A debreceni Szent István-templom felszentelésének 85. évfordulóját ünnepelték

Az ünnepi szentmise olvasmánya Izajás próféta könyvéből hangzott el. A próféta látomásában a Seregek Ura bőséges lakomát rendez a Sion hegyén, hogy minden nemzettel találkozzon. „A mi Istenünk, az Úr letörli a könnyet minden arcról, lemossa népéről a gyalázatot, lemossa az egész földön.”

Papp Tihamér OFM homíliájában úgy fogalmazott: az életet akkor érezzük biztonságosnak, ha Isten közelségében élünk. Ez abban az esetben lehetséges, ha imádságos lélekkel éljük a mindennapjainkat.

Isten meghív minket magához, de ha elutasítjuk szeretetét, nem tiszta szívvel lépünk be az Egyház kötelékébe; hamisak, álságosok vagyunk – mondta a ferences szerzetes. – Mi itt, Európában egy kicsit elbizakodottak vagyunk, azt gondoljuk, hogy a mi hitünk más vallások fölé emel minket; holott világunkban eluralkodott az ocsmány beszéd kultusza, még a kultúrát közvetítő színházban, moziban is. Nem vesszük észre, hogy a mi világunk már nem tükrözi a tiszteletet, az erényeket; sokan csak formálisan keresztények, eljárnak a templomba, kötelezően „letudva” az Istennel való találkozást.

A templom az Istennel való találkozás helye, ahol imáinkban rátalálhatunk, ahol kérhetünk, ahol megköszönhetjük mindazt a jót, amit bőséges szeretetével ránk áraszt.

Szentbeszédében Papp Tihamér a templom történetére, építésének körülményeire is kitért: a Szent István-templom háromnegyed év alatt készült el 1938-ban, a második világháború idején. 1942 és 1950 között a ferencesek vállalták a templom gondozását. Több atya is megfordult ezen a helyen, többek között Kiss Szaléz, egyike a hét ferences vértanúnak, aki elsősorban az ifjúságot fogta össze. Az itt szolgálatot végző ferencesek sokat tettek a közösség építéséért, a lelki gondozásért – hangsúlyozta a szentmise szónoka.

Készek vagyunk-e meghallani a hívást, odatalálunk-e Isten házába, Isten családjába, Isten közösségébe? Készek vagyunk-e imádságos és hálatelt szívvel mindennap az Úr elé állni? – e kérdések kapcsán a ferences szerzetes hangsúlyozta: úgy leszünk boldogok, ha lelkünkben ott él Isten kegyelme, és továbbadjuk másoknak is, hogy ez a világ visszataláljon Istenhez.

A szentmise után a Debrecenből elhurcolt ferencesekre emlékeztek, majd megkoszorúzták a plébánia falára elhelyezett táblát.

Az ünnepi esemény kulturális műsorral folytatódott, melyben közreműködött Visztra Bernadett klarinétművész.

Ezt követően Papp Tihamér OFM tartott előadást a plébánia közösségi termében, Ferences lelkiség a plébániai közösségben címmel, melyben a jelenlévők Assisi Szent Ferenc életéről, koráról, a ferences rend és a klarissza rend alapításáról hallhattak.

Ferenc laikusként, nem papként akarta megreformálni az Egyházat. Annak ellenére, hogy gazdag családban született, az evangéliumi szegénység követője lett; tisztelte a természetet, gyönyörködött az Isten által teremtett világban. Szent Ferenc a testvériség gondolatának jelentős kiterjesztője. Példáját, tetteit ma is méltán követhetjük – emelte ki előadásában a ferences szerzetes, aki különös hangsúllyal hívta a családokat, hogy fedezzék fel újra a közös családi ima erejét. Közös Isten felé fordulás kell ahhoz, hogy a keresztény családok ismét világító példák legyenek, és maguk is ellenállók legyenek minden szellemi és lelki viharral szemben – fogalmazott Papp Tihamér OFM.

A ferences szerzetes előadása után az egyházközség egy tagjának tanúságtétele hangzott el, aki – miként fogalmazott – éppen egyidős a Szent István-templommal, és születése óta a templom szomszédságában él. Családjáról és a plébánián szolgáló papokról osztott meg a hallgatósággal személyes történeteket; elsőáldozásról, keresztelőről mutatott fotókat. Ennek kapcsán fogalmazódott meg Papp László atyában a gondolat, hogy felhívást tegyen közzé a plébániaközösségnek: próbáljanak meg minél több, a templommal kapcsolatos korabeli fotót összegyűjteni.

Az eseményről szóló bővebb beszámolót, Bajiné Takács Margit írását ITT olvashatják.

*

Október 15-én nyitotta meg Papp László plébános az Eucharisztikus Csodák a világ minden táján című, Boldog Carlo Acutis lelki örökségét bemutató kiállítást, mely november végéig – a szentmisék előtt és után, illetve előre egyeztetett időpontban – tekinthető meg a debreceni Szent István-templomban.

Forrás: Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegye

Fotó: Király Anna

Magyar Kurír