Találkozás az Úrral a hegyen

A színeváltozás történetében Jézus három tanítványával együtt felmegy egy hegyre, hogy ott együtt imádkozzanak. Azon a napon Péter, Jakab és János tartottak vele, s mint kiválasztottak tanúi lettek a titoknak, melyet senkinek nem mondhattak volna el: megláthatták isteni dicsőségét. A beszámolók szerint látták, amint Jézus arca elváltozott, ruhája ragyogó színben tündöklött, és az ószövetség két nagy alakjával beszélgetett. Mózes a törvényt, Illés pedig a prófétákat képviselte.

Ebben a mindent beragyogó találkozásban látható módon összeért az ó- és újszövetség, az ígéret és a beteljesedés, a várakozás és a megtestesült remény.

Az esemény üzenete: amit Isten Mózes és Illés által elkezdett, azt Jézus szenvedésén és halálán keresztül szándékozik beteljesíteni. S ez az ígéret személyes életünkről is szól: amit Isten elkezdett felépíteni, azt itt és most teljessé kívánja tenni bennünk és általunk. Isten tervének megvalósulása és beteljesedése az imádságban tárul fel, és a vele való személyes találkozásban tud ránézni az ember. Isten tervével imádkozni a reményt és az ő kezébe letett jövőt jelenti.

Minden találkozás hegyre hív, melyet van, hogy nehezen, verejték árán mászik meg az ember. De jó tudni, hogy

a hegyet nem önmagáért akarjuk leküzdeni, hanem azért lépünk nehezeket, hogy önmagunkat, gyengeségeinket legyőzve Istennel találkozhassunk.

A hétköznapokban kevés időnk van elindulni, valóban útra kelni, lelki értelemben is hegyeket mászni. Napi rutinjaink, feladataink között sokszor megizzadva szorítunk időt a Jézussal töltött imára, majd a kihívásokkal megküzdve végül is azt tapasztaljuk, hogy ebből a találkozásból merítünk erőt a továbblépéshez.  

Az evangélium nem lezárt történet, hiszen a hegyen elővételezett passió és annak húsvéti öröme mindannyiunk életét bekapcsolja a színeváltozás eseményébe. Az átváltozás kegyelme egy felajánlott lehetőség a megtérésre, a bűnből való kilépésre. A bűnbánat és az alapos lelkiismeret-vizsgálat átal Jézus segít újrakezdeni, és megragadni az új kezdetet.

Kegyelme által nekünk nem a színünk, a ruhánk, hanem a szívünk változhat át, a ragyogás nem kívül, hanem belül történik.

Valójában Jézus is belülről, az Atyával való belső kapcsolatából merítve, az imádság gyújtotta belső tűz által vált ragyogóvá. Ebben a természetfeletti ragyogásban benne rejlik Isten szeretete, irgalma, vágya arra, hogy maga mellett lásson bennünket. Az imádság az, ami közel visz Istenhez, és ami megtarthat ebben a közelségben.

Az Istennel való kapcsolatunk jellé tesz bennünket. Arra vagyunk meghívva, hogy ezt a jelszerűséget, mely egyedül csak róla szól, őt hirdeti, tisztán megőrizzük az örök életre.

Szerző: Serfőző Levente

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír