A félreverő szív gyógyulásáért – Pázmányos öregdiákok imádkoztak elhunyt egykori diáktársaikért

Az eseményt a PER-csoport alapítója, Földvári-Oláh Csaba kezdeményezésére hirdették meg. A szentmisén orgonán közreműködött Tusor Péter, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának docense.

Martos Levente Balázs a mise elején elmondta, Jézus megkeresztelkedésének ünnepe lezárja a karácsonyi ünnepkör napjait. Keresztelő János egy kis kétkedés, habozás után elfogadja Jézus szándékát. „A mai ünnep teológiai lényege, hogy bizonyossá tegyen bennünket Jézus, Isten fia méltóságáról, aki Betlehemben született, angyalok imádták, bölcsek köszöntötték, és keresztelésekor megkezdte nyilvános működését.”

„Hagyd ezt most!” – kezdte homíliáját, és felidézte a jelenetet, amikor Keresztelő János meglátja, hogy Isten báránya a Jordán partján hozzá lép. „Neked kellene megkeresztelned engem – mondja neki –, te vagy az, aki eljöttél, hogy Szentlélekkel és tűzzel kereszteld meg a világot. Mostantól minden lépésed a Lélek teszi. A Szentlélek kent fel az öröm olajával, hogy Isten végső üdvösségét, végérvényes szeretetajánlatát hirdesd. Nekem kellene megkeresztelkednem. Csak azért vagyok itt, hogy a bűnbánat jelét adjam az embereknek, hogy Urunk letörölje róluk, amit rájuk mocskolt az élet. Hogy jelét adjam annak, hogy Isten irgalmas és igazságos egyszerre. Neked kell megkeresztelned engem.”

Keresztelő Szent János szavait, gondolkodását mi is a magunkévá tehetjük. Ezer indokunk lenne arra, hogy Isten cselekvését, logikáját elutasítsuk. Az ő újtai nem a mi útjaink, az ő gondolatai nem a mi gondolataink. Jézus is azt mondja: „Hagyd ezt most!” És a Fiúisten elkezdi nyilvánosan is beteljesíteni az Isten igéjét: megszenteli a vizek árját.

Martos Levente Balázs kitért arra, hogy a szívünket sokszor félelem, aggodalom járja át. Mindkettő jelezheti, hogy nem jó valamerre menni, ugyanakkor lehet bénító erő is. Isten megérint minket is, amint Jézus is megszólította Keresztelő Jánost:

Hagyd ezt most, engedd, hogy képessé tegyelek téged arra, ami az én művem. De a szavad, beleegyezésed nélkül nem akarom megtenni.”

A szeminárium rektora elmondott egy történetet egy orvosiműszer-gyár tulajdonosáról, aki időskorában, látva, hogy utódja romlásba viszi a céget, visszavásárolta tőle azt. Szívügye volt, hogy a gyógyításhoz hasznos szerkezeteket készíthessen. Megdöbbentő volt számára azt látni, hogy egy katéter segítségével a szív egy bizonyos betegségét egy pillanat alatt meg lehet gyógyítani, mégpedig azt, amikor a szívizom egyik része nem a megfelelő ritmusban ver. A probléma kiiktatásával „az addig félreverő szívű ember békés szívdobbanásokkal élhet tovább”; a beteg máris jobban van, egészségesebben távozhat.

Gyógyító, ha elképzeljük, hogy Jézus a vállunkra, szívünkre teszi a kezét, megérint, és félreharangozó, félreverő szívünket egy pillanat alatt meggyógyítja. Az aggodalom helyébe határozottságot, békét, nyugalmat ad. Egyszer csak látjuk, mit kell tenni, az addig ködös világ letisztul.”

Urunk megkeresztelkedésének ünnepén a vizekre is tekintünk: a Jordán vizére és a teremtéskor rendbe tett őstengerre – folytatta beszédét Martos Levente Balázs. – A Lélek megkeresztelkedésekor eltölti az Úr Jézus Krisztust; ott lebegett a vizek felett, és rendet teremtett: érthetővé, széppé, termékennyé tette a világot. A mai vizekre gondolva gyakran a szennyezettségük jut az eszünkbe. „Az élet vize gyakran mintha szennyezett árként jönne velünk szembe. Egy ilyen élethelyzetben különösen fontos, hogy félre tudjuk tenni mindazt, ami nem szükséges, és be tudjuk fogadni azt, ami szükséges. Legyen sok minden, amit el tudunk hagyni.”

A keresztség vize lemos mindent, ami szükségtelen, és ma is eleven kapcsolatot jelent bennünk Istennel.

Sok minden szól a szívünkben, sok mindentől remeg, aggódik, gyötrődik az emberi szív. Vajon kérjük-e, hogy Jézus titokzatos és valóságos jelenléte megbékítsen, rendbe tegyen minket?”

– zárta beszédét a szeminárium rektora.

Földvári-Oláh Csaba a szentmise végén elmondta, 2020 decemberében hozták létre a Pázmányos Emlék Regiszter (PER) nevű, az öregdiákat egyesítő csoportot a PPKE BTK piliscsabai campusának bezárása után. „Nem volt régen, mégis sok társunk hagyott itt bennünket azóta tragikus módon. Az ő haláluk a pázmányos társakat is mélyen megrázta.” A csoport alapítása óta elhunyt egykori diáktársak a teljesség igénye nélkül: Benedek Tibor (háromszoros olimpiai bajnok, Európa- és világbajnok vízilabdázó), Varga István András, Lázár Martin, Siklósi Örs (az AWS zenekar egykori frontembere), Migléczi Ádám, Juhász László, Kontra Attila, Vasuta Zsolt, Móricz Ildikó, Varró István, Sergő Z. András (filmes újságíró). „A csoport több mint 3500 tagja sok emléket gyűjtött össze elhunyt társainkról, és kérem, hogy még otthon is mondjatok el értük egy imát.”

Kérdésünkre a szentmise után az alumnicsoport alapítója felidézte, hogy a Pázmány Péter Katolikus Egyetem minden év novemberében szervez az elhunyt pázmányos tanárokért és diákokért felajánlott szentmisét, de a BTK legnagyobb öregdiák-társaságaként a PER-csoport is szeretett volna misét mondatni az elhunyt társakért. „Sergő Z. András decemberben halt meg, vele még egy éve készítettünk egy könyvet a piliscsabai campus bezárása utáni időszakban.” 

Földvári-Oláh Csaba megemlítette, hogy sok gyászolt öregdiák a covidfertőzés okozta szövődmények miatt halt meg, és többük tragikus körülmények között. A csoport rendszerint adományokkal is támogatja az elhunytak családját, és minden esetben búcsúztatókat is tartottak, igyekeztek az összetartozás által egymást és a családtagokat is segíteni. A gyászolóknak az is különösen jó érzés, hogy mennyi emlék összegyűlt egy-egy hozzátartozójukról, és hogy az öregdiákok gondolnak elhunyt társaikra, megőrzik emléküket.

Szerző: Vámossy Erzsébet

Fotó: Lambert Attila

Magyar Kurír