A bizalom útja a meghívástól az önátadásig

A hívő ember mélyen vágyik arra, hogy hite, Istenbe vetett bizalma stabil, sőt egyre erősebb legyen. Igaz és mély vágy ez. A valós tapasztalat azonban azt mutatja, hogy hitünk olykor erősebb, máskor kételyek gyötörnek bennünket, Istenbe vetett bizalmunk egyszer nagyon élő, másszor elbizonytalanodó. Péter apostol az a személy az Újszövetségben, akinek belső útjáról, életének és hitének hullámzásáról talán a legtöbbet tudunk. Ő az, aki többször is „ráérez” arra, hogy valójában kicsoda Jézus. Aki nagy fellángolásaiban mindenki előtt megvallja őt Isten Fiának, majd kifejezi iránta odaadását. De életének éppígy része az elbizonytalanodás, az emberi logikának a hit fölé helyezése, sőt a tagadás is. Hitét tehát erősen jellemzi egyfajta hullámzás. A mai evangélium is erről a belső mozgásról tanúskodik: jelen van benne a hit és a bizalom, ugyanakkor a kétely és az elbizonytalanodás is, végül pedig Jézus valóságának felismerése és megvallása. Ám ha mélyebben megvizsgáljuk Péter apostol élettörténetét, felfedezhetjük benne a fejlődést is. Életében

az Isten Fia megvallásától eljut odáig, hogy Jézust az Urának nevezi, aki immár nem csupán külső hatalom, hanem az életét belülről alakító Úr, akihez kapcsolódni lehet, aki hatással van az ő személyes történetére.

Ha az apostol teljes életét nézzük, valós fejlődést fedezhetünk fel benne a kezdeti meghívástól a teljes önátadásig. Jelen vannak benne a hullámzások: a nemes pillanatok, a megtorpanások, de a tagadás bukása is. Ez az ellentmondásokkal teli élet végül mégis a vértanúságban teljesedik ki. 

Péter apostol életútja bátorítást és reményt ad saját életünk hullámzásaiban is. Megmutatja, hogy Isten ezekkel együtt is képes érlelni és továbbvezetni minket a teljes odaadás felé.

Az apostol életútja egyúttal meghívás is arra, hogy soha, a legnagyobb kétely esetén se zárjuk le magunkban a kérdést: kicsoda nekünk Jézus Krisztus? Ugyanakkor a hit legtisztább pillanataiban se elégedjünk meg Isten hatalmának külső elismerésével. Mert ő nem egyszerűen csak Isten Fia, hanem mindannyiunk életének Ura és Istene akar lenni. 

Az evangéliumi történet szerint Péter maga kéri: „parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen”.  Jézus szinte csak ráhagyja: „Jöjj!” Péter akarata teljesül, de ez lesz számára a bizalom próbatétele is. Rendi közösségünkben van egy mondás, miszerint Isten sokszor azzal teszi próbára az embert, amit ő maga akart magának. Ez különösen helyezések alkalmával kerül elő, amikor valaki nagy ügyködéssel eléri, hogy olyan feladatot kapjon, amit nagyon jónak tart a maga számára, majd később meglátja annak nehézségeit, árnyoldalait is. Ám ha már így alakult, akkor hűségessé, odaadóvá kell válnia ebben a feladatban, miközben felismeri, hogy az emberi okoskodás helyett mégis jobb elsősorban Istenre bízni az életünket. Ez a tapasztalat sokszor nehéz, akár keserves vagy félelmetes. Péter apostol számára ugyanakkor lehetőséget adott arra, hogy felismerje Isten Fiát, és megerősödjön a belé vetett bizalma. Ez az út számunkra is megadatik.

Szerző: Dobszay Benedek OFM

Magyar Kurír