A bölcsődék napját ünnepelték Nyíregyházán

Megköszönve munkájukat a főpásztor kifejtette: néha mi is olyan gyermekek vagyunk, mint amilyen kisgyermekekről a bölcsődei dolgozók gondoskodnak. Teszik ezt szeretettel, türelemmel és odaadással, ahogy a Jóisten is szeret minket: türelemmel és odaadással.

Szabó Tamás, a székesegyház parókusa a napi evangéliumi részről beszélt a jelenlévőknek, mely húsvét harmadnapján nem más, mint az emmauszi tanítványok története.

Erőforrás a beszélgetés Istennel, vagyis az ima és a beszélgetés embertársainkkal is. Mindkettőre szüksége van az embernek – mondta a parókus. – Ebben a történetben

Isten kíváncsian szegődött a két tanítványhoz. Ugyanilyen kíváncsi ránk is, hogy mi van velünk, hogy vagyunk.

Mondjuk el Istennek, amikor beszélgetünk vele, hogy hogy vagyunk. Természetesen kérni is lehet tőle, de úgy is imádkozhatunk, hogy elmondjuk neki az érzéseinket – emelte ki Szabó Tamás. Mindezt párhuzamba állította a bölcsődékben dolgozókkal, akik mindig szeretettel és türelemmel hallgatják meg a rájuk bízottak érzéseit.

A szertartás után a Nyíregyházi Egyházmegye elismerő oklevelét vehették át az intézmények kiemelkedő munkát végző dolgozói. A kitüntetéseket a Nyíregyházi Egyházmegye főhelynöke, Gánicz Endre és Bodnár-Szabó Ildikó szociális irodavezető adta át a díjazottaknak.

A díjazottak névsora ITT megtekinthető.

Az ünnepség a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán folytatódott. A szakmai előadást megelőzően a Szent Miklós Gyermekvédelmi Intézményből érkező gyermekek szívmelengető műsort adtak a megjelenteknek.

Ezt követően Ráczné Kárpáthi Márta pszichológus, a Debreceni Egyetem Egészségtudományi Kar Szociális és Társadalomtudományi Intézet Pszichológiai Tanszék mesteroktatója Fegyvertár kiégés ellen című előadásában először felnyitotta a hallgatók szemét a kiégés folyamatára, majd elmondta, miért veszélyes az. Részletesen kifejtette a kevésbé veszélyeztetett személyekre vonatkozó tulajdonságokat, melyeket ha erősítünk magunkban, akkor elkerülhető a kiégés szinte minden szakmában, így a bölcsődei dolgozókéban is.

Kulcsfogalmakat sorolt fel, annak a „fegyvertárnak az eszközeit”, amelyek szintén segíthetnek a kiégés ellen: önismeret, feszültséglevezetés az érzelmi kimerülés ellen, társas kapcsolatok ápolása, szakmai fejlődés, pihenőidő, aktív szabadidős tevékenységek, értelemkeresés a munkában, az életben. Ezek közül a feszültséglevezetést részletesen kifejtette a javasolt és nem javasolt tevékenységekkel. Szabó Éva pszichológus szavaival zárta beszédét:

„Olyan emberek legyünk, akiknek létrájuk is van, ha gödörbe kerülnek.”

Lelki oldalról is rátekinthettek saját szolgálatukra a bölcsődében dolgozók, hiszen Szabó Tamás, a Szent Miklós-székesegyház parókusa tartott előadást az Emmauszi tanítványokról. A történet egyes részleteit „morzsaként” boncolgatta, hiszen mint mondta: „tele van alapvető emberi gesztusokkal, melyeket érdemes átvennünk tőlük”. Ilyen morzsák például: „ketten”, „mentek”, „beszélgettek” és „hozzájuk szegődött”, „hit”.

Két tanítványról van szó ebben az evangéliumi szakaszban, ahogy mi is együtt dolgozunk a munkahelyünkön. Egy csoportban valaki ott van mellettem, aki társam a munkában, aki ajándék lehet nekem, vagy én neki. Ketten mentek: úton vagyunk. Bár mindig megérkezni akarunk, látnunk kell, hogy valójában az út a lényeg. Beszélgettek: felnőttek néha már elfelejtenek beszélgetni, de a bölcsődei dolgozók tapasztalják igazán, hogy a kisgyermekek még szeretnek beszélni, beszélgetni. Ketten mentek, beszélgettek, és hozzájuk szegődött: lehet, hogy hozzánk is szegődik valaki, de az is lehet, hogy mi szegődünk oda valakihez, valakikhez, jelen esetben akár egy családhoz, mint aki a legféltettebb kincsük gondozója.

Utolsó morzsaként a pasztorális helynök a hitet emelte ki: ha a dolgainkat, terveinket odatesszük Isten elé, higgyük azt, hogy ő alakítja azokat. „Beszélgessünk, ahogy az Emmauszi tanítványok, és hallgassuk meg egymást, ahogy Jézus is meghallgatta őket” – zárta beszédét Szabó Tamás.

A nap végén Bodnár-Szabó Ildikó irodavezető számokban is bemutatta, hogy az a hivatás, amelyet a jelenlévők végeznek, hogyan helyezkedik el a Nyíregyházi Egyházmegye szociális hálózatában. Ami a bölcsődéket illeti: a 11 működő bölcsődében 480 gyermeket fogadnak be, akikről 138 munkatárs gondoskodik.

„A földi szolgálatát befejező Ferenc pápa egyik beszédében kiemelte, hogy a gondoskodás kultúrája segít leküzdeni a közönyt, az önzést, és arra ösztönöz, hogy figyeljünk egymásra, különösen a legkiszolgáltatottabbakra. Mindig arra buzdított, hogy

a szeretet és az együttérzés vezérelje tetteinket, ne csak szavakkal, hanem konkrét cselekedetekkel is segítsük egymást”

– elevenítette fel az irodavezető a Szentatya szavait.

„A bölcsőde egy második otthon, ahol a kisgyermekek biztonságban, szeretetteljes közegben fejlődnek. Önök terelgetik őket az első lépések, első szavak csodálatos világában. Ez a szolgálat a társadalom számára is az egyik legnagyobb ajándék. Ez nem csupán feladat, nem csak hivatás, ez küldetés: a jövő építése a szeretet szolgálatán keresztül” – köszönte meg a jelenévők áldozatos munkáját Bodnár-Szabó Ildikó irodavezető, aki Ferenc pápa szavaival zárta a napot: „a gyermekek tanítanak minket arra, hogy alázatosak legyünk, hogy örüljünk az élet apró dolgainak, és hogy mindig nyitott szívvel forduljunk mások felé”.

Szöveg és fotó: Juhászné Szabó Erika

Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír