A családtag otthon nem beteg, hanem családtag – Beszélgetés Dégi László Csaba pszichoonkológussal

A Babeş–Bolyai Tudományegyetem habilitált tanára elmondta, hogy a daganatos diagnózis nemcsak orvosi, hanem mély lelki kihívás is, amely átformálja az ember és környezete életét.

A rákellenes világnap emlékeztet minket arra, hogy a daganatos betegségek elleni küzdelem nemcsak az orvosok feladata, hanem mindannyiunké, akik közösséget, törődést és reményt tudunk adni azoknak, akik ezt a nehéz utat járják.

A megelőzés, a korai felismerés és a lelki támogatás együttesen jelenthetik a kulcsot a betegség leküzdéséhez – vagy legalábbis a vele való méltóságteljes együttéléshez.

A diagnózis feldolgozásának kihívása

Arra a kérdésre, miként lehet feldolgozni, hogyha az ember megkapja a diagnózist, hogy daganatos beteg, Dégi László Csaba kifejtette:

van néhány kulcskérdés, amely visszaköszön minden daganatos betegnél, függetlenül életkortól, nemtől, kultúrától vagy vallási hovatartozástól. Ezek közül az egyik legfontosabb: mit kezdjek a daganatommal?

A kérdés mögött pedig egy sor további kérdés rejlik: miért pont én?, meg fogok-e halni?, mit kell csinálnom?, titok-e a betegségem?, elmondhatom-e másoknak?, van-e remény?

A szakember hangsúlyozta, ez a kérdés olyan központi jelentőségű, hogy akkor is végigkíséri az embereket, amikor szervezetük sejtek szintjén már daganatmentes. „Ez a kérdés megmarad” – mondta. Még megdöbbentőbb, hogy azok esetében is fellépnek ugyanezek a lelki folyamatok, akiknél felmerül a daganat gyanúja, de később kiderül, hogy téves riasztás volt. Ez a szűrések és vizsgálatok előtti szorongás jelentősen magasabb szinten marad az előbb jelzett csoport esetében is, mint azoknál, akiknél soha nem merült fel a gyanú.

Dégi László Csaba

A daganatos betegségtől való félelmünk azért tud ennyire életbevágó lenni, mert az élet és a halál közelségével kapcsolatos – magyarázza.

Igazából nem lehet ezzel száz százalékosan soha megküzdeni, hanem mindenki megpróbálja a maga legjobb módján ezt a kérdést életképessé gyalulni, annyira beleszelídíteni a hétköznapjaiba, családi életébe, munkahelyébe, hitébe, hogy azzal együtt tudjon élni.”

Test és lélek – A tudományos álláspont

A daganatos betegség egyértelműen szomatikus, testi betegség, nem lelki betegség – hangsúlyozza Dégi László Csaba. A tudományos álláspont világos ebben a kérdésben: a rák soha nem szerepelt a lelki betegségek osztályozásában, az úgynevezett DSM-ben – a Mentális betegségek diagnosztikai és statisztikai kézikönyvében (Diagnostical and Statistical Manual of Mental Disorders). Még akkor sem, amikor a ’70-es, ’80-as években nagyon divatos volt az úgynevezett C típusú személyiség elmélete. Bár egy Temoshok nevű kutató felvetette a rákra hajlamos személyiség létezését, ezt sose sikerült tudományosan bizonyítani.

„Sajnos továbbra is elterjedt az a meggyőződés, hogy ha valaki nem jól éli meg az érzéseit, gondolatait, döntéseit, akár hitét, akkor ennek az a következménye, hogy rákos lesz” – figyelmeztet a szakember. Azonban a tudományos bizonyítékok évtizedek óta azt mutatják, hogy a daganatos betegség alapja az, hogy „egy sejt örökkévalóságba akar jutni, az örökkévalóságig akar osztódni”, felrúgva minden sejttani szabályt, megölve az összes sejtet maga körül, végül megölve ezzel a gazdáját.

Nagy óvatossággal közelíteném meg, hogy mennyire van nekünk teremtőerőnk a rákkal szemben: szerintem semennyire.

Ebben egy kicsit alázatosabb lennék. Elég nagyképűség azt gondolni, hogy egy ilyen bonyolult biológiai alapú szomatikus betegségben mi ilyen jelentős tényezők lennénk” – részletezte Dégi László Csaba.

A rák minden emlősnél fellelhető, és alapvetően nincs olyan szervünk, amit ne tudna megtámadni. Érdekes tény, hogy egyes emlősök, mint az elefántok és bálnák nagy testtömegük miatt gyakran rákosodnának, de sosem lesznek rákosak, mert szervezetük génjavító mechanizmusokon keresztül folyamatosan kijavítja a daganatos sejteket. Ezek a folyamatok az embernél is léteznek, de sokkal kezdetlegesebbek.

A szakember ugyanakkor kiemelte: bár a daganat kialakulása nem lelki eredetű, a lelki részének és a társas részének a betegség megélésében, a betegségteher viselésében van bizonyítottan hatékony szerepe. Ha megfelelő lelki és társas támogatást kapnak a betegek, akkor egyértelműen javul a döntéshozatal, az alvásminőség és az életminőség általánosan. Csökken a szorongás és a depresszió, amely különösen az első diagnózis utáni fázisokban van masszívan jelen.

(...)

A hozzátartozók dilemmája: ne játsszuk a megmentőt!

A daganatos betegség mindenkit érint – hangsúlyozza a szakember.

Nincs olyan, hogy a daganatos beteg egyedül küzd a betegségével. Ha valakiben kialakul egy daganat, akkor az egy környezetben élő embert érint, akinek vannak családtagjai, barátai, munkatársai.

A természetes reakció az, hogy minél közelebb van valaki, annál inkább az az érzése, hogy mindent megtegyen. Ez érthető, hiszen közös bennünk, hogy az életért mindent megteszünk. Magunkért és másért is, mert „az élet a legnagyobb érték, a legnagyobb ajándék”. „De ne játsszuk a megmentőt” – figyelmeztet Dégi László Csaba, hozzátéve, hogy „egy megmentő volt, Jézus Krisztus, de ezt ne játsszuk”. Bár jó szándékú lehet, hogy valaki mindent megtesz, de lehet, hogy nem azt, amire épp szüksége van annak, aki a daganatos betegséggel harcol.

A legáltalánosabb és legbiztosabb tanácsa az, hogy ameddig a daganatos érintett együtt tud működni, tud döntéseket hozni, addig úgy csináljunk bármit is, hogy együtt, közösen megbeszélve, úgy, ahogy a daganatos betegnek is jó. Ez borzasztóan nehéz, mert számtalan történet súlya nyomja a lelkét a szakembernek, amelyek során azt kellett végighallgatnia, hogy a hozzátartozók azt mondják: az illető nem akar meggyógyulni, pedig ha ezt így vagy úgy csinálná, csinálta volna, akkor minden más lett volna.

Dégi László Csaba szerint a daganatos betegség szinte mindenkinél erős bűntudatot kelt, ami sokféle forrásból fakadhat. Ezt a terhet gyakran tovább növeli a hozzátartozók – sokszor jó szándékú, mégis bűntudatkeltő – nyomása. Fontos hangsúlyozni, hogy egy beteg döntései mögött nem feltétlenül az élni nem akarás áll: sem akkor, ha elutasít egy kezelést, sem akkor, ha túlzott mértékben, akár az orvos tudta nélkül próbál több kezelést vagy gyógyszert vállalni. A betegséghelyzetek rendkívüli érzelmi intenzitással terhelik az embert és a kapcsolatait, ám ezt nem lehet a kontroll átvételével és parancsoló gondoskodással kezelni. A gyógyulás nem kikényszeríthető.

Még a legjobb kezelés ellenére sincs két egyforma daganatos beteg – hangsúlyozza. Ugyanazzal a diagnózissal, ugyanazzal a kezeléssel van, aki túléli, és van, aki nem.

A hozzátartozóknak azt tanácsolja: amíg valaki döntésképes, hagyjanak teret arra, hogy ő maga fejezze ki, mit szeretne. „A családtag otthon nem beteg, hanem családtag. Ez legyen ezerkarátos szabály”

– fogalmaz határozottan.

A teljes cikk ITT olvasható. 

Az írás a Vasárnap 2026/6. lapszámában olvasható.

Forrás: Romkat.ro

Fotó: Dégi László Csaba Facebook-oldala; Merényi Zita

Magyar Kurír