A bibliai hermeneutikák kézikönyve Órigenésztől napjainkig

A lengyel születésű német protestáns teológus, Oda Wischmeyer szerkesztésében Németországban 2016-ban megjelent kötetben 78 tanulmány olvasható, amelyek írói a bibliai hermeneutika kulcsszemélyiségeit mutatják be, többnyire a szerzők egy-egy műve alapján, Órigenésztől (184–254) a 2001-ben elhunyt Gerhard Ebelingig. A monumentális, több mint ezer oldalas kiadvány az idén magyarul is megjelent, Benyik György bibliatudós szerkesztésében, aki az utószót is jegyzi. A fordítók Hamvas Endre, Kocziszky Éva, Nemes Krisztina, Németh Attila, Szabó Miklós és Tóth Béla voltak. A fordításokat több mint harminc teológus, filozófus, irodalomtudós egyetemi tanár ellenőrizte.

Az összbibliai hermeneutikatörténet kezdetén az Alexandriából származó egyházatya, Órigenész áll, aki kidolgozott egy értelmezési modellt arra, hogy az ókeresztény egyház hogyan is értse az Ószövetségből és Újszövetségből álló Bibliáját. Ez lett mindegyik későbbi bibliai hermeneutika alapja. Órigenész óta az Izrael „Írásainak” szövegén végzett hermeneutikai munka egyszerre két irányból közelít: egyrészt a zsidó, másrészt a keresztény tudósok felől. Órigenész teológiája és hermeneutikája szempontjából legfontosabb munkája a négy könyvből álló A princípiumokról.

Órigenész szerint nemcsak az Írás rejtett értelme, hanem a hármas értelmezésnek a módszere is Isten által sugalmazott.

A három szint: a szó szerinti (vagy történeti) szint, a tipológia és az allegória, amelynek különböző árnyalatai lehetségesek. Az írásértelmezés e három síkját az ember test–lélek–szellem hármasságához hasonlítja Órigenész: test – történeti-literális (szó szerinti) értelmezés; érző lélek – tipológiai értelmezés és morális allegóriák; szellem – misztikus allegóriák, amelyeket anagogikus (felfelé vezető) értelmezésnek is szoktak nevezni.

Rendkívül alapos elemzéseket olvashatunk a kötetben többek között Rotterdami Erasmus, Luther Márton, Kálvin János hermeneutikai elképzeléseiről, de Johann Gottfried Herder, John Locke, Friedrich Schleiermacher Magyarországon talán nem annyira ismert hermeneutikai elméleteiről is.

Mivel a 20. század közepétől a hermeneutika tudománya magában foglalja a filozófiai, az irodalmi, a jogi és a művészeti hermeneutikát is, a kötetet záró terjedelmes tanulmányában Arie Zwiep e sokszínűség vázlatos bemutatására vállalkozik.

Talán kevésbé ismert az önéletrajzi jellegű bibliaolvasás, melynek tipikus példája Henri Józef Machiel Nouwen katolikus pap, misszionárius és tudós munkássága.

Nouwen saját lelki útját Rembandt A tékozló fiú című festménye alapján fogalmazza meg. Őszintén beszél azokról a személyes változásokról, amelyeken az egyetemi karrierről lemondva keresztülment, hogy aztán szellemi fogyatékos emberekkel dolgozzon és éljen együtt egy kanadai közösségben. Azáltal, hogy azonosította magát a festmény/történet különböző szereplőivel, új betekintést nyert abba, ki is ő maga és hogyan is áll az életben. Végül arra a következtetésre jutott, hogy bizonyos értelemben apává kell válnia, hogy végre hazatérhessen. Keresése során a Biblia, Rembrandt festménye és saját életútja együttesen adta meg lelki növekedésének értelmezési keretét.

Török Csaba teológus, egyetemi tanár tanulmányában arra keresi a választ, hogyan jelennek meg a hermeneutika kérdései a II. Vatikáni Zsinat utáni megnyilatkozásokban. Kiemeli, hogy a zsinat Dei Verbum (DV) kezdetű dogmatikus koncepciója az isteni kinyilatkoztatásról több szempontból mérföldkőnek számít. Ennek tükrében elemzi többek között VI. Pál Evangelii nuntiandi (EN) kezdetű apostoli buzdítását, II. János Pál Fides et ratio (FR) kezdetű enciklikáját és XVI. Benedek Verbum Domini (VD) elmélkedését, amely bevezette a 2008-as püspöki szinódust. Az EN-ből kiemeli: „Az Egyház annak a Jó Hírnek letéteményese, amelyet hirdetnie kell. Rá vannak bízva Jézus Krisztus Újszövetségének ígéretei, az Úr és az apostolok tanítása, az élet igéje, a kegyelem és Isten ajándékainak forrásai, az üdvösség útja. Az evangélium tartalmát, és így az evangelizáció tartalmát is mint életadó drága kincset őrzi, nem azért, hogy lakat alatt tartsa, hanem hogy minden embernek hozzáférhetővé tegye.” II. János Pál pápa enciklikájának lényeges gondolata: „Istennek a maga jóságában és bölcsességében úgy tetszett, hogy kinyilatkoztatja önmagát, és tudtunkra adja akaratának szent titkát, mely szerint az embereknek Jézus Krisztus által, a megtestesült Ige által a Szentlélekben útjuk nyílik az Atyához, és az isteni természet részesei lesznek.” Benedek pápa pedig kiemeli:

„Az Igének arca van, személy, Krisztus… Az Úr testet készített magának, hogy eljöhessen. Megtestesülésével azt mondta: a tiéd vagyok… Az Ige útján, belépve megtestesülésének, velünk valóságának a misztériumába, el akarjuk sajátítani az Ő lényét, ki akarunk lépni saját létezésünkből, odaadva önmagunkat Neki, aki értünk adta Önmagát.”

A professzor hozzáfűzi: „Valóság és igazság, személyesség és megtestesülés: bizonyos értelemben már itt egészen konkrét hermeneutikai elvekkel találkozunk, amelyek kifejtése komoly figyelmet igényel.”

Az utószót író Benyik György kiemeli, Oda Wischmeyer és csapata megdönt néhány előítéletet, például azt, hogy a bibliai hermeneutika csak a protestáns egyházak bibliakutatásának része lenne, vagy hogy a történeti-kritikai módszerek megjelenésével elavultak volnának a régi hermeneutikai próbálkozások. Ezeket a tévképzeteket korrigálva és a korábbi szakkönyvek hiányosságait pótolva, a kézikönyv bemutatja mind az ókeresztény egyházatyák hermeneutikáját, mind a Katolikus Egyház kiemelkedő teológusaiét: Cassiodorusét, Szent Ágostonét, Nagy Szent Gergelyét, Bellarmin Róbertét.

A kézikönyv felsorolja a magyar nyelven megjelent fontosabb hermeneutikai tanulmányokat és összefoglalókat. A kötet névmutatót is tartalmaz.

A bibliai hermeneutikák kézikönyve Órigenésztől napjainkig
Szegedi Nemzetközi Biblikus Konferencia Alapítvány, 2022

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: bibliakultura.blog.hu

Magyar Kurír