A tanítványi létről

Isten igéjének vasárnapja az évközi idő kezdetén felhívja a figyelmünket arra, hogy fontos rendszeresen táplálkoznunk a Szentírás és a Szenthagyomány tanításából, hiszen az isteni kinyilatkoztatás hitünk alapja, valamint tanítványi létünk, missziós küldetésünk forrása. A mai evangéliumban négy tanítvány meghívásáról hallunk. A négy halász éppen a munkájával foglalkozik, Jézus pedig arra jár: egy tekintet, egy hívó szó elég, és mind a négyen követik őt, „eldobva, ami a kezükben van”. Ez a rövid jelenet tulajdonképpen mindent tartalmaz, ami az isteni meghívást jellemzi.

Az első, amit megállapíthatunk, hogy Krisztus a kezdeményező. Jézus meglátta őket… Itt többről van szó talán, mint arról, hogy egyszerűen csak észrevette ezeket a halászokat.

Nem vagyunk idegenek Isten számára, ő ismeri az életünket, látja a munkánkat, mindennapjaink örömeit és küzdelmeit. A meghívás személyes: nevükön szólítja őket.

Ez a személyesség a kegyelem sajátos vonása, ugyanis Isten előbb szeret(ett) minket, és csak azután kér választ. „Kövessetek engem” – radikális meghívás ez, amely nem latolgatja a lehetőségeket, célokat, körülményeket, hanem követésre szólít, ami az élet átalakítása. „Emberek halászává teszlek titeket” – erőteljes a kép: új feladat, új identitás. Jézus nemcsak meghív, hanem küldetést is ad.

A tanítványság nem merül ki intellektuális ismeretek megszerzésében (mint például a zsidó tanítók tanítványainak esetében), hanem a Jézussal való személyes jelenlétre hív, arra, hogy őt kövessék minden mozzanatában. Végül Péter, András, Jakab és János részéről is megérkezik a válasz: mindenüket – még apjukat is – otthagyva azonnal követik Jézust. A későbbi életükből láthatjuk, hogy ez nem idealizált naivitás volt részükről, hanem minden bizonnyal a hit és a kegyelem ereje, amit a jézusi megszólítás és hívás közvetített. Mindennek az elfogadása azonban mégis szabad tett, ezt érzékelteti más meghívástörténet esetében az elutasítás (vö. Mt 19,16–22). A Jézussal való találkozás mindig döntést követel. A maguk mögött hagyott dolgok (munka, családi kapcsolatok) nem az öröktől elválasztott értéktelenségek, ám a tanítványság fényében minden újraértelmeződik. Az értékek rendje megváltozik.

Az elhívott négy tanítvány kiemelkedő szerepet tölt be a jézusi tanítványi körben:

az elhívás személyes, de a küldetés közösségi.

Jézus követése nem a világtól elforduló magatartás, hanem missziós „együtt járás”.

A parton – életünk forgatagában − állva Jézus egyszerű szavakkal hív: „Gyertek, kövessetek.” Ma nekünk szól ez a hívás. Kérjük Istent, adjon nyitottságot, hogy meghalljuk, és bátorságot, hogy válaszoljunk, s „emberhalászokká” válva minél több embert vonjunk be szeretettel és igazsággal Isten országába.

Szerző: Kisiván Csaba

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír