Vegyétek a Szentlelket!

Jézus a halála előtt önmagát ajándékozta oda az apostoloknak az utolsó vacsora termében az Eucharisztiában (vö. Mt 26,26; Mk 14,22). A feltámadása után pedig ugyanazzal a kifejezéssel – és talán éppen ugyanabban a teremben – a Szentlelkét is odaadja tanítványainak: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22) A mond ige, amivel Jézus szavait az evangélista bevezeti, jelen időben van, és János ezzel azt hangsúlyozza, hogy az Úr ezt mindig, minden időben mondja nekünk. A feltámadt Jézus állandó ajándéka tehát a Szentlélek, aki mindig jelen van számunkra, mindig időszerű és fontos a segítsége. Felmerülhet bennünk a kérdés: „Miért időszerű az Úr ajándéka? Miért fontos, hogy megkapjuk az Úr Lelkét?”

Jézus a Szentlélek ajándékát összekapcsolja a megbocsátás és az irgalom adományával: „Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.” (Jn 20,23) Az apostolok a Lélek erejében tudják közvetíteni Isten megbocsátó, irgalmas szeretetét, aki legyőz minden bűnt és gonoszságot. A Szentlélek az, aki arra vezet minket, hogy bánjuk meg bűneinket, és bátran menjünk oda az irgalmas Jézushoz, aki meggyógyít vétkeink kudarcaiból és sebeiből (vö. Zsid 4,16). Továbbá a Lélek az, aki gyengéden emlékeztet bennünket arra, hogy „rehabilitált” emberek vagyunk, vagyis olyanok, akiknek bűnei megbocsáttattak, és akiknek küldetésük, hogy maguk is merjenek megbocsátani az ellenük vétkezőknek.

A Szentlélek gyümölcsei közül (vö. Gal 5,22–23) kettőt emel ki az evangélista ebben az epizódban: az örömöt és a békét, amit a Lélek növel bennünk. A feltámadt Jézus tanítványaihoz intézett első mondata a békét hangsúlyozza. Az isteni Mester meg is ismétli: „Békesség nektek!” (Jn 20,19.21) A béke itt nem csupán egy bizonyos nyugalomra, rendezettségre utal, hanem a teljes békére, harmóniára Teremtő és teremtmény, ember és ember, ember és a teremtett világ között. Ez a meghalt, de feltámadt Messiás ajándéka. S ehhez a krisztusi békéhez fűz bennünket a békesség Lelke, aki Jézushoz vezet minket, s megteremti és megőrzi bennünk a békét, hogy mi is „a béke kézművesei legyünk”, akik a béke kultúráját építjük, ahogyan Ferenc pápa tanítja (vö. Mt 5,9). 

Az evangélista megjegyzi azt is, hogy „az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat” (Jn 20,20). A feltámadt Jézussal való találkozás az igazi öröm forrása, mert Krisztus a bűn és a halál szomorú hatalmát megtörve az örök élet örömének lehetőségét ajándékozza mindenkinek. A Lélek ebben az örömben erősít meg minket azáltal, hogy megvigasztal bennünket, növeli a hitünket, és elmélyíti a Jézussal való személyes barátságunkat. 

Ma, amikor az emberiség nagy családja oly sokat szenved a különböző betegségektől, illetve a bűn, a közömbösség, a háború és az önzés járványától, akkor különösen átérezzük, hogy igen időszerű és gyógyító az irgalom, a béke és az öröm, amit a feltámadt Jézus Krisztus ajándéka, a Szentlélek tud megvalósítani bennünk és általunk ott, ahol élünk. Éppen ezért mindennap kérjük az isteni Mestertől a Lelket, hiszen nekünk is mondja szüntelenül, ma is: „Vegyétek a Szentlelket!” (Jn 20,22)

Nyúl Viktor