A család, aki a kevésből adott másoknak – Olvasóink adományaiból két otthon született újjá

Idézőjelben áll a „felesleg” szó, hiszen mindenkinek mást jelent. Egy kevés pénzből gazdálkodó családban sokunk nézőpontjából nincs felesleg, hiszen mindig van hol kipótolni, ami hiányzik. Geleta Gergely és Lídia nem így gondolkodnak – a sok nehézségen keresztülment házaspár számára fontos, hogy amit maguk meg tudnak teremteni, ahhoz ne kérjék mások segítségét, ezért

tiszta szívvel továbbadták, amire már nem volt szükségük.

Ott hagytuk abba a történetüket, hogy bár megpróbálták, reménykedtek, végül nem sikerült felvenniük a falusi CSOK-ot, ezért kénytelenek voltak egy kis Isten háta mögötti tanyán maradni, ahonnan egyre nagyobb nehézséget okozott számukra iskolába vinni a három gyereket, és munkát találni.

„A félresiklott próbálkozások, nehéz történetek, elkeseredések után mindig születnek új álmok, és ez a kis család bízik abban, hogy számukra is akad majd valahol egy hely, ahol a világtól kicsit talán elkülönülve, mégis a világban élhetnek, ahol elérhető távolságban van az iskola és a munkalehetőség” – ezt írtuk riportunkban, és most örömmel számolhatunk be arról, hogy ez az összetartó, reményekkel teli család – részben olvasóink segítségével is – megtalálta ezt a helyet, ahol boldogan élhet.

A gyerekek már az új helyen kezdték az idei tanévet.

Közben pedig egy újabb csoda kezdeményezői lettek. Miközben zajlott a gyűjtésünk, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Közép-magyarországi Régiójának szakterületi vezetője, Király György felkarolta a Geleta család ügyét – nem engedte, hogy a bürokrácia és a tájékozatlanság útvesztőiben elvesszen a lehetőségük a falusi CSOK megszerzésére. Tudta, hogy az érintettek gyakran nincsenek tisztában azzal, valóban jogosultak-e a támogatásra, illetve azzal sem, hogy az általuk kinézett ház megfelelő-e. Ebben az esetben arra volt szükség, hogy kiválasztott házat statikailag rendbe tegyék – ehhez jelentett nagy segítséget az adomány, amit olvasóink küldtek. A Máltai Szeretetszolgálat munkatársa, Szalóki Zsolt támogatta őket, aki – a családapa szavaival élve – „fogta rendesen a kezüket, és nem csak a ház dolgában”.

A munkákat Gergely maga végezte el, családi segítséggel, és amikor készen volt, a segélyszervezet támogatásával előzetes statikai felmérést készítettek, így a szülők már biztosak lehettek abban, hogy a bank elfogadja a kérelmüket. „Ha jellemezni kellene ezt az egészet, a történteket, akkor csak annyit mondanánk, hogy itt is megmutatta magát a mennyország kapuja!” – mondták hálásan.

Gergely és Lídia szerény és becsületes emberek, de amit tettek, az felülmúlta a róluk kialakult képet. Annyi pénzt fogadtak csak el, amennyi feltétlenül szükséges volt az anyagköltségekre és a hivatali ügyintézésre, hogy a házat alkalmassá tegyék a folyamat elindítására. Meséltem nekik egy édesanyáról, aki bántalmazó párja miatt anyaotthonba kényszerült gyermekeivel, és készült visszaköltözni a házba, amit az erőszakos társ tönkretett, és ahol már korábban is hiányzott sok feltétel ahhoz, hogy a gyerekek biztonságos körülmények között éljenek.

Gergelyt és Lídiát meghatotta kis család története, és felajánlották a maradék összeget a házuk rendbetételére.

Ezzel újabb kis csodák sorozatát indították el. A Sant’Egidio közösség tagjai segítettek festeni, linóleumot letenni; bútorokat kerestek, megszervezték a szállítást. Szakembereket is találtak. A vízvezeték-szerelő és a kőműves teljesen ingyen végezte el a munkákat, csak a számlán szereplő szerelvényeket kellett kifizetni. Egy ismerős lakatos barátságból segített abban, hogy kapu kerüljön a házra.

Mintha az önzetlenség ragályos lenne, szinte mindenkinek, aki látta a helyzetet, megesett a szíve a családon. A legnagyobb munka azonban a villanyszerelés, a földelés és a vezetékek cseréje volt – erre rámentek az adományok, ráadásul az ellenőrzés során kiderült, hogy a munkák egy részét a megbízott szerelő nem végezte el, azt is pótolni kellett. Micsoda ajándék, hogy a többi szakember mind nagylelkű volt, és ezzel kompenzálták, ami elveszett. A legfontosabb munkák elkészültek, a hátralévő dolgok pedig, amelyekre már nem jutott a keretből, már nem akadályozták a beköltözést.

A nagylelkűségnek ezzel a ritkaságszámba menő történetével szeretnénk köszönetet mondani az adományozóknak és mindenkinek, aki a riport óta szívében hordozta a kedves Geleta család sorsát.

Örömmel adjuk hírül: két család életében is változást hozott a segítség, az új tanévet kétszer három gyermek kezdhette meg úgy, hogy biztonságos otthont tudhat maga mögött. Köszönjük!

Fotó: Lambert Attila

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír