Sokan visszahúzódtak

Egyes tanítványoknak a visszahúzódás volt a válaszuk Jézus „kemény beszéd”-ére. Mi nem akarunk visszahúzódni, hanem arra készülünk, hogy a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából meghallgassuk Ferenc pápát, aki Magyarországon is teljesíti péteri küldetését, amely a mindenkori pápa feladata: megerősíteni testvéreit a hitben. Jézus Péter apostolnak mondta egyszer: „Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet” (Lk 22,32).

Erre a péteri megerősítésre nagy szükségünk van. Ahogy Jézus eucharisztikus beszéde után sokan visszahúzódtak, úgy ma is vannak, akik a világjárvány vagy egyéb okok miatt hezitálnak, hogy részt vegyenek-e a pápai szentmisén. Pedig a pápalátogatás különleges alkalom. Nem tudhatjuk előre, milyen lelki élményeket tartogat számunkra. Akik annak idején Szent II. János Pál pápa magyarországi látogatásain részt vettek, megtapasztalták ezt az ő bátorító jelenlétében. Katolikus mivoltunk egyik legszebb megnyilvánulása a pápához való hűségünk. Az elmúlt hónapokban sok ellentmondásos hírt kaptunk, amelyek talán elbizonytalanítottak bennünket. Mégsem lehetünk olyanok, mint azok a tanítványok, akik már nem jártak Jézussal, amikor az Eucharisztiáról mint az örök Élet kenyeréről beszélt (Jn 6,51).

Talán vannak, akik katolikus létükre lélekben eltávolodtak a pápától, aki olykor keményen és nem az elvárásainknak megfelelően fogalmaz. Tisztítsuk meg elvárásainkat! Gondoljuk meg, hogy ki látogat el hozzánk! Kit várunk? Talán egy politikust vagy egy hírességet? Nem! A pápánkat várjuk! Ne engedjük, hogy mindenféle szirénhangok eltorzítsák, és előre rossz fénybe helyezzék a személyét úgy, hogy amit nekünk mondani akar, azt már meg se halljuk. Tekintsünk rá a hit szemével! Egy katolikus ember a pápában nem csupán egy egyházi vezetőt lát, hanem Péter utódát, aki azért jön, hogy megerősítsen bennünket a hitben, az eucharisztikus Jézusba vetett hitünkben. A kongresszus fő célja az, hogy a világ számos országából összegyűlt keresztények közösségében és a magyar katolikusok lelkében tudatosítsa: keresztény életünk és az Egyház életének egyik legfontosabb forrása az Eucharisztia.

Jézus kérdése visszhangzik az Egyház egész történelmében, és ma nekünk szól: Ti is el akartok menni? Ti sem akarjátok meghallgatni a kemény beszédet? A hit elleni legnagyobb kísértés: formálisan elhagyni Jézust, vagy lélekben kilépni az Egyházból. Mindig lehet indokot találni arra, hogy miért húzódjunk vissza, miért távolodjunk el. Németországban például azért lépnek ki sokan az Egyházból, mert nem akarnak egyházi adót fizetni. Arra, hogy miért legyünk hűségesek, miért maradjunk meg Jézus mellett, a legszebb és legigazabb választ Péter apostol adta meg a mai evangéliumban, amikor Jézus a tizenkettőt kérdezte: „Ti is el akartok menni?” Péter válaszolt: „Uram, hová mennénk, az örök élet igéi nálad vannak” (Jn 6,68–69). Máskor pedig háromszor is megvallotta, hogy miért követi őt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek” (Jn 21,15–17). Az apostol két vallomása arra emlékeztet minket, hogy nekünk is újra és újra meg kell vallanunk a hitünket és Jézus iránti szeretetünket. Ha csak tehetjük, akkor személyesen is vegyünk részt a kongresszuson, és tegyünk tanúságot katolikus hitünkről.

Ferenc a mai Péter, most ő mondja ki mindannyiunk nevében: „Uram, hová mennénk, az örök élet igéi nálad vannak.” Mi pedig örömmel csatlakozzunk hozzá, és szeptember 12-én menjünk el, hogy lássuk Pétert, mert ahol Péter, ott az Egyház, és ahol az Egyház, ott fúj a Lélek. „Cum Petro et sub Petro.” Csak Péterrel és Péter fősége alatt maradhatunk katolikusok!

Ternyák Csaba