A családok kettős gyásszal érkeznek – Árvai Ferenc a Barabáson végzett szolgálatról

– Barabáson a mi feladatunk az, hogy fogadjuk azokat a családokat, melyek a határról érkeznek hozzánk. A tegnapi számláló 270 embert jelzett, ennyien fordultak meg nálunk itt, a karitászbázison. A művelődési házat alakították át segítségponttá – ez a hivatalos neve. A hozzánk érkező családoknak a lehetőségünkhöz mérten a maximális segítséget próbáljuk megadni. Vendégül látjuk őket, mindent ingyen kapnak: étkezést, teát, kávét, üdítőket. A gyerekeknek van lehetőségük játszani, emellett csokoládét, gyümölcsöt kapnak, minden földi jóval igyekszünk ellátni őket. És van pihenési lehetőség.

– Emellett segítenek az utazásban.

– Ez talán a legfontosabb. Megkérdezzük az érkezőktől, hogy hová szeretnének eljutni, és segítünk az utazásban, ha kell. A hozzánk érkező családoknak két típusa van. Az egyik, aki tudja, hogy hová szeretne eljutni, van már egy megbeszélt kapcsolata, akár Magyarországon, akár külföldön, és az utazását is megszervezték számára. Például ma hajnalban fél 4-kor 42 ember utazott el tőlünk. Addig itt pihentek nálunk kicsik és nagyok, gyerekek, anyukák és nagymamák, nagypapák (akik kísérők voltak), aztán jött Horvátországból egy autóbusz, és elindultak, hiszen még sokat kell utazniuk.

És vannak olyan családok, melyek viszont segítségre szorulnak ebben a kérdésben. Ez legtöbbször annyit jelent, hogy Záhonyba, a vasútállomásra eljuttatjuk őket autóbusszal. Ilyen fuvarunk volt éjszaka több, hiszen rendszeresen járnak a vonatok. Budapestre kapnak ingyen jegyet, a MÁV díjmentesen szállítja őket. Budapesten, a Keleti pályaudvaron is ott van a Katolikus Karitász, valamint a többi pályaudvaron is más segélyszervezetek, melyek segítséget nyújtanak nekik abban, hogy onnan hogyan és merre tudnak továbbindulni.

– Nonstop zajlik a munka Barabáson.

– Váltott műszakban 12 órás szolgálatunk van. Reggel 8-tól este 8-ig tart a nappali szolgálat, és este 8-tól reggel 8-ig az éjszakai. Nagyon lelkes, nagyon tevékeny, ügyes, aranyos karitászönkénteseink vannak, illetve olyanok is, akik nem a karitászon keresztül jelentkeztek hozzánk, nem tagjai a szeretetszolgálatnak, de szívesen eljönnek, és nagy szeretettel, nagy örömmel végzik azt a munkát, ami a családokért van és a családokról szól. Hiszen egyetlen fontos feladatunk van, hogy a hozzánk érkező családokat maximálisan segítsük, támogassuk, vigasztaljuk. Játszunk a gyerekekkel, ők pedig rajzolnak nekünk hálából szép rajzokat. Megmondom őszintén, erőt ad az, hogy amikor elég sokan vagyunk, itt vannak a családok, úgy érzem magam, mintha egy nagy szülői értekezleten lennék, ahol sok az óvodás meg a kisiskolás gyerek, és itt vannak a szülők is. Tehát itt a terem gyerekzsivajtól hangos.

Árvai Ferenc atya elmondta: ezek a családok kettős gyásszal érkeznek. Van, akinek pszichés problémái vannak, poszttraumás stressz okoz szenvedést, de a félelem eleve mindenkiben ott van. (Csütörtökön, hajnali fél 4-kor is légiriadó volt Kárpátalján.) A másik fájdalom az emberek lelkében, hogy otthon kellett hagyni a katonakorú férjet, édesapát, nagyfiút…

– Próbáljuk a menekülteket vigasztalni. Sokszor a gyerekeken keresztül lehet megközelíteni az anyukát, nagymamát, mert ha a gyerekek már mosolyognak, könnyebben oldódnak a felnőttek is.

Forrás: Egri Főegyházmegye

Szöveg: Debnár Ádám

Fotó: Merényi Zita (archív)

Magyar Kurír