A borászok lelki életet élő emberek – Beszélgetés Demeter Endrével, a NEK borának készítőjével

– Sok mindennel foglalkozott életében, többek között jogi egyetemet is végzett. Hogyan lett borász?

– A borászat a szerelem. Nagyapám és édesapám is borászkodott, de én vagyok az első a családban, akinek ez a hivatása, elvégeztem az agráregyetemet és szőlész-borász szakmérnök is vagyok. A Miskolci Egyetemen pedig öt évig tanultam geológiát. Tokaj-Hegyalja ugyanis geológiailag a legizgalmasabb borvidék a szőlőtermesztési zónában. A szőlész-kertész tudományon kívül a geológia az, ami nagyon sokat segít a boraink megismerésében, minőségének javításában.

– Az mit jelent, hogy Tokaj-Hegyvidék a geológiailag legizgalmasabb borvidék?

– Ennek több összetevője van. Önmagában a talajunk izgalmas annyira, hogy a világ legkülönlegesebb borvidékeihez tartozik Tokaj. A másik nagyon fontos összetevő a klímánk, ami sok száz éve teszi világhírűvé a borainkat, mert nálunk természetes úton jön létre az édes bor. A világon körülbelül harminc aszús borvidék van, így tőkén tudunk töppeszteni, tehát a természetes borkészítésnek ez a csúcsa. Tudományosan igazolható, hogy klímában Tokajnak vannak a legjobb adottságai. Pontosan ezért nem foglalkozott Tokaj húsz évvel ezelőttig mással, csak a természetes édesbor készítésével.

A NEK bora is ilyen, annak modern, 21. századra hangolt változata és altípusa, a késői szüret változata. Ha már Magyarország, akkor Tokaj, és ha Tokaj, akkor legyen ez a késői szüret.

Ezenkívül van a két fajtánk, a furmint és a hárslevelű, ami a borvidék kilencvennyolc százalékát kiteszi. Ezek hungaricumfajták. A világon máshol is termelik őket, de ilyen széles szelekcióban Tokaj a hazájuk, tőlünk származnak, innen vitték mindenhova.

Nagyon fontos a tájban élő ember kultúrája is, a szőlőtermesztési és bortermelői kultúra, ami a sok száz év alatt kialakult – erre kaptunk világörökségi címet 2002-ben.

Tokaj a világ első dűlőklasszifikációja, a világ első eredetbesorolása és a világ első zárt borvidéke. Már nagyon korán, az 1700-as évek elején elismerte a világ, és egyértelművé vált, hogy nekünk mennyire fontosak a boraink, szigorúan betiltották a hamisításokat. Máig ezt a klasszifikációt használjuk.

– Kérem, mutassa be a tokaji furmint-hárslevelűt, és beszéljen arról is, hogyan lett a NEK bora.

– Furmint-hárslevelű házasítás, mégpedig azért, mert a tokaji ültetvények szinte kivétel nélkül vegyes ültetvények, ez a két fajta nagyon szoros rokonságban áll egymással ampelográfiailag. A késői szüreteknél már nem válogatjuk őket szét, mert kiválóan érzik magukat együtt, jól kiegészíti egymást a két fajta. Ezt a csúcsminőségű bortípust az elsők között kezdtem el készíteni.

Csak hallomásból értesültem arról, hogyan választotta ki az Egyház a NEK borává a furmint-hárslevelűt. Magas rangú püspök atyák – külföldről is – vettek részt azon a válogatón, amelyen zsűriztek több tételt, bizonyos szempontok alapján. Nyilván lesznek a NEK-en olyan rendezvények, amelyeken bor is lesz, illetve a szentmiséken szükség van miseborra. Erre a válogatóra – amennyire én tudom – úgy került be a borom, hogy az esztergomi Prímás Pincével a nyitás óta együtt dolgozunk, és ott az én késői szüretelésű borom az egyik legnépszerűbb a vendégek és az egyházi méltóságok között is. Úgy hallottam, hogy egyhangú szavazással, közfelkiáltással mondták ki, hogy ez jó lesz, ezt szeretnék. Már önmagában az is nagy megtiszteltetés, hogy az Egyház ezt közölte velem, mert én bortermelő vagyok, nem feltétlenül tartozik rám, hogy mi hangzik el a belső ülésükön.

– Egyszer azt mondta, nemcsak a földet, hanem a lelkét is kapálnia kell. Mit jelent ez?

– A borászok kivétel nélkül lelki életet élő emberek.

Óriási megtiszteltetés, hogy olyan italt állítunk elő, ami magas szakralitást képvisel, egyébként pedig kifejezi a tájat és azt a kultúrát, amit a természet nyújt.

Az Istentől kapott tudása az embernek, hogy meg tudjuk művelni a földet, és egy olyan kultúrtájat hozunk létre a természetben, amitől szebb és talán Istennek tetsző az, amit mindennap a szőlőben teszünk. A munkánkban folyamatosan érezhető a Jóisten jelenléte, a szőlőültetvénynek lelki emelkedettsége van. A mindennapjaink része, rendszeresen megérinti az embert egy szép fürt, egy szép levél látványa, érezzük, hogy a Jóisten ránk mosolyog.

– Az utolsó vacsorán, az Eucharisztia megalapításánál Jézus kezébe vette a kelyhet, és azt mondta a benne lévő borra: „Íme, az én vérem, mely sokakért kiontatik…” Így a bor a legszakrálisabb italnak tekinthető…

– A Bibliában többször előkerül a bor és a szőlő. Jézus az igazi szőlőtő, aztán ott van a szőlősgazda is... A szőlő a legkomplikáltabb, legmunkaigényesebb, tájépítészeti szempontból a legmagasabb kertészeti kultúra. A kertészek között is van presztízsünk, hogy ezzel foglalkozunk. A szőlőnek van a legmélyebb gyökérzete, ezért tökéletesen kifejezi a tájat, rengeteg ásványi anyagot szív fel. Így már illatra meg lehet mondani, hogy egy bornak hol van a termőhelye, általában a bort és a fajtát is meg tudjuk nevezni.

Krisztus talán azért választotta a vérévé változtatott italnak a bort, mert szinte egyidős a kultúránkkal, ősi szakrális ital, a lelki együttléteknek is kísérője. Olyan spirituális ital, ami megnyitja az emberi lelket és szívet,

sokkal mélyebb beszélgetéseket tudunk így folytatni, lélekemelő szerepe is van, akkor is, ha egyedül elmélkedünk. Logikus, hogy a bor része a szakralitásnak.

Jó barátságban vagyok Szepsi Istvánnal, a Mádi Kör alapítójával, aki református presbiter, a falunk szakmai-szőlészeti és lelki-spirituális vezetője is. Sokat beszélgetünk Istenről, lélekről. Ha Mádon összeülünk, háromnál több borász, ez a téma mindig előjön. Szepsi István azt mondta egyszer: sokféleképpen lehet megvilágosodni, a buddhista szerzetesek a közösségből kiválva egész életüket a megvilágosodás elérésének szentelik, egész napos meditációval. Aktívan is meg lehet azonban világosodni. A szőlőben dolgozva is el lehet érni az emelkedett lelki állapotot, úgy, hogy közben az ember valami hasznosat alkotott, aminek örülnek embertársaink. Rajongásig szeretem a növényt, mert a Jóisten jelenlétét, mosolyát érzem, amikor gondját viseljük egy szép ültetvénynek. Kipréseljük a hegy levét, és bor lesz belőle, amit elviszünk többek között a környékbeli plébániákra. Barátságok alakulnak ki, túl az üzleti kapcsolaton. Egyháziakkal, világiakkal, örömet szerzünk nekik, szebbé tesszük a társasági együttlétüket a borunk által, és ez hatalmas dolog.

– Ön Isten ajándékának tekinti, hogy művelheti a földet és a szőlőt…

– Ez két külön dolog. A szőlő egészen fantasztikus dolgokat, meglepetéseket tud mutatni, végtelen a jósága, és ezért egészen különleges kegyelmi állapotba kerülhetünk a szőlőültetvényben, óriási szeretetet tud adni. Valóban isteni ajándék, hogy negyvenkétezer szőlőtőke között töltöm a mindennapjaimat, érzem a Szentlélek jelenlétét. Naponta adok hálát ezért az Istennek. Nyilván nem mindenki veszi ezt észre, de ha valaki nyitottan áll hozzá, akkor nem nehéz mindezt észlelni.

– A beszélgetésünk előtt váltottunk néhány mondatot, és akkor azt mondta, gyerekkora óta ismeri az Új Embert. Ezek szerint hívő családban született, nevelkedett?

– Igen, meglehetősen szigorú vallásos nevelést kaptam otthon. Írni, olvasni még nem tudtam, de már jártam hittanra. Később katolikus gimnáziumba jártam, és a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szereztem az első diplomámat, a jogi karon. Ezzel párhuzamosan a teológiára is felvettek, Erdő Péter bíboros, prímásnál felvételiztem, de a Pázmány nem engedélyezte, hogy egyszerre két karra járjak párhuzamosan. Választás elé állítottak, és a jogot választottam, de egyházjogot tanultam és teológiailag is képzettnek számítok. Tizennyolc éves koromtól kezdve foglalkozom szőlőműveléssel, borkészítéssel.

– Mit vár a NEK-től, így, hogy személyében is különlegesen érintett a díjazott furmint-hárslevelű bora révén?

– Szakmailag annál többet nem nagyon lehet elérni, hogy a mi borunk lett a Krisztus Eucharisztiában való valóságos jelenlétét ünneplő esemény bora, egy olyan eseményé, amire ráadásul Ferenc pápa is ellátogat. Ez óriási megtiszteltetés, elismerés, felelősség. Hálás vagyok, hogy ez így történt.

Abban az értelemben is szerencsés vagyok, hogy a NEK titkárságának munkatársaiban nagyon értékes embereket ismertem meg, püspök atyákat, papokat, világi kollégákat. Hogyha hívtak, mindig adtam interjút, bementem a katolikus rádióba beszélgetni. Nagyon fontosak voltak számomra ezek a találkozások, rengeteg lelki erőt adtak. A kongresszus több eseményére is meghívtak. Sokat kaptam lelkileg, és úgy érzem, én is adni tudtam azzal, hogy az általam legnagyobb igényességgel és jó szándékkal elkészített boromat sokan megismerhetik. Azt mindenképpen fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy regisztrált bioültetvényből származó, hozzáadott cukor vagy egyéb mérgek nélkül készítettem a boromat. Huszonhárom év tapasztalat van mögöttem, ezt tudom letenni az asztalra. Bízom benne, hogy elégedettek lesznek mindazok, akik megkóstolják.

Szerző: Bodnár Dániel

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír