A demenciáról tartott szakmai napot a Máltai Szeretetszolgálat módszertani munkacsoportja

A Magyar Máltai Szeretetszolgálat (MMSZ) mintegy nyolcvan intézményi ellátásban dolgozó szakembere vett részt az MMSZ Országos Módszertani Munkacsoportjának Kihívások és szakmai válaszok a demenciagondozás területén című szakmai napján. Madár Csaba, a Módszertani Munkacsoport vezetője köszöntőjében kiemelte, hogy az MMSZ idősellátásának két fókusza az innováció és az emberközpontúság. A demográfiai változások, illetve a demenciával élők növekvő száma miatt egyre égetőbb szükség van az innovatív ötletekre mind az intézményi ellátás, mind az otthoni gondozás fejlesztésére, támogatására. Ugyanilyen fontos, hogy aki bármilyen mértékben segítségre szorul, az ne érezze, hogy az állapota, helyzete miatt elítélik. Mint mondta,

a demens embert a Máltai Szeretetszolgálat intézményeiben soha nem problémaként tartják számon: a demencia tünetegyüttesének megléte egy (sokszor kihívásokkal teli) helyzet, ami szakmai és emberi válaszokat igényel.

Madár Csaba arra is kitért, hogy demenciával kapcsolatos naprakész tudás nemcsak az idősellátás szakemberei számára alapvető, hanem egyre inkább szükséges a szenvedélybetegekkel foglalkozók, a pszichiátriai és a hajléktalanellátásban dolgozók számára is.

Az idősödést egyéni és társadalmi jelenségként is vizsgáló előadásában Monostori Judit, a KSH Népességtudományi Kutatóintézetének tudományos főmunkatársa megkülönböztette a demográfiai és az egyéni idősödést: előbbi az idősek népességen belüli arányának növekedését, utóbbi a személy középkorúból idős emberré válásának folyamatát jelenti. Az előadó rámutatott, hogy a demográfiai idősödéssel kapcsolatban a közgondolkodásra válságnarratíva jellemző, amely szerint „egyre több az idős, eltartandó, demens ember, ami terhet jelent”. Az egyéni idősödéshez a közfelfogásban a hanyatlás, kiszolgáltatottság képzetei nyomán kialakított veszteségnarratíva kapcsolódik. Monostori Judit szerint ezek a nézőpontok több tényezőt is figyelmen kívül hagynak: például a várható élettartam növekedését, az egészségben eltöltött évek számának, a munkaképes kor felső határának vagy épp a technológiai vívmányok számának, minőségének növekedését.

A szemléletváltást segítheti, ha nem életkorközpontúan közelítünk a kérdéshez, vagy ha az idős (és demenciával élő) emberekről nem homogén csoportként, hanem személyes élettörténetüket, egyéni életútjukat figyelembe véve gondolkodunk.

A fenntartható megoldások feltétele, hogy időt és energiát szánjunk annak megismerésére, mi késleltetheti az állapotromlást, felismerjük ebben a különböző szereplők (az állam, a társadalom, az egyén) szerepét, és ezek mentén cselekedjünk.

Kamondi Anita, az Országos Mentális Ideggyógyászati és Idegsebészeti Intézet kutatója az Alzheimer-kór modern diagnózisáról és terápiás lehetőségeiről beszélt. A WHO becsléseire hivatkozva elmondta, hogy 2050-re világszerte 139 millióra nő, vagyis a mostanihoz képest megháromszorozódik a demenciával élők száma, és 80 százalékuk az Alzheimer-kórban lesz érintett. Mint mondta, jelenleg Magyarországon körülbelül 300 ezer ember szenved a demencia tünetegyüttesében, a hozzátartozókkal és a gondozásban részt vevőkkel együtt hazánkban ma akár egymillió személy életét is befolyásolhatja a demencia. Kamondi Anita felhívta a figyelmet, hogy egy 2024 márciusában megjelent, Clifford R. Jack Jr. és társai által jegyzett tudományos közlemény nyomán

rövid időn belül forradalmi változások jöhetnek: minden bizonnyal elérhetővé teszik az Alzheimer-kór biomarker-alapú diagnosztizálási lehetőségét, a vérvizsgálat alapú diagnózist. Így egyre többen szerezhetnek majd tudomást a betegségben való érintettségükről még a tünetek jelentkezése előtt.

A vizsgálat révén azt is meg lehet majd állapítani, hogy az Alzheimer-kórnak mely stádiumában van az érintett személy. Bár a klinikai mellett a biológiai diagnózissal rendelkezők állapotromlása gyógyszeres kezeléssel jelentősen késleltethető, a betegséget továbbra is csak kezelni lehet, gyógyítani nem. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a demencia okai 60 százalékban ismeretlen, illetve nem befolyásolható tényezők, ám a fennmaradó 40 százalékot olyan kockázati tényezők alkotják, amelyek hatásai életmódbeli változtatásokkal mérsékelhetők: ilyenek például a túlsúly, a dohányzás, az alacsony iskolai végzettség, a magas vérnyomás, a mozgásszegény életmód, a depresszió, a hallásromlás, a légszennyezés. Tehát szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétellel, a rendszeres, jó minőségű alvással, a folyamatos tanulással (főleg nyelvek elsajátításával), a fizikailag aktív és egészségtudatos élettel, zenéléssel és más kreatív tevékenységgel, élő, valódi társas kapcsolatok fenntartásával rengeteget tehetünk a tünetek enyhítéséért, megjelenésük késleltetéséért, az életminőség javításáért és a betegségben töltött évek számának csökkentését.

Dallos Rita szociálgerontológus, szociálpolitikus nemzetközi és hazai kezdeményezéseket, fórumokat és kampányokat mutatott be, amelyek a demenciagondozással kapcsolatos tudás bővítését, illetve nemcsak a szakmabeliek, hanem az érintettek edukációját is segítik. Emellett felhívta a figyelmet, hogy

a demencia tünetei ugyan általánosak, de az érzékelések és az ellátási megoldások kultúránként különbözőek.

Így például a nyugati megközelítésben a tudományos kutatás és a klinikai kezelés áll a középpontban, a technológiai innovációra helyeződik a hangsúly, a demenciára mint legyőzendő betegségre tekintenek. Ezzel szemben a keleti, holisztikus ellátási modell a beteg teljes családját és szűkebb környezetét is bevonja a kezelésbe, a hagyományos orvoslást, a társadalmi integrációt segíti, jellemző az idősödést természetesnek tekintő, age-friendly attitűd és a hivatalos diagnózisok alacsony száma. A skandináv modellben a beteg autonómiája a prioritás, személyközpontú és életminőség-fókuszú megoldásokat keresnek, demensbarát környezetet és közösségeket (pl. demenciafalu) hoznak létre, nem invazív terápiák (tánc, ének, képzőművészet) széles körére teremtenek lehetőséget.

A demensgondozás jövőbeni trendjei az előadó szerint nemcsak a technológiai újítások (például a GPS-es nyomkövető, a VR-szemüvegek, a robotizált állatasszisztált terápiák) kell legyenek, hanem elengedhetetlen a szükségletalapú, személyközpontú gondozási tervek elterjedése, az egyéni tanácsadók hálózatának kiépítése, a politika, az egészségügy és a szociális ellátórendszer integrációja, az ellátórendszer bővítése, a kultúrák közti tanulás és a destigmatizálás, a közvélemény edukálása is.

*

Demenciagondozás a Máltai Szeretetszolgálat intézményeiben

A szakmai napon a résztvevők a Máltai Szeretetszolgálat idősellátó intézményeire vonatkozóan is felmérhették a demencia jelenlétének arányát. Az időseket és pszichiátriai betegeket ellátó összes MMSZ-intézmény lakóinak létszáma 2554, az idős személyek több mint 56 százaléka mutatja a demencia tüneteit (a diagnosztizált betegek valamennyivel kevesebben vannak, de a legtöbb demens beteget ellátó intézményben például 92 százalék mutatja a demencia tünetegyüttes jeleit).

Koncz Hédy, a Máltai Szeretetszolgálat Országos Módszertani Munkacsoportjának munkatársa az érzékstimulációról mint a demensgondozásban alkalmazott egyik hatékony módszerről tartott szemléletes előadást. Kiemelte, hogy a demens betegek állapota az agysorvadás miatt mindenképp módosul, ám a meglévő képességek stimulálásával késleltethető az állapotromlás, a hanyatlás. Az érzékstimulációnak a kognitív stimulációval (pl. emlékmunka) kombinálva történő alkalmazását nem pusztán fiziológiai, hanem érzelmi és pszichológiai hatások is kísérik, ezért jelentősen hozzájárul az életminőség javulásához, mert segíti a tanulást, erősíti az emlékek létrehozásának képességét és az érzelmek feldolgozását is. Az érzékstimuláció jól működő formái a Máltai Szeretetszolgálat idősellátó intézményeiben például a talpmasszázs, a zeneterápia és az illatterápia.

Madár Csaba, a Módszertani Munkacsoport vezetője az MMSZ 2022-ben végzett demenciafelmérése alapján azonosított képzési igényekről, továbbképzési programokról beszélt. Abból az alapvetésből indult ki, hogy a demencia mindenképp speciális felkészültséget igényel, és hogy egyre nagyobb mennyiségi és minőségi szükségletekkel kell szembenézni. A folyamatosan bővülő MMSZ-intézményrendszer (2024 júliusa óta 29 idősotthont tart fenn a Máltai Szeretetszolgálat) és dolgozói létszám miatt a szervezet nagy hangsúlyt fektet az idősgondozási munkaközösségek fejlesztésére és továbbképzésére. Utóbbi főbb módjai például prezentációk, szakmai konzultációk, szakmai napok, tréningelemek, intézménylátogatások, eszköztámogatások, digitális kapcsolattartási felületek létrehozása. Ennek köszönhető, hogy egyre több munkatársuk rendelkezik naprakész tudással a demenciagondozásról. A tudásbővítést szolgálja a Demenciában szenvedők személyközpontú ellátásának fejlesztése című szakmai műhely is, amelyet 2023-ban 15 intézményben tartottak meg, és 178 MMSZ-munkatárs vett részt rajtuk. E műhelyen többek között a demensbarát kommunikációt, a BPSD-szindróma jellegzetességeit, proaktív és személyközpontú gondozási technikákat lehet elsajátítani. A demenciaspecifikus ismeretek elsajátítása mellett a digitális kompetenciák folyamatos fejlesztése is fontos a szakdolgozók számára. A szolgáltatásfejlesztés egyik innovatív iránya a hozzátartozók tájékoztatására és a demenciában szenvedők számára nyújtott szolgáltatások intézményi koordinációjára fókuszál.

A szakmai nap fotógalériája IDE kattintva megtekinthető.

Forrás: Magyar Máltai Szeretetszolgálat

Fotó: Kovács Bence

Magyar Kurír