A cseszneki Kisboldogasszony-templom – Érsekségi ékességek (91.)

A cseszneki vár alatti településnek a középkorban nem volt önálló temploma, a lakosság a Garaiak várának kápolnájába járt istentiszteletre. Az erősséget a 17. század közepétől az Eszterházy család birtokolta. A várkápolna helyét a Pamer Nóra által 1969-ben megkezdett ásatás után László Csaba és Rácz Miklós régészeti és műemléki kutatásai (1971, 2006) tisztázták. A feltárt falmaradványokat a 18. századi várábrázolásokkal és írott forrásokkal, térképi ábrázolásokkal egybevetve az újkori várkápolna az alsó vár délkeleti sarkában lévő kétszakaszos, boltozott épületmaradvánnyal azonosítható. Északi oldalához emelt szintű helyiség, talán oratórium csatlakozott, előtte fedett lépcső indulhatott a felső várba.

Egy 17. század végi leltár a kápolnában oltárt és réz gyertyatartókat ír le. Az 1710-es években a birtokos, Eszterházy Ferenc nagyobb építkezést hajtott végre a várban, s egyúttal a kápolnát is megújította. Ezt követően egy 1747-es forrás az újonnan épült részek mellett a kápolnát is leírja; eszerint az még a Garaiak idejéből való, a (felső) vár kapuja mellett található, Szűz Mária születésének titulusát viseli, és nagyobb repedés mutatkozik rajta.

Miután a várkápolna az 1770-es években használhatatlanná vált, a mai templom közelében Nepomuki Szent János tiszteletére építettek egy kis kápolnát, de 1782-ben ezt is be kellett zárni életveszélyes állapota miatt.

A mai templom építését 1805-ben kezdték meg, de a kedvezőtlen körülmények és pénzhiány miatt ekkor csak két öl magasságig épültek fel falai. Mellette fa harangláb állt, benne két harang. 1820-ban a hívek Kurbély György püspökhöz fordultak, hogy segítse a templomépítkezést, de még abban az évben saját költségen megépítették a tornyot a megkezdett templom elé. A templom végül 1850-re készült el teljesen.

A templom egy magaslaton, hatalmas hársfák övezte templomkertben áll. Országosan védett műemlék, nyilvántartási száma: 5632. Egyhajós, homlokzatsíkja elé ugró toronnyal, nyújtott szentélye félköríves záródású, északon sekrestye csatlakozik hozzá. Bejárata a torony homlokzatán nyílik: kőkeretes nyílásban kétszárnyú faragott ajtó 19. századi faragott díszítéssel. A két boltszakaszos hajót és a szentélyt mindkét oldalfalon nagyméretű ablakok világítják meg.

A korábbi díszítőfestését 1933-ban Homoray Béla veszprémi egyházművész festette újra. Ezt ma két színre színezett festés fedi. A 19. századi berendezésből a fa szószék és méhsejt-kiosztású kőlapos burkolat maradt meg. Az oldalfalakon a stációk 19. század végéről valók. Szobordíszes főoltára újabb.

Levéltári iratok 1937-ben még jó állapotúnak írják a templomot; 1948-ban külső felújítás történt, s bár nyílászáróit jónak mondták, 1958-ban Vándor Ferenc egyházmegyei főépítész terveket készített új ajtókhoz és ablakokhoz.

1972-ben feljegyezték, hogy statikailag veszélyes állapotban van a templom, falai megsüllyedtek. Az épületet Oross István plébános (1966–1999) kívül-belül tataroztatta. Legutóbb pedig 2006–2009 között újították fel a hívek adományaiból és munkájával a tetőszerkezetet, illetve a homlokzatot; azonban a templom statikai repedései ismét jelentkeztek.

A Szeplőtelen Szűz születését ábrázoló nagyméretű olaj oltárkép a diadalív déli oldalán található, egyszerű mellékoltárasztal felett, félköríves keretben. Írott források szerint a templom padlásán találtak egy kvalitásos, Szűz Mária születését ábrázoló barokk táblaképet, amely a várkápolnából származott. A köztudatban úgy él, hogy ez azonos a ma itt látható oltárképpel, utóbbi azonban 19. századi olajkép. Az ábrázolás ikonográfiája érdekes részleteket mutat, de kvalitása nem kiemelkedő, feltételezhetően korábban a templom főoltárának része volt. A képet 2000-ben restaurálták.

A kép alsó regiszterében az előtérben két szolgáló mutatja be a csecsemőt, jobbra, a háttérben Szent Anna a szülőágyon egy további szolgálóleánnyal, balra az apa, Szent Joachim felfelé tekint a kép felső regiszterében puttók közt felhőn ülő, kezében talán liliomot tartó Szent Gábriel arkangyal felé.

Rómer Flóris győri bencés tanár, nagyváradi prépost-kanonok, a Magyar Tudományos Akadémia tagja – a magyar művészettörténet-írást és archeológiát megteremtő triász egyik tagja – 1861-ben bakonyi topográfiai feljegyzéseiben két cseszneki harangot írt le. A kisebb gótikus harang valószínűleg a várból származott. A másik felirata: „Joseph Eisenberger goss mich in Raab 1762 refusa, Maria Beratoi, hilf got” – ez alapján tehát Győrben öntötték 1762-ben.

A gótikus harang ma is megvan, a Dunántúl egyik, ha nem a legrégebbi megmaradt harangja, 75 font súlyú, gót betűs felirata: „Hilf Gott Maria beratoi” („Isten segíts, Mária adj tanácsot”). A várból 1792-ben lehozott harangot előbb a faluban haranglábra helyezték, majd 1826-ban került az új templom tornyába (egy másik hagyomány szerint Veimpusztán egy régi épület romjai között találták).

A Rómer által leírt nagyharang elpusztult, helyette készült a mai nagyobb harang: magyar nyelvű felirata szerint a cseszneki hívek készíttették a „nagy háború” után, Nagyboldogasszony szent évében, tehát 1947-ben. Harangpalástján nemcsak a felirat olvasható, de koszorúba foglalt puttófejek között a felhőkön álló, sugárkoszorúban megjelenő Szűz Mária domborműves alakja is többször szerepel.

Forrás: Veszprémi Főegyházmegye

Fotó:  Miserend.hu;  Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír