A bocsánatkérésről és a mézes pálinkáról – Ünnepi készület Horváth Árpád jezsuitával (4. rész)

A jezsuita templomigazgató az első videoblogban az adventi koszorút, annak alkotórészeit bemutatva hozta közel hozzánk a készületet, a találkozást egymással és a Megváltóval; a második részben a rorátéról és a Mikulásról, legutóbb pedig advent harmadik vasárnapjának liturgikus színéről és a jó cselekedetek fontosságáról beszélt.

Az adventi koszorún immáron mind a négy gyertya ég, a hagyomány alapján ilyenkor

Keresztelő Szent Jánosra gondolunk, az ő szavai szabnak irányt: Egyengessétek az Úr útját; ami görbe, legyen egyenessé. A megtérésre, megtisztulásra hívó felszólítás ez.

A karácsonyig hátralévő napokban a hagyomány szerint mindenki igyekezett a házakat kitakarítani, amely kifejezte, hogy a környezetünket is rendbe kell tenni az ünnepekre. És ami ugyancsak lényeges ilyenkor, hogy ne csak a külső világunk újuljon meg, hanem a belsőnk is, amit a gyónással tudunk megtenni.

Régi hagyomány volt ilyenkor, hogy advent negyedik hetében a gyerekek bocsánatot kértek a szüleiktől.

Mennyire jó volna, ha tudnánk bocsánatot kérni egymástól az adventi koszorú immáron teljes fényénél.

Jó volna, ha meg tudnánk fogalmazni kéréseinket is ilyenkor, hogy mi az, amit szeretnénk és mi az, ami szükséges a születő Jézus fényében.

Végül pedig advent negyedik vasárnapjának egyik régi hagyományát elevenítette fel a templomigazgató: régen, ilyenkor a férfiak mézes pálinkát készítettek. A méz jelképéről, a mézes ital receptúrájáról és annak gazdagító jelképéről többet is megtudhatunk a videoblogból.

Fotó és videó: Merényi Zita

Magyar Kurír