A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia konferenciája az ignáci pedagógiáról a budapesti Párbeszéd Házában

Az ignáci pedagógia nem elégszik meg azzal, hogy a diák minél több ismeretet sajátítson el: arra törekszik, hogy a tapasztalat reflexióvá, a reflexió pedig felelős cselekvéssé váljon, a diák pedig ne egyszerűen többet tudó, hanem érettebb, szabadabb, másokra érzékenyebb emberré váljon – hangsúlyozta megnyitójában András Attila tartományfőnök.

A mesterséges intelligencia oktatási alkalmazását is ennek fényében kell mérlegelni: nem minden jelent előrelépést, ami gyorsabb vagy hatékonyabb. Az ignáci megkülönböztetés arra hív, hogy megvizsgáljuk, az adott eszköz valóban mélyíti-e a megértést, erősíti-e az önállóságot és gazdagítja-e az emberi kapcsolatokat. A jezsuita nevelésben a pedagógus nem csupán a teljesítményt, hanem az egyedi történettel, képességekkel, örömökkel és nehézségekkel rendelkező egész embert látja. A mesterséges intelligencia nem helyettesítheti a személyes figyelmet.

A fiatalnak nemcsak jó válaszokra van szüksége, hanem olyan felnőttre is, aki észreveszi, hisz benne, meghallgatja, bátorítja, és szükség esetén szeretettel szembesíti.

A jó pedagógus a jelenlétével is nevel – hangsúlyozta a jezsuita tartományfőnök. András Attila SJ a magis, a többre és jobbra törekvés eszményét is ebbe az összefüggésbe helyezte: a nevelés végső kérdése nem az, milyen okos eszközöket adunk a következő nemzedék kezébe, hanem az, milyen emberré segítjük őket válni.

Gondolkodni a géppel együtt és a gép nélkül

Három kihívást állított előadása középpontjába Johnny C. Go Fülöp-szigeteki jezsuita pap, az ignáci pedagógia nemzetközi szakértője.

Az első a figyelem széttöredezése. Állandóan megosztjuk és váltogatjuk a figyelmünket, miközben egyetlen tevékenységben sem veszünk részt teljesen. Az okostelefonok világában mintha mindig valahol máshol lennénk, ez a pedagógusokat és diákjaikat egyaránt érinti. A figyelem elvesztése a lelkiéletet is érinti – mondta Johnny Go, hangsúlyozva, hogy a figyelem az ima nélkülözhetetlen összetevője.

Második kihívásként a saját gondolkodás feladásáról beszélt. Míg a közösségi médiában az online többségnek és az algoritmusnak engedhetjük át az ítéletalkotást, a mesterséges intelligencia esetében már magának a gépnek szervezhetjük ki a gondolkodást. Önmagában nem probléma, ha eszközökkel támogatjuk a gondolkodásunkat, vagy bizonyos feladatokat átadunk. A veszély akkor jelentkezik, ha ez rendszeres szokássá válik, csökken a saját szellemi részvételünk, végül pedig értékelés és kritikai mérlegelés nélkül hagyatkozunk a mesterséges intelligenciára. Johnny Go szerint különösen erős a kísértés, hogy a lehető legnagyobb teljesítményt a lehető legkevesebb idővel és erőfeszítéssel érjük el. Így azonban éppen a gondolkodás és a tanulás folyamatát hagyhatjuk ki:

egy új, nehéz gondolat megértésének fáradsága ugyanis a tanulás része.

A reflexiónak ezért tudatosan időt és teret kell biztosítani a tanórákon, és a pedagógusoknak is gyakorolniuk kell azt.

A harmadik kihívást a felszínes, illetve mesterséges kapcsolatok jelentik a Fülöp-szigeteki jezsuita pap szerint. Az online közösségekhez könnyű csatlakozni, és könnyű elhagyni őket; kényelmesek, kevés beletett munkát és elköteleződést igényelnek. A hagyományos közösségek ezzel szemben erőfeszítést és személyes jelenlétet kívánnak. A felhasználóhoz igazított, őt megerősítő mesterséges partnerrel pedig súrlódásmentesnek tűnő kapcsolat alakítható ki, miközben a valódi emberi kapcsolatok tökéletlenek és bonyolultak. Johnny C. Go SJ különösen aggasztónak nevezte annak veszélyét, hogy a fiatalok a túl bonyolultnak és tökéletlennek érzett emberi kapcsolatok helyett a mesterséges intelligenciát választják társnak.

Ezek a jelenségek nemcsak az oktatás és az evangelizáció munkáját, hanem emberi mivoltunkat is érintik – hangsúlyozta az előadó. – A figyelem széttöredezése a figyelmes jelenlétet, a gondolkodás feladása a megértést és az ítéletalkotást, a felszínes és mesterséges kapcsolatok pedig a szeretetet veszélyeztetik. Az ignáci pedagógia viszont ezek megőrzéséhez kínál kapaszkodót: arra ösztönöz, hogy figyeljünk a tapasztalatainkra, reflexióval keressük a jelentésüket, és vizsgáljuk meg következtetéseink helyességét, majd mindezek alapján hozzunk felelős, szeretetből fakadó döntéseket.

A feladat nem a mesterséges intelligencia kizárása, hanem olyan tanulási környezet kialakítása, amelyben a diákok megtanulnak együtt gondolkodni a géppel, de nem válnak tőle teljesen függővé. A mai világ két alapvető képessége: tudni gondolkodni a géppel együtt, és tudni gondolkodni a gép nélkül. „Küldetésünk olyan elsőrangú emberek nevelése, akik vállalják az emberi lét valamennyi folyamatát: a gondolkodást, az érzést, a tanulást, az alkotást, a kapcsolódást, a szeretetet, sőt a hibázást is” – fogalmazott Johnny Go.

Szabadságra nevelni, nem függőségben tartani

A keresztény pedagógia nem lehet és nem is kíván értéksemleges lenni: nem elégedhet meg a munkaerőpiaci képességfejlesztéssel, hanem arra is rákérdez, milyen emberré válik a diák, és milyen felelősséget vállal a társadalomért és a teremtett világért. 

Ugyanakkor megköveteli a személy méltóságának és szabadságának tiszteletét – mondta előadásában Holczinger Ferenc, a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium, Kollégium és Óvoda főigazgatója. – A nevelés alapvető paradoxona, hogy befolyásolja a növekedésben lévő embert, miközben végső célja, hogy a fiatal idővel függetlenedjen ettől a befolyástól.

Az autonómia nem a szabályok hiányát jelenti, hanem azt a belső állapotot, amelyben az ember képes sajátjaként megélni és vállalni cselekedeteit. A nevelés feladata ezért a külső szabályok fokozatos belső értékké formálása. A szabályszegésekre adott válasznak a tettek hatásával való szembesülést, a jóvátételt és az önreflexiót kell segítenie. Holczinger Ferenc etikai határt is megfogalmazott: az iskola szabályozhatja a diák külső viselkedését, de nem uralkodhat belső lelkiismeretén. A keresztény iskola tanítással, gyakorlattal és tanúságtétellel mutatja fel az evangéliumi értékeket, a személyes hitet azonban nem teheti kötelezővé.

Szent Ignác felismerte, hogy az ember külsőleg szabad lehet, miközben belül félelmek, elismerésvágy és rendezetlen ragaszkodások rabja.

A diákok vágyainak és céljainak vizsgálatakor ezért nem elég a „mit akarok tenni” kérdése; azt is meg kell kérdezni, mi mozgatja a vágyat, honnan fakad, és valódi belső szabadsághoz vezet-e. Az ignáci indifferencia nem apátia, hanem belső kiegyensúlyozottság és nyitottság a nagyobb jó felismerésére.

Ugyanebből a forrásból fakad a személyes törődés: a rábízott gyermek egyedi misztérium, akinek hivatását a pedagógus nem sajátíthatja ki. Az ignáci szemlélet így az önmegvalósításon túl arra kérdez rá: „Mire vagyok meghívva, és kikért kívánom felhasználni mindazt, amit kaptam?”

Holczinger Ferenc a jezsuita pedagógiát keresztény-ignáci emberképre épülő, saját identitásában gyökerező, párbeszédre nyitott pedagógiai keretrendszerként és élő nevelési hagyományként írta le. Ez a keret nem kész recepteket ad, hanem olyan világos elveket, amelyek között különböző modern módszerek alkalmazhatók – mondta, hangsúlyozva, hogy ezek az elvek a saját intézményeik gyakorlata elé is az önkritikára sarkalló tükröt tartanak. Meg kell kérdezniük, hogy a teljesítménykultúra nem szorítja-e háttérbe a sebezhetőbb diákok méltóságát; a fegyelmi szabályzat belső önszabályozást vagy külső konformizmust eredményez-e; a következmények rendszere morális reflexiót segít-e, vagy bosszúként működik; a vallásos gyakorlatok pedig a szabadság terét nyitják-e meg, vagy formasággá válnak – hangzott el a miskolci jezsuita gimnázium igazgatójának előadásában.

Bizalom, keretek és alkalom a megállásra

A Kisgyerekek, kamaszok, felnőttek mikor vannak tényleg jól? című kerekasztal résztvevői arról beszélgettek, hogyan segítheti a család, az iskola és a közösség a különböző korosztályok jóllétét.

Szigeti Szabolcs, a magyar jezsuita rendtartomány szociális asszisztensének moderálásával a kimerültség, az érzelmi túlterheltség és a szorongás tapasztalataiból kiindulva az önismeret, a felelősségvállalás és az egymáshoz kapcsolódás lehetőségeiről osztották meg gondolataikat.

Gorondi Orsolya, a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont gimnáziumi tanára a diákok állandósuló fáradtságára és érzelmi túlterheltségére hívta fel a figyelmet. A fiatalok sokszor magukra maradnak a nehezen feldolgozható tartalmakkal és a döntéseikkel, miközben erősen foglalkoztatja őket, hogy elfogadja-e őket a közösség, elég jók, szerethetők-e. 

Gurmai Beáta forgatókönyvíró, rendező, a Borka világa rajzfilmsorozat megálmodója a bizalmat, a szülői mintát és a keretek megteremtését hangsúlyozta. „A bizalom az együttélés levegője” – fogalmazott: a gyermeknek bíznia kell abban, hogy a felnőtt akkor is a javát akarja, amikor valamilyen nehézségre bátorítja. 

Robogány Veronika mentálhigiénés szakember a figyelmet biztosító személyes találkozások és az öngondoskodás jelentőségét emelte ki. A jezsuita Oázis Lelkigondozói és Mentálhigiénés Szolgálatban szerzett tapasztalatai alapján már annak is nagy értéke van, hogy létezik egy hely, ahová bárki betérhet, és képzett szakemberek hallgatják meg. 

A fiatalok az adatok tükrében

A Nemzeti Ifjúságkutatás 2024-es, a 15–34 éveseket vizsgáló, ötezer fős mintán készült adatfelvétele alapján mutatta be a magyar fiatalok helyzetét Rosta Gergely szociológus.

A kutatás eredményei szerint 96 százalékuknak van okostelefonja, és ugyanekkora arányuk használ internetet, miközben naponta mindössze 5 százalékuk vesz könyvet a kezébe. A digitális eszközök jelenléte azonban nem jelenti a személyes kapcsolatok háttérbe szorulását minden területen: a szabadidős tevékenységek között a barátokkal és a családdal töltött idő megelőzte a telefon és a számítógép használatát.

Ugyanakkor a magány is sokakat érint: körülbelül 30 százalék mondta, hogy egyáltalán nem magányos, és körülbelül ugyanannyian érzik magukat inkább vagy teljesen magányosnak. A mentális nehézségekre vonatkozó egyes állításokat a többség nem tartotta magára jellemzőnek, összességében azonban jelentős csoportot érintett legalább egy, illetve több probléma. A fiatalok és szüleik között az adatok nem mutattak mély generációs szakadékot: sokan elfogadhatónak tartották szüleik eszményeit és életét, a teljes elutasítás csak kisebbségükre volt jellemző.

A vallásosság adatai ugyancsak árnyalják a fiatalokról alkotott képet. Körülbelül 5 százalék vallotta magát az Egyház tanítása szerint vallásosnak, és hasonló arány számolt be legalább heti templomba járásról. Ugyanakkor csaknem a fiatalok fele nevezte magát a maga módján vallásosnak. A kifejezetten vallásellenes csoport nem nagy. Valamivel több mint negyedük mondta, hogy otthon vallásos nevelésben részesült, 14 százalékuk pedig legalább egy évig járt valamilyen egyházi oktatási intézménybe. Az alacsony egyházias vallásosság tehát nem azonos a vallás teljes elutasításával – derült ki az előadásból.

Biztonságos környezetben szabad hibázni

A Tanulási környezet otthon és az iskolában – a figyelem idő, a figyelem nevelés című kerekasztal résztvevői arról beszélgettek, hogyan segíti a személyes figyelem, a biztonságos környezet és az önreflexió a gyermekek fejlődését.

Udvarhelyi Zsuzsanna mentálhigiénés szakember, teológus moderálásával a tanulási környezet fizikai, digitális és kapcsolati feltételeiről, a fegyelmezésről, valamint az eltérő szükségletű gyermekek támogatásáról osztották meg tapasztalataikat.

Turmezei Mónika, az Apor Vilmos Katolikus Főiskola a konfliktusok kezelésében a helyreállító szemléletet emelte ki – annak megértését, hogy mi történt, kit hogyan érintett, és mire lenne szükség ahhoz, hogy rendeződjenek a dolgok. Az eltérő szükségletű gyerekek támogatásában az érzelmi biztonságot és az erősségekre építést hangsúlyozta.

Juhászné Kenesey Márta gimnáziumi tanár azt emelte ki, hogy olyan környezetben lehet jól tanulni, ahol a gyerekek jól érzik magukat, és szabad hibázniuk. A figyelem jelentőségét egy sok problémát okozó diák történetével mutatta meg, aki egy csoportfeladat után azt mondta: „Öt percig fontosnak éreztem magam.” Ugyanez a diák később megköszönte, hogy tanára ugyanúgy kezelte, mint a többieket.

Nagy Luca, a magyar jezsuita rendtartomány munkatársa, a miskolci jezsuita gimnázium öregdiákja olyan biztonságos környezetként emlékezett vissza iskolájára, ahol próbálgathatták szárnyaikat, amelyhez kihívásokat és támogatást kaptak. 

Az erőfeszítés érték, a sikernek többféle mércéje lehet

Hogyan lehet segíteni a fiatalokat abban, hogy ne adják fel a gondolkodással járó erőfeszítést, és ne keressenek minden kérdésre gyors, igen-nem válaszokat? – a konferencia záró reflexiós beszélgetésében Forrai Tamás, Holczinger Ferenc és Johnny C. Go többek között a mesterséges intelligencia használatából fakadó különbségekről és a személyes törődés lehetőségeiről beszélgetett.

Forrai Tamás pécsi egyetemi lelkészként a személyes kísérést és a meghallgatást nevezte leghatékonyabb munkájának. A meghallgatás alapja a csönd: ebből születhet meg az önmagunkra és a másikra irányuló figyelem, majd a valódi párbeszéd – mondta. – Aki fiatalon megtapasztalja ezt a figyelmet, képessé válhat arra, hogy maga is így forduljon mások felé. 

Holczinger Ferenc a személyes törődés kapcsán arra hívta fel a figyelmet, hogy a kiemelkedően tehetséges és a sok segítséget igénylő diákok mellett a közöttük lévőkre, az átlagos képességekre is figyelni kell. 

Johnny C. Go szerint a mesterséges intelligencia korában az oktatásban a folyamatokra kell nagyobb hangsúlyt helyezni: arra, hogyan tanulnak meg a diákok írni, adatokat elemezni, felismerésekre jutni, vagy éppen imádkozni és a napjukra visszatekinteni. Kiemelte, hogy a lelki életben az út éppen olyan fontos, mint a cél: a megkülönböztetés nem ad teljes bizonyosságot, az elköteleződés mégis lehetséges. Ezért abban is segíteni kell a fiatalokat, hogy el tudják viselni a bizonytalanságot, és ne siessenek egy könnyűnek tűnő válasz felé.

A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia Figyelemmel növelés című konferenciáján bemutatták az ignáci pedagógiáról szóló új kiadványt, amelyben a miskolci Jezsu tanárainak írásait olvashatják.

A konferenciáról szóló bővebb beszámoló ITT olvasható.

Forrás: Jezsuita.hu

Fotó: Gianone Péter, Munkácsi Péter

Magyar Kurír