a toleráns jelen nem jelent következmények nélküli relativizmust, hiszen a szabadságunknak örökkévaló tétje van.

A beszéd zárlata az írástudóról szól, aki kincseiből régit és újat vesz elő, és ez a keresztény nevelő és vezető ősképe. A bölcs családapa módszere az egyensúly. Megőrzi és továbbadja a kinyilatkoztatás örök igazságait és az Egyház évezredes teológiai, spirituális örökségét, de bátran és nyitottan fordul a kortárs kultúra és a jelenkor új kihívásai felé.

Jézus kérdése ma nekünk szól: „Értitek-e mindezt?” Az evangélium nem elmélet, hanem egzisztenciális meghívás.

Ha őszintén a szívünkbe nézünk, fel kell tennünk a kérdést: a hitem csupán egy nyomasztó kötelességlista, vagy megéltem már a kincs megtalálásának elsöprő örömét? Képes vagyok-e a múlt értékeiből merítve választ adni a jelen kihívásaira? És végül: a mindenki iránt türelmes, hálót kivető halász szerepét élem-e a mindennapokban, vagy az ítélkező angyalét?

Szerző: Zsódi Viktor SchP

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír