A Falconieri-palota – Könyvet mutattak be az egyház és az állam közös kincséről

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

A képekkel illusztrált kötetet az akadémia augusztusban hazatért egykori igazgatója, Molnár Antal és Tóth Tamás, a PMI jelenlegi rektora írta. A kötetet Erdő Péter bíboros, Farbaky Péter, a Budapesti Történeti Múzeum (BTM) főigazgatója, művészettörténész és Szörényi László irodalomtörténész, hazánk egykori olaszországi nagykövete mutatta be.

A bemutató elején Molnár Antal, aki 2011 szeptemberétől volt a Római Magyar Akadémia igazgatója, arról beszélt, hogy az ugyanakkor érkező Tóth Tamás rektorral azért vállalkoztak a könyv megírására, mert átfogó történelmi, művészettörténeti és egyháztörténeti tanulmány ez idáig nem született e méltán híres épületről. Hozzátette, eleinte egy kisebb füzet elkészítését tervezték, mely röviden bemutatta volna a palotát és a benne működő két intézményt, de a szövegek és a képek mennyisége végül gazdagon illusztrált könyv kiadását tette lehetővé. Tóth Tamás egyháztörténész a könyvbemutatón elmondta, a történelmi helyszín, valamint az épület kiemelkedő szerepe a magyar egyház történetében óhatatlanul felébresztette benne az igényt, hogy feltárja a múltját, s kutatási eredményeit közzétegye a palota egykori lakói, jelenlegi ösztöndíjasai, illetve minden érdeklődő számára. Kiemelte, külön öröm volt számára, hogy egykori rektorok, növendékek a könyv készítésének hallatán számtalan fotót, dokumentumot küldtek el neki.

Farbaky Péter művészettörténészként is nagyra értékelte a kötet képi anyagát. A BTM főigazgatója a három fő egységre tagolt könyv első, az épületet bemutató részét elemezte. Mint mondta, ez is két részre oszlik: a palota építésének történetére, illetve az épület belső és külső bemutatására. Hozzátette: bár járt ösztöndíjasként, utóbb pedig több konferencia résztvevőjeként is a palotában, a könyv elolvasása után ismét szeretne visszatérni Rómába, hogy a megszerzett új tudás birtokában járja be a termeket.

Szörényi László irodalomtörténész is gyakran járt a Római Magyar Akadémia épületében, már nagyköveti megbízatása előtt is. Személyes élményeit, a szocializmusban leginkább lehallgató központként, a megbízható elvtársak lakásaként működő intézetben szerzett tapasztalatait mondta el, illetve kiemelte az akadémia háború előtti, a közvetlenül utána következő, illetve az 1956-os időszak eseményeit. Beszélt tudósok, hazánk leghíresebb költői, írói, festőművészei római tartózkodásáról, és arról, hogy nagykövettársai nem is titkoltan irigyelték őt, hogy Rómában a magyar államnak ilyen szép, híres és értékes ingatlan van a birtokában.

Erdő Péter bíboros, aki egykor maga is növendéke volt a Pápai Magyar Intézetnek, annak egyházban, egyháztörténelemben betöltött szerepéről tartott előadást. Mint mondta, nagy örömmel vette kézbe a most megjelent reprezentatív kötetet, amely felidézte benne az első alkalmat, amikor a Pápai Magyar Egyházi Intézetnek helyet adó második emeletre ment föl. Felérve azonnal azt az emléktáblát látta meg, amely arra emlékezteti a látogatót, hogy XIII. Leó a megválasztása előtti napokban itt szállt meg: a palota egyháztörténeti kapcsolatai tehát nem az intézet megalapításával kezdődtek el. A bíboros is megemlítette, hogy bárki, akinek megmutatja az épületet, csodálkozik azon, hogy a magyar állam és az egyház ilyen gyönyörű épület tulajdonosa lehet Rómában. Kiemelte, hogy az állam és az egyház együtt vett részt az intézmény megalapításában, hiszen 1927-ben a vallásalap pénzét is fölhasználták a palota megvásárlásakor, így kapott helyet benne a papi osztály. Az azóta eltelt időszakok hullámzó együttműködése, illetve a szocializmus idején, az 1964-es megegyezésig tartó ellenséges időszakban az állam ellenállása, a rendszerváltozás óta eltelt időszakban pedig a kapcsolat pozitív alakulása e könyvben nyomon követhető, a kötet megjelenése pedig az együttműködés megvalósulásának tekinthető.

Erdő Péter bíboros az elődök bölcsességéről is beszélt. Mint mondta, a papi osztály tagjai más életritmusban éltek, mint a művész ösztöndíjasok. Ezért volt fontos, hogy 1940-re Serédi Jusztinián bíboros elérte, hogy a papi osztályt pápai egyházi intézménnyé nyilvánítsák. Később ez a döntés életfontosságúnak bizonyult. A II. világháború alatt és az utána következő esztendőkben a PMI immár az államtól függetlenül, önállóan működhetett. Az akadémia életében fontos volt az 1956-os forradalom időszaka, ám az 1948 és 1964 közötti bő másfél évtized sok szempontból még jelentősebbé vált. Ekkor az emigráns magyar papság vezette tovább az intézetet, miközben a kommunista magyar állam működtette a palota többi részét. Ez gyakorlati nehézségeket okozott. Kikapcsolták az áramot a második emeleten, elzárták a vizet, külön ajtót kellett nyitni a papok részére, mert máshol nem engedték be őket. Ennek 1964-ben a Szentszék és a magyar állam közötti megállapodás vetett véget. Az egyház ismét küldhetett Magyarországról papokat Rómába, a püspöki kar irányította ismét az intézményt, közben az emigráns magyarság létrehozta a Szent István Házat, így bár sok szenvedés árán, de egy újabb magyar intézmény működött Rómában.

Ettől kezdve  ismét érkeztek ösztöndíjas papok Magyarországról a Pápai Magyar Intézetbe. Minden említett nehézség ellenére, ha végigtekintjük a listát, hogy kik tanultak az intézetben, és mennyi mindent tudott tenni a magyar és a világegyház a tudomány és a lelkipásztori munka javára, akkor azt mondhatjuk, hogy ez az intézmény áldás volt a magyar egyház számára – folytatta Erdő Péter. 1989 újabb, minőségi változást hozott a Pápai Magyar Intézet életében. Az is igaz, hogy különleges helyzet állt elő: a PMI már nem annyira kiváltságos hely, mint hajdanában. Ma más helyekre is szabadon mehetnek tanulni papjaink, ezért néha létszámhiánnyal küzd az intézet. Komoly erőfeszítésébe kerül a püspöki karnak, hogy megfelelő embereket válasszon ki növendéknek – hangsúlyozta a bíboros.

Erdő Péter bíboros a könyvet méltatva két fotóra hívta fel a jelenlévők figyelmét. Az egyiken az 1928/29-es, a másikon a 2015/16-os évfolyam tagjai láthatók. A két felvétel ugyanazon a helyszínen készült, az utóbbin az elődök testtartását is utánozzák a szereplők. Mindkét fényképen kilenc növendék és rektoruk látható. Erdő Péter ezt üzenetnek is tekinti: a ’28/29-es évfolyam növendékei közül sokan a magyar egyház vagy a kulturális élet kiemelkedő személyiségei lettek. Mint mondta: reméli, a mostani fénykép szereplői közül is többen lesznek, akik ugyancsak maradandó, pozitív emléket hagynak maguk után.

A könyvbemutatón részt vett Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius mellett a PMI egykori rektora, Keresztes Szilárd nyugalmazott püspök, illetve az intézet számos volt növendéke. Sokan eljöttek az akadémia egykori ösztöndíjasai közül, valamint korábban ott dolgozók, vendégek, Rómát és a magyar kultúrát szerető olaszok is. Sokaknak csak a terem előterében, a kivetítő előtt jutott hely.

Az est moderátora, Soóky Andrea, a kötetet megjelentető Balassi Kiadó igazgatója bejelentette, hogy január elején a könyvet olasz és angol nyelven is kiadják.

Fotó: Lambert Attila

Bókay László/Magyar Kurír