A böjtölés szeretetgyakorlat – Palánki Ferenc a hivatástisztázó lelkigyakorlat zárómiséjén

A fiatalok Nagy Bálint jezsuita szerzetes vezetésével arra keresték a választ a lelkigyakorlaton, hogyan tudnák Istent jobban követni az életükben. Segítségükre volt Törő András püspöki irodaigazgató, ifjúsági referens, valamint Németh István nyíregyházi káplán is.

A hétvége zárómozzanata volt a püspöki szentmise. A főpásztornak a böjtről mint a megújulás lehetőségéről szóló tanítása is erősíthette a fiatalokban az útkeresésük során megfogalmazódott elhatározásukat, Isten utáni vágyukat.

Palánki Ferenc püspök a nagyböjti kegyelmi idő átéléséről, a böjtölés, önmegtagadás gyakorlásáról beszélt, amellyel egyre inkább átélhetjük a megváltott lét csodáját, annak örömét, hogy képesek vagyunk Isten szeretetére válaszolni. „Öröm számomra, hogy vannak fiatalok, akik vállalkoztak a lelkigyakorlatra, és azon gondolkodnak, hogyan tudnák Istent szolgálni. Mindannyiunknak ezen kell gondolkodnunk, erre kell törekednünk, hogy viszonozni tudjuk Isten szeretetét.

Nagyböjtben ránézünk a keresztre: Uram, Jézus, Te mit tettél értem, én is tenni akarok valamit Érted” – hívta fel a figyelmet a főpásztor nagyböjt lehetőségére. A böjthöz kapcsolódó fogalmakra – önmegtagadás, lemondás, vezeklés, szenvedés, megkísértés, fájdalomra – utalva kiemelte: a nagyböjti időszak mégis igazi kegyelmi idő, lelki tavasz, a megújulás lehetősége, az Istenre figyelés ideje, amikor különleges kegyelmeket kaphatunk.

Azért van a kísértés, hogy azt legyőzve hasonlítsunk Jézushoz

– fogalmazott a megyéspüspök. – A szigorú böjti napon háromszor étkezhetünk, és egyszer lakhatunk jól. A kísértést egy egyszerű példával szemléltette a szónok. Elmondta: ritkán szokott reggelizni, de ezeken a napokon már reggel 6 órakor éhes. Hát ez a kísértés. De tulajdonképpen mi a győzelemre készülünk, azt ünnepeljük, hogy Jézus győzött, legyőzte a kísértéseket, bennünk is.

Ádám és Éva nem tudták legyőzni a kísértést. A kísértés mindig tartalmaz valami jót. Azzal nem kísérthet meg bennünket senki, hogy például égessük meg a kezünket, mert az fájdalmas, nem tesszük meg, tehát az nem jelent kísértést. A kísértés valami jót akar adni, csak nem az Isten útján járva.

Miért kell a kísértéseinket legyőzni? Azért hogy megmutassuk, hogy Jézus tulajdonához tartozunk – hangsúlyozta szentbeszédében Palánki Ferenc püspök. – A böjtölés önmegtagadási gyakorlat, tulajdonképpen edzés, arra készítjük föl magunkat, hogy képesek legyünk áldozatot hozni másokért, szeretetből.

A böjtölés tehát szeretetgyakorlat.

Nem a dőzsölés, gazdagság tesz boldoggá bennünket, hanem az, amikor látjuk embertársunk szemében a csillogást, hogy sikerült neki örömet szereznünk.

Ezután a főpásztor az öncélú böjt veszélyeire hívta fel a figyelmet. „Önmagában a böjt nem ér semmit. Rengetegen böjtölnek, fogyókúráznak, önmegtagadási gyakorlatokat végeznek, hogy az életük valamilyen területén sikeresek legyenek. De nem ez a boldogság. 

A kísértés éppen magunk felé akar fordítani, önzővé akar tenni, és mi nem önzők akarunk lenni, hanem szeretetre képesek.

A kísértés bezár egyetlen pillanatba, és aztán ennek leszünk a rabjai. Azt sugallja, hogy az a fontos, amit most átélsz, nem számít, milyen következményei lesznek, most legyen jó. Milyen sokan élnek így hosszú évekig, mekkora rabság ez!”

A nagyböjti idő azért kegyelmi időszak, mert fölszabadít, megszabadít az önzéstől, attól, hogy csak magunkra figyeljünk, és a szeretet által összeköti a jelent a végtelennel. Elkezdünk figyelni másokra, észrevesszük, hogy másoknak nagyobb gondjai is vannak.

Kísértés az, hogy Isten nélkül éljük az életünket, azt gondolva, hogy megoldjuk magunk, mert nem biztos, hogy Isten úgy akarja intézni azt, ahogyan mi szeretnénk. Keressük a kiskapukat, a kompromisszumokat, de vannak olyan helyzetek, amikor már nem lehet kompromisszumot kötni, mert akkor a szívünket veszítenénk el, az pedig az Istené.

A nagyböjt annak az ideje, hogy visszanyerjük a szívünket, és odaadjuk, odaajánljuk Istennek, ahogyan Jézus tette.

Ő soha nem volt önző, nem tett csodát saját magáért, mindig csak másokra, ránk, emberekre figyelt, hogy megtisztítson, megváltson, hogy Isten szeretetében részesítsen, és erre a szeretetre adott válaszra meghívjon bennünket.

Használjuk fel ezt a kegyelmi időszakot, és akkor átélhetjük a húsvét, a szabadulás, a megváltás, megújulás, a feltámadás örömét – zárta tanítását Palánki Ferenc püspök.

A szentmise végén Németh István, a közösség lelkipásztora a hívekkel együtt köszöntötte Palánki Ferencet püspökké szentelésének 12. évfordulóján.

Forrás és fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye/Kovács Ágnes

Magyar Kurír