A ciszjordániai keresztény faluban az egyház kitartásra buzdít a telepesek támadásai közepette is

Egy helybéli állattartó, Ramiz Taibé magaslatáról tekint le az istállóra, ahol az állatait – teheneket és kecskéket – tartja, miután legelni vitte őket arra a földre, amely generációk óta a családjáé. Ezután a mobiltelefonján fotókat és rövid videókat mutat, amelyek egy másik történetet mesélnek el: az izraeli telepesek – akiket itt settlereknek neveznek – betöréseit és támadásait, akik az állataikat az ő palesztin földjeiken legeltetik.

Taibé, Ciszjordánia egyetlen teljes egészében keresztény települése 30 kilométerre fekszik Jeruzsálemtől és 15 kilométerre Rámalláhtól. Ma négy izraeli település veszi körül: Rimonim, amely teljes egészében a falu földjeire épült; Ofra; Kavkab asz-Szabáh (Kawkab al-Sabah); valamint Amona előörs. „A telepesek részéről érkező nyomás – mondják a lakosok – nemcsak a területi terjeszkedést célozza, hanem a félelem és bizonytalanság légkörének megteremtését is, amely a lakosságot arra készteti, hogy elhagyja a földjét.”

„Szélsőséges nacionalisták érkeznek, akik elbitorolják a földünket és kihasználják az erőforrásait – jelenti ki Ramiz. – Egyre gyakoribb, hogy felgyújtják a földeket, megrongálják a tulajdonokat, megverik azokat, akik megpróbálnak védekezni, és megfélemlítő feliratokat hagynak a falakon.”

Támadások hosszú sora

Az elmúlt hónapok erőszakos cselekményeinek listája hosszú. Tavaly június 25-én a telepesek tüzet gyújtottak a falu bejáratánál. Július 7-én felgyújtották a történelmi temetőhöz közeli területeket; a lángok elérték az 5. századból származó ősi Szent György-templom romjait is, amely a helyi keresztény közösség számára felbecsülhetetlen érték. Néhány nappal később egy újabb gyújtogatás magántulajdonokat sújtott.

Még a jeruzsálemi latin pátriárka, Pierbattista Pizzaballa bíboros, a szent város keresztény egyházainak vezetői és több diplomáciai képviselő – köztük az Egyesült Államok izraeli nagykövete, Mike Huckabee – látogatásai sem tudták megállítani az erőszakot és a behatolásokat. A vandalizmus, a gyújtogatások és a rasszista graffitik októberben és novemberben jellemzőek voltak. A legutóbbi eset december 4-éről 5-ére virradó éjszaka történt, amikor álarcos telepesek több autót felgyújtottak, néhány órával a karácsonyi vásár megnyitása után.

Hitbéli döntés

„Nem azért üldöznek minket, mert keresztények vagyunk, hanem mert palesztinok” – magyarázza a SIR hírügynökségnek Basár Favádla, Taibé latin plébánosa, aki hangsúlyozza, hogy az Egyház aktívan jelen van a lakosság mellett. „A helyzet most nyugodtnak tűnik, de szinte naponta megtörténik, hogy a telepesek állatai bejönnek a földjeinkre. Sem az izraeli hadsereg, sem a palesztin rendőrség nem avatkozik közbe, így kénytelenek vagyunk magunkat megvédeni.”

A válasz azonban nem az erőszak, hanem a döntés, hogy maradnak.

„Maradni hitbéli döntés és felelősségvállalás a népünk iránt” – hangsúlyozza a plébános, ismertetve a főbb területeket, ahol az Egyházban és a társadalomban felelősséget vállalnak. „Az első a munkahelyteremtés. Az elmúlt két évben a Latin Patriarkátus – számos egyház, különösen az olasz egyház támogatásának köszönhetően – sok foglalkoztatási projektet indított, amelyek a környék lakosságának több mint 10 százalékát vonták be, több mint ezer főt.” A kezdeményezések iskolákat, egészségügyi, ellátó létesítményeket, oktatási és sporttevékenységeket érintenek. „A második terület – folytatja Basár – a lakásépítés, amely alapvetően fontos a családok stabilitásának biztosításához és az elvándorlás ellensúlyozásához.” Az építési engedélyekkel és a földtulajdonnal kapcsolatos nehézségek bonyolulttá teszik az új házak építését, és erősítik az elvándorlást. „Ma – árulja el a pap – több mint 14 ezer, Taibéből származó ember él külföldön, közülük 6 ezer az Egyesült Államokban.” A harmadik a nemzetközi kapcsolatok területe. „Arra kérjük a világ egyházait és a püspöki konferenciákat, hogy gyakoroljanak nyomást saját kormányaikra a telepesek erőszakos cselekményeinek megállítása érdekében. Az elmúlt két évben – meséli Basár – több mint 35 diplomáciai képviselővel találkoztam Jeruzsálemben és Rámalláhban, rendszeres jelentéseket mutatok be közösségünk helyzetéről.” Közös vágyunk, hogy javuljanak az életkörülmények.

„A félelem és a bizonytalanság elsősorban a családokat és a gyermekeket sújtja – meséli Maria, Rima és Jacky. – Nemcsak a telepesek nehezítik meg az életünket, hanem a mozgásszabadság korlátozása is: Rámalláhba az útlezárások és ellenőrzőpontok miatt akár öt órát is igénybe vehet az út, oda is, vissza is. Így élni nehéz.”

Taibé a remény helye

Mindezek ellenére Taibé továbbra is a reményről tanúskodik. „Az Egyház, amely itt gyakran az állam funkcióit pótolja, arra hivatott, hogy élő és konkrét jelenlét legyen, különösen a válság, a háború és az üldöztetés idején” – ismétli meg a plébános.

A felhívást a jeruzsálemi emeritus latin pátriárka, Michel Sabbah is támogatja:

Isten földjén élünk, amelynek a béke földjének kellene lennie. Jeruzsálemnek a megbékélés városának kellett volna lennie, ma azonban megosztottság, gyűlölet és konfliktus jellemzi, nemcsak 2023. október 7. óta.

Taibé és sok palesztin közösség az előtt a kihívás előtt áll, hogy továbbra is ellenálljon és helyben maradjon, anélkül hogy úgy fogadná el ezt az állapotot, mintha egy új, igazságtalan normalitás lenne.”

Forrás: AgenSIR

Fotó: Ilia Yefimovich/AFP; Jeruzsálemi Latin Patriarkátus

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír