A család vagy a föld? – A Yellowstone című sorozatról

Legutóbb, egészen pontosan 2018-ban egy amerikai sorozat, a Yellowstone szögezte a nézőket a fotelhez, olyannyira, hogy a sikerbe belekapaszkodva az egyik streaming szolgáltató nemrég már az ötödik évad bemutatását is elkezdte.

Az Egyesült Államok észak-keleti részén található a Yellowstone Nemzeti Park, mely a védett területek között az első volt a világon. A Duttonok egy parkkal határos, hatalmas – a magyar néző számára elképzelhetetlenül nagy – birtokon élnek Montanában. John Dutton (Kevin Costner) családjával és néhány cowboy-jal ezernyi marhát tart a farmon. A sorozat az ő életüket követi nyomon.

Taylor Sheridan forgatókönyvíró nevét a Sicario című, 2015-ös film tette ismerté. S bár A préri urai (2016), a Wind River - Gyilkos nyomon (2017) vagy az Akik az életemre törnek (2021) című filmjei sem unalmasak, a legnagyobb elismerést mégis a Duttonok története hozta meg a számára. Az évadok és a filmek között volt ideje és ereje – no meg fantáziája – megírni az 1883 és az 1923 címmel elkészült előzmény-sorozatokat is. Utóbbi főszerepeire sikerült megnyernie Helen Mirrent és Harrison Fordot. Az 1883 azt meséli el, hogyan került a család Montanába, míg az 1923-ban már azt látjuk, miként védik meg a ranch-et azoktól, akiknek e különlegesen szép földterületre fáj a foguk.

A Yellowstone-t három – plusz egy – oldalról érdemes megközelíteni. Az első a család és annak igencsak zűrös belső viszonyai. John felesége még akkor meghalt, amikor a gyerekek kisebbek voltak, ez a motívum, az ebből adódó érzelmi problémák folyamatosan megjelennek a sorozatban. Az apa a farmerek nehéz életmódjára szabta nevelési elveit, a szakemberek ezt nevezik kemény szeretetnek. A legidősebb fiú – akinek John át szeretné adni a birtok irányítását – már az első évad elején gyilkosság áldozata lesz. Kayce, a legkisebb fiú (Luke Grimes) indián nőt vett el feleségül. Az öt évad során újra és újra beleütközik a „menjünk vagy maradjunk” dilemmába, hiszen a John melletti élet életveszélyes. A rendkívül éles eszű Beth (Kelly Reilly), John egyetlen lánya, akinek a kisujjában van az üzlet, kizárólag válogatott és kimódolt sértegetésekkel kommunikál. Mindenkivel és állandóan. Csak bonyolítja a helyzetet a Rippel, a ranch vezető cowboy-ával (Cole Hauser) folytatott szerelmi viszonya. A középső fiúból (Wes Bentley) ügyvéd lett, őt nevezik ki Montana állam főügyészének, ám egy idő után a család szövetségeséből a Duttonok ellenségévé válik. Beth különösen gyűlöli Jamie-t, az egyik részben az is kiderül, mi ennek az oka.

A sorozatot nézve több kérdés is felmerül bennünk. Vajon a család van a földért, vagy a föld a családért? Összetartja a birtok a kis közösséget, vagy pont ellenkezőleg, amikor már úgy tűnik, rendben mennek a dolgok, mindent szétzilál? A család szeretetközösség vagy egy üzleti vállalkozás? Az biztos, hogy a Yellowstone-ban a család kiemelt jelentőséget kap, szerepe és fontossága vitán felül áll, olyasmi, amihez hűnek kell lennie mindenkinek.

Az ötödik évad egyik jelenetében a verandán áll John és asszisztense, aki a hófödte bérceket nézve megjegyzi: „Csodálatos a kilátás, de hol van a farm vége? Azt innen nem látni” – válaszolja John. A hegyeken és völgyeken át húzódó Dutton ranch-et mindenki el akarja venni a családtól. Az indiánok – élükön Rainwater főnökkel (Gil Birmingham) – úgy érzik, elérkezett az idő, most kell visszaszerezniük elveszett hazájukat. A városi vállalkozó klubot és kaszinót építene ide, egy helyi, kegyetlen módszereiről ismert testvérpár vélt érdekeit védve támad – szó szerint – a Duttonokra, míg egy milliárdos nagyvállalat ezt a helyet nézte ki repülőtér- és városépítési tervei megvalósítására.

De általában véve is bosszantja az embereket a farm létezése: hogyan lehet egyetlen ember tulajdonában ekkora föld? John ősei felfogását követi: mindent és mindenkit – de elsősorban saját magát – alárendeli a ranch megóvásának. Az egyéni szempontok, ambíciók, sőt, a családtagok boldogsága sem számít akkor, ha az veszélyezteti a farm létét. A föld sokkal több, mint egy kiterjedt terület, melynek ők a birtokosai. Másoknak talán a múlt a fontos, esetleg valamilyen meggyőződés ad tartást, a Duttonok számára a föld jelenti azt a szilárd alapot, melyre életet és erkölcsöt is építeni lehet. Tragédiájuk pont az lesz, hogy az idő előrehaladtával egyre inkább öncélúvá válik a birtok megvédése, bár küzdelmük során kétségbeesve igyekeznek megőrizni valamit a megmaradt becsületből. Beszédes motívum, hogy arra a cowboyra, aki részt vett valamelyik törvénytelen akciójukban, rásütik a farm bélyegét. Billogot kapnak, mint a marhák, mert most már mindörökké ide tartoznak.

A harmadik szempont a cowboyok életének bemutatása. A sorozat készítői, élükön Sheridan-nel, rendkívüli érzékenységgel és szimpátiával hozzák közelebb a nézőhöz a valódi cowboyok világát. Mint ahogyan az 1883-ban, itt sem revolverhősökkel találkozunk. A 19. század végén Montanába igyekvő telepeseknek nem az indiánok vagy a haramiák jelentették a legnagyobb gondot, még akkor sem, ha felbukkanásuk után néhány pionírral kevesebbel mentek tovább. Sokkal nagyobb probléma volt az élelem vagy a víz beszerzése, vagy átjuttatni a szekereket a gyors sodrású folyón. (Csak a felét sikerült, a többit elvitte a víz, az emberekkel együtt.) A Yellowstone-ban is előfordul, hogy dörögnek a fegyverek, látunk néhány verekedést is, ám sokkal nagyobb hangsúlyt kap a békés cowboy-élet bemutatása. A cowboyok együtt laknak egy nagyobb pajtában, hajnalban kelnek, esti elfoglaltságuk a rodeónézés és a póker. Ritkán mennek a városba szórakozni, mert annak mindig verekedés a vége. Nem nézik jó szemmel azokat, akik csak jelmezként viselik a csak rájuk jellemző farmert és kalapot.

Manapság sok bírálat éri az amerikai marhatenyésztőket, ám azt itt is láthatjuk, hogy eme évszázados múltú foglalkozásnál az állatok, a természet és az ember még valamiképp harmóniában él. Lehet, hogy kissé idealizálva mutatják be nekünk a cowboyokat, ám mindezt elnézzük az alkotóknak, hiszen részről részre ránk is átragad valami abból a nosztalgikus szeretetből, ahogyan mesélnek róluk.

Végül a plusz. A gombamód szaporodó streamingszolgáltatókat sokszor éri az a vád, hogy filmjeikben és sorozataikban a régi korok propagandistáit megszégyenítő leleményességgel próbálják ránk erőltetni az éppen divatos, ideológiával terhelt modern szemléletmódot. S miközben így színesítik és szivárványosítják világunkat, eltorzítják és meghamisítják a valóságot. Persze az éles szem minden filmben észrevehet valami olyan üzenetet, mely valamely világnézethez, Uram bocsá’ ideológiához kötődik, ám ez mégsem magyarázza meg, hogy miért kell megjelennie az Amerikában csak woke-nak nevezett felfogásnak a magyar tévénézők képernyőjén. A Yellowstone üde színfolt ebben a kavalkádban. Mintha valaki módszeresen kiválogatta volna a woke jellemzőit azért, hogy vele szembe állítson valami egészen mást. A Yellowstone persze csak szórakoztatni akar, szereplőinek életvitele és gondolkodásmódja sem feltétlenül követendő, ám az a világ, amit bemutat, minden ellentmondásossága mellett szimpatikusabb, mint amit a gyökértelen és valóságtagadó woke ideológiájával terhelt filmek és sorozatok át akarnak nekünk adni.

A Yellowstone és univerzuma egyre bővül: más, annak történetéhez csak lazán kötődő sorozatok is tervben vannak. Azt nem tudhatjuk, hogy a hús-vér cowboyok meddig élnek, élhetnek még Amerika végtelen mezőin, de az biztosnak tűnik, hogy a meg-megújuló western még sokáig szórakoztatja a nézőket.

Szerző: Baranyai Béla

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2023. július 23-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.