A debreceni Szent Anna-székesegyház búcsúját ünnepelték

Az ünnepi szentmisén jelen volt Krakomperger Zoltán általános helynök, püspöki irodaigazgató, a székesegyház plébánosa; Németh István püspöki titkár, Fodor András nyugalmazott püspöki helynök, plébános; Varga Lóránd, Demecser plébániai kormányzója; Mike Ervin, a székesegyház káplánja, valamint az egyházközség akolitusai és hívei.

A templombúcsúra a hívek Szent Anna-imakilenceddel és a betegek szentségének felvételével is készültek.

Krakomperger Zoltán székesegyházi plébános pedig prédikációsorozatában – szintén a búcsúra való készület részeként – az imádság éve kapcsán a különböző imaformákról beszélt.

A székesegyház búcsúján az ünnepi szentmise szónoka Juhász Ferenc miskolc-mindszenti plébános, az Egri Főegyházmegye pasztorális helynöke volt.

Ha az ember életét egy napba sűrítenénk, s egy filmen lejátszanánk, akkor a hajnal a várandóságnak, a reggel a születésnek, a délelőtt az ifjúságnak, a délidő a felnőttkornak, a délután a nagyszülői kornak, a naplemente pedig az öregkornak, az élet elmúlásának az ideje lenne – mondta prédikációja elején Juhász Ferenc. – Mint ahogyan minden napszak más és más, úgy minden életszakaszban különböző perspektívából tekintünk ugyanarra a dologra, a világra. Minden életkorhoz tartozik egy élethelyzet, családban betöltött szerep.

„Ezen a napon Szent Annára és Szent Joachimra, a Boldogságos Szűz Mária szüleire emlékezve a nagymamákra is tekintünk. Különös tisztelet és öröm lehet ennek az egyházközségnek a nagymamái szívében, és jó lehet itt nagymamának lenni, mert az esztendő egy napján értük imádkozunk, és mutatjuk be a szentmisét” – fogalmazott az Egri Főegyházmegye pasztorális helynöke.

Ferenc pápának a nagyszülők és idősek világnapjára írt idei üzenetére utalva Juhász Ferenc atya úgy fogalmazott: a kissé borongós kép szíven üti az embert, mert a Szentatya valójában magát a valóságot írja le a magányos idős emberről szólva: „Ennek a magánynak számos oka van: sok országban, különösen a legszegényebbekben, az idősek azért maradnak egyedül, mert gyermekeik kénytelenek kivándorolni. Vagy gondolhatunk a sok háborús konfliktusra: hány idős ember marad egyedül, mert a férfiaknak – fiataloknak és felnőtteknek – harcolniuk kell, a nők pedig, különösen a kisgyermekes édesanyák, elhagyják az országot, hogy biztonságot nyújtsanak gyermekeiknek.

A háború által elpusztított városokban és falvakban sok idős ember marad egyedül, az élet egyetlen jeleként olyan területeken, ahol az elhagyatottság és a halál uralkodik.

Aztán a világ más tájain egyes helyi kultúrákban mélyen gyökerezik egy olyan tévhit, mely ellenséges érzelmeket ébreszt az idősekkel szemben (…) Ez az egyik olyan alaptalan előítélet, amelytől a keresztény hit megszabadított bennünket, és amely tartós generációs konfliktust táplál a fiatalok és az idősek között” (részlet Ferenc pápa üzenetéből).

Mindnyájan érezzük ennek a valóságát, és szorongunk emiatt – tette hozzá a miskolc-mindszenti plébános.

„Sokkal rokonszenvesebb úgy ünnepelni és szeretni az időseket, hogy arcuk van, mégpedig Szent Anna arca. Akik ide járnak templomba, hétről hétre láthatják Szent Anna arcát az oltárképen” – hangsúlyozta a szentmise szónoka.

Felidézve bogácsi plébánosi szolgálatát, pontosabban az ottani templom felújítását, elmondta: amikor a bogácsi templomot festették, a munkálatok idejére lekerült a falról a Szent Mártont ábrázoló oltárkép. Felmerült annak lehetősége is, hogy a kép nem kerül vissza a régi helyére. Az egyik szentmise után, amikor erről beszélt a hívekkel, egy asszony felszólalt, hogy ő bizony Szent Márton arcát látni szeretné, amíg csak él.

Látni szeretné az arcát annak, akinek a védelmében bízik.

„Ugyanígy talán az első, amit itt megpillantanak a hívek, Szent Anna arca. Szent Anna szép asszony. Megszépült attól, hogy leánygyermeket szült, aki majd a megtestesült Igének adott otthont a szíve alatt” – hangsúlyozta Juhász Ferenc atya.

Felidézett egy televíziós műsort, amelyben versenyt hirdettek a nagymamák között, keresve köztük a legszebbet. Sok szép nagymama jelentkezett. Látszott zavaruk, a kamera előtti szokatlan helyzetben, de abban a pillanatban, amikor az unokáikról kellett beszélniük, megszűnt feszengésük, és önfeledten beszéltek róluk ország-világ előtt. Az ő szépségük akkor vált igazán láthatóvá, amikor az unokáikról szólhattak.

„Szent Anna a legszebb nagymama, és kissé mindnyájunk nagymamája is. Ahogyan a Boldogságos Szűzanyát mennyei Édesanyánknak nevezzük, úgy nevezhetjük jogosan és biztonsággal Szent Annát mindnyájunk nagymamájának.”

Szent Anna olyan, mint egy tiszta vizű, mélységes kút, soha nem apad ki, belőle mindig lehet meríteni. Ilyenek a nagymamák: mindig rejt valamit a kötényük zsebe, hogy megajándékozzák unokáikat. Soha nem fogynak ki sem az ajándékból, sem a szeretetből – hangzott el a búcsúi szentmise prédikációjában.

A test hamar kiszáradhat a hőségben, amire fokozottan odafigyelnek, ám a lélek kiszáradása még nagyobb veszélyt jelent, ennek elhárítása nem oldható meg egy flakon vízzel – figyelmeztetett Juhász Ferenc atya. – Ez egy hosszabb folyamat, amelyről mindnyájunknak van tapasztalata. Ez ellen az Isten felé fordulással lehet védekezni.

Az Egri Főegyházmegye pasztorális helynöke arról is szólt, hogy míg az elmúlt évtizedekben a nagymamák tanították unokáikat imádkozni, a hitre, ma már lassan megfordul a szerep, és az unokák tanítják a nagymamákat. „A vallási nevelésünkben történt vákuum miatt tapasztalható ez.

Mindnyájunk életében mindenkor a legfontosabb a gyermekek tanítása legyen! Ezt kérjük az Úrtól, és ebben kérjük Szent Anna közbenjáró segítségét is” – zárta elmélkedését Juhász Ferenc pasztorális helynök.

A szentmise végén Krakomperger Zoltán, a Szent Anna-székesegyház plébánosa köszönetet mondott a jelen lévő paptestvéreknek és a híveknek, hogy együtt ünnepelhettek. Külön köszönetét fejezte ki Juhász Ferenc atyának, aki a nagyszülői szeretet semmivel sem pótolható gyöngédségére, oltalmára, igazságára mutatott rá, amely növeli az unokák jellemerősségét.

A püspöki irodaigazgató ennek kapcsán arra bátorította a nagyszülőket, hogy vegyék ki ebből a részüket a családjaikban, hogy unokáik napról napra jellemerősebb személyekké válhassanak.

A búcsúi szentmise végén, a székesegyház plébánosa vezetésével a jelenlévők együtt elimádkozták a teljes búcsú elnyeréséhez szükséges imákat.

Szöveg: Kovács Ágnes/Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Magyar Kurír