Testvérnek lenni és testvérként élni

Szent Máté evangélista gyakran használja evangéliumában a testvér szót (pl. Mt 4,18.21; 5,22–24.47; 7,3–5; 10,2; 18,15). Ezzel azt akarja hangsúlyozni, hogy az Egyház testvéri közösség. A Jézus Krisztusba vetett hit és a keresztség (Mt 28,19–20), illetve a mennyei Atya akaratának megcselekvése által Jézus és egymás testvéreivé válnak a keresztények (Mt 12,48–50). Ezzel összhangban Az emberi testvériségről című dokumentum (amelyet 2019. február 4-én írta alá Abu-Dzabiban Ferenc pápa és az al-Azhar Egyetem szunnita nagyimámja, Ahmed et-Tajjeb – a szerk.), így fogalmaz előszavában: „A hit arra tanítja a hívőt, hogy testvért lásson a másik emberben, akit szeretnie és támogatnia kell.” A mai evangéliumi részletben az Úr Jézus arra mutat rá, mit is jelent ez.

Először is azt jelenti, hogy a másik emberben, különösen a legszegényebben, felfedezem a testvéremet, akiért lehetőség szerint felelősséget vállalok. Vagyis nem maradok közömbös iránta, hanem érdekel az élete, a sorsa, az, hogy mi történik vele. Ha látom, hogy valami rosszat tesz, ha bűnt követ el, nem hagyom rá, hanem alkalmas időben gyengéd és szelíd szeretettel figyelmeztetem. Imádkozom érte. Nemet mondok a pletykára, a megszólásra, és igent mondok a testvéri feddésre a fokozatosság evangéliumi elvét követve (Mt 18,15–17). Mindezt azért teszem, hogy testvérem megtérjen, és visszataláljon a helyes útra. Az ilyen jellegű figyelmeztetés, tanítja Jézus, az irgalom és az igazságban megmutatkozó figyelmes szeretet kifejeződése, amely a bűnt elutasítja, de a bűnösnek mindig felmutatja a megtérés lehetőségét.

Emellett azt is hangsúlyozza az isteni Mester, hogy testvérnek lenni azt is jelenti: felelősséget vállalok a tetteimért, a beszédemért. Mivel minden cselekedetemnek és szavamnak hatása van a közvetlen és a közvetett környezetemre, a testvéreimre, sőt a halál utáni sorsunkra is – hiszen, amit teszek és mondok, az vagy építi, vagy rombolja embertársaimat –, ezért nem mindegy, hogyan élek, miként nyilvánulok meg. A tanúságtételem közelebb vihet másokat Jézushoz, és így az üdvösséghez. Ugyanakkor a nem krisztusi életvitelem megbotránkoztathatja a környezetemben lévőket, és ezáltal eltávolíthat másokat az Úrtól. A Mester mindezzel nem félelmet akar elültetni bennem, hanem arra hív, hogy felelősséggel, derűvel és reménnyel éljem a keresztény életet, annak tudatában, hogy az utolsó ítéleten az Úr a szeretetem alapján fog megítélni szeretettel és szeretetből (Mt 18,18; 25,31–46).

Jézus végül arra is rámutat, hogy testvérnek lenni azt is jelenti: törekszem arra, hogy felelősen építsem az egymással való közösséget és egységet, amelynek alapja Jézus Krisztus. (Ennek jelentőségét gyakran hangsúlyozta nekünk a szemináriumi évek során Bíró László püspök, és magam is tapasztalom, mennyire fontos.) Öröm tehát tudni, hogy az emberek közötti testvéri egység forrása Isten Fia, aki emberré lett, és aki ezáltal minden emberrel közösséget vállalt. Ez a testvéri közösség – fogalmaz XVI. Benedek pápa – a keresztény ember boldogságának oka, mert tudjuk, hogy nem vagyunk magunkra hagyva. Hiszen velünk van Jézus Krisztus, és velünk vannak a testvéreink is (Mt 18,19–20).

Tanuljuk meg Jézus Krisztustól, isteni testvérünktől, hogy mit jelent testvérnek lenni és testvérként élni. Hálás szívvel ünnepeljük ezt az örömhírt, és ennek fényében, mint szorgalmas kézművesek, építsük bátor szelídséggel a testvériség kultúráját az egész emberiség nagy családjában, ahogyan Ferenc pápa kéri!

Nyúl Viktor