A confiteor, a confessio és az áldás jegyében – Gyémántmiséjét ünnepelte Diós István

A gyémántmisés papot a szentmise kezdetén Martos Levente Balázs köszöntötte. Kiemelte állhatatosságát, mindennapi hűségét a szentmise bemutatásában és a felkészülésben. „Azért vagyunk itt, hogy veled együtt imádkozzunk, és megköszönjük, hogy

több mint öt évtizede nevelője lettél a papnövendékeknek. Évtizedeken át tolmácsoltad a pápák üzenetét, őre lettél a könyvtárnak, atyja vagy a híveknek.”

Diós István atya homíliáját a szentleckéhez fűzte, amelyet Szent Romuald emléknapján a Filippi levélből (Fil 3,8–14) olvastak. „Futok a kitűzött cél felé…” – a papi életben ez a futás nem lineáris, nem egyenes vonalú, inkább évenként visszatérő körökkel írható le. Mire ezüstmisés lesz, a pap huszonöt kört fut le az élet pályáján, aztán sokszorozza a köröket ötvenre, hogy aranymisés, hatvanra, hogy gyémántmisés lehessen. Ezüstmiséjén már sokan ismerik, aranymiséjén sokan értékelik, gyémántmiséjére talán el is felejtik.

Addigra mégis megerősödik benne – mondta magára célozva Diós atya – a confiteor személyes bűnbánata, a confessio hitvallása, amellyel Isten tetteit sorolja,

s végül az áldás, amellyel másokért fohászkodik, köztük azokért a társakért, akikkel valaha együtt kezdték meg papi szolgálatukat. Közülük még ketten élnek ezen a földön, a többi hét papnak már örök életéért fohászkodhatunk.

A reggeli hálaadó szentmise végén a jelenlévők örvendezve fogadták az ünnepelt gyémántmisés áldását, majd szerény agapén gratuláltak a gyémántmisés áldozópapnak.

Fotó: MLB

Magyar Kurír