A budai ciszterci Szent Imre-plébánia idén is háromalkalmas nagyböjti lelkigyakorlatot szervez

Az első alkalom február 25-én este a Ki tehet a bajról? címet kapta.

Gorove László diakónust előadására felesége, Kriszta is elkísérte. Ahogy mesélik, ő mindig ott van a jegyesfelkészítéseken, és az előadásokra való felkészülés alkalmával is. Minden esetben egy-két gondolat Krisztáé, melyből azután az előadás gerince felépül. A 45 éve házas László 33 éve diakónus. Öt gyermekük és 17 unokájuk van.

Szkaliczki Örs plébános felvezetőjében emlékeztetett, hogy eddig az évek során püspököktől és papoktól hallottunk nagyböjti gondolatokat, ezért kíváncsian várják, hogy egy házasságban élő diakónus hogyan közelíti meg a húsvéti felkészülést.

A mintegy 150 fős hallgatóság előtt Gorove László két történetet elevenített fel: az ószövetségi József történetét és az újszövetségi vakon született történetét. 

József történetéből a következő kérdéseket tette fel a hallgatóságnak: Mikor éltem meg, hogy nem kellek, hogy cserbenhagytak? Hogyan tudom ezt kezelni? Hol keresem a felelőst? Ki tehet a bajaimról? A múltban keresem a felelőst vagy áldozatnak érzem magam? Könnyen túlteszem-e magam a megpróbáltatásokon? 

Gorove László felidézte, hogy mennyi csúcspont és mélypont volt József életében is, ám József újra tudott kezdeni. József sok esetben nem látta a miértet, de azt igen, hogy Isten vele van. 

Ahogyan József története is rávilágít, az ember életében mindig ott van a lehetőség az újrakezdésre. A nagyböjt is erről szól, hiszen újra és újra minden évben elindulunk a megtérés útján.

A megkeresztelt emberrel mindig ott az Isten. Istenben élni nem jelenti azt, hogy nincs szenvedés, de a tudat, hogy Ő mindig velünk van, átsegít a legnagyobb nehézségeken is.

A másik bemutatott szentírási történet a vakon született meggyógyítása volt. Felmerül a kérdés: a vakon született történetében ki a hibás? A szülők bűne miatt lett vak, vagy már az anyaméhben vétkezett? A gyógyulás engedelmességgel kezdődik: engedelmeskedik a „Menj, mosakodj meg Siloe tavában!” felszólításnak. Szépen bemutatja a történet a vakon született hitének kibontakozását. Mikor megkérdezik tőle, hogyan gyógyult meg, ki gyógyította meg, csak annyit válaszol nekik, hogy egy ember, majd később prófétának, még később Istentől valónak nevezi Jézust. Legvégül Úrnak ismeri el a vele jót tevő Jézust.

A vakon született meri vállalni, hogy megteszi, amit Jézus mond neki, rábízza magát, és Isten megajándékozza őt a hittel. Megnyílik a szeme, de egyúttal megnyílik a lelke is.

A hit pedig új látást ad a vak embernek, képességet, hogy másként lássa élete történetét, mögé lásson az eseményeknek, lássa a valóságot.

Gorove László diakónus emlékeztetett minden jelenlévőt: „Néha érdemes nekünk is kimondanunk hitvallásunkat, és megkérdezni magunktól: hol vagyok én vak? Hol keresem a felelőst a történtekért? Talán a múltban? Felmentem-e magam, hogy én nem is tehetek róla? Mit cipelek, amit nem kéne?”

Szkaliczki  Örs atya reményt keltő üzenettel zárta le az estét: „A mai lelkigyakorlat legnagyobb üzenete lehet számunkra, hogy az Úr nem próbál meg senkit erején felül.” Ahogy József helyt állt élete megpróbáltatásaiban, nekünk is végig kell járnunk az utunkat!

A plébánia másik, szintén hagyományos nagyböjti programja a Gellért-hegyi keresztút, melyet a Szentimrevárosi Egyesület a plébániával közösen szervez. Az idei alkalora március 21-én, szombaton kerül sor.

A keresztút a Sziklatemplom elől indul 16 órakor, Szkaliczki Örs atya vezetésével, és alkalmilag felállított stációk mentén halad a Gellért-hegy tetejéig.

Gyülekezés a Sziklatemplom előtti téren 15 óra 45 perctől.

Ezenkívül a nagyböjtben minden pénteken a 18 órás szentmisét követően végetnek keresztutat a templomban.

Forrás és fotó: Budapest-szentimrevárosi Szent Imre-plébánia

Magyar Kurír