A Fokoláre Mozgalom és a bangwa nép közös csodája a kameruni dzsungel közepén

1965-ben érkeztek meg az első fokolarinók a Kamerunban található Fontembe, a bangwa nép vezetőjének, a fon Defangnak, valamint Buea püspökének, Julius Peters atyának hívására, ugyanis a törzsre lesújtott a magas halálozási rátával járó álomkór-járvány.

A helyi lakosság segítségével az erdőben felépült a kórház, ahol én is születtem, továbbá egy vízerőmű, egy iskola, egy templom, egy asztalosműhely, egy autógyártó és -javító műhely, valamint egy evangelizációs központ, a Máriapoli Központ. Míg 1965-ben a bangwa nép a kihalás szélén állt, 2005-re 39 706 főre növekedett a lélekszám. A Fokoláre Mozgalom egy kisvárost alapított itt, egy valóságos csodát a dzsungel közepén.

A Fontemben létrehozott infrastruktúrák felbecsülhetetlen szolgáltatásokat biztosítottak a közösségnek, kezdve az oktatástól és az egészségügytől az építőiparon és az áramellátáson át egészen a Menjiben található Szent Klára-templomig, ahol az emberek imára gyűlhetnek össze. Ezek az építmények jelentik a Fokoláre Mozgalom leglátványosabb örökségét Fontemben.

Létezik azonban egy másik, kevésbé látható hagyaték is: a társadalmi és szervezeti tőke. Az intézményein és evangelizációs tevékenységén keresztül a mozgalom teret adott a helyiek képzésének, hogy képesek legyenek az intézmények személyes irányítására, ez a kezdeményezés pedig kulcsfontosságúnak bizonyult az anglofón válság kezdetén.

Az anglofón válság

2016 végén Kamerun nyugati régióiban ügyvéd- és tanártüntetés kezdődött, amely hamarosan fegyveres konfliktussá súlyosbodott az angolajkú szeparatista csoportok és a franciaajkú állami hadsereg között. Ezt kijárási tilalom, bezárt iskolák és tömeges kivándorlás követte, és ilyen körülmények között a vállalkozások és intézmények sem tudtak tovább működni. A lakosság körében egyre nőtt az elégedetlenség, és egyre több fiatal csatlakozott a szeparatista csoportokhoz, amelyek támadásokat hajtottak végre a hadsereg ellen, ezzel további pánikot keltve. Sok helyi kénytelen volt elmenekülni Kamerun francia nyelvű távolabbi városaiba, például Dschangba és Bafoussamba.

Fontem 2018-ban, a konfliktus kitörése környékén (fotó: Focolare.org)

Az iskolaépületek leomlottak, és a konfliktus miatt a gyerekek és fiatalok nem tudtak iskolába járni, sok intézményt be kellett zárni. Azok a szülők, akik megtehették, más városokba küldték gyermekeiket. Fontemet, ahol nagy létszámú iskola működött College Our Lady Seat of Wisdom (Mária, Bölcsesség Széke középiskola) néven, különösen nehezen érintették a bezárások. A városka gazdaságilag is belerokkant a konfliktusba, a támadásoktól való félelem miatt az üzletek bezártak, és a gazdák elmenekültek földjeikről.

A bizonytalan helyzet miatt 2018 októberében a Fontemben működő Fokoláre Központ arra kényszerült, hogy meghozza a nehéz döntést, és elhagyja a várost. Ezzel kulcsfontosságú személyzet távozott, akik a kórházat, iskolákat és egyéb intézményeket működtették. Így a működés fenntartásának felelőssége hirtelen a helyiekre hárult, az öregdiákok egyesületére, a kulturális és fejlesztési szervezetekre, valamint a diaszpórára, akik mind egyesítették erőforrásaikat és képességeiket.

Egyesült közösség

(...) A korábban a Fokoláre struktúrájára támaszkodó emberek elkezdték újragondolni a helyi vezetést. Miközben Fontem a kameruni anglofón régió egyik leginkább sújtott területeként szerepelt a hírekben, egyre nőtt a helyiekben az elszántság, hogy újjáélesszék a közösséget. Én még soha nem tapasztaltam ekkora egységet a bangwa nép körében. Az Egyesült Államokban, Európában és Kamerun más részein adománygyűjtések indultak fontos közösségi projektek finanszírozására. Önkénteseket toboroztak időszakos egészségügyi programokra. A Fokoláre Mozgalom távolról továbbra is támogatta az intézmények fenntartását. 

Fontem ma és holnap

A széles körű mozgósításnak köszönhetően napjainkban a bangwa diaszpóra aktívan részt vesz a döntéshozatalban az egészségügy, az oktatás, az úthálózat karbantartása, a közvilágítás, a sport és a mezőgazdaság területén. Így a válság a valaha látott legnagyobb támogatói összefogást hozta el Fontem számára. A város ma jobb helyzetben van, mint tegnap, mert saját kezébe vette a sorsát – nemcsak a helyiek, hanem a diaszpóra is.

Eszembe jutnak Chiara Lubich 1969-es szavai: „Már most látom, hogy ezen a helyen egyszer majd nagy város létesül, amely világszerte híres lesz, nem az anyagi gazdagsága miatt, hanem mert nagy fény fog sugározni belőle, egy

fény, amely mindenkinek világosságot ad, olyat, amelyre mindenki vágyik. Ez a fény a köztetek élő testvéri szeretetből fakad, Isten nevében.”

Ez a jövőkép egyre inkább valóra válik. E fény ma erősebben ragyog, mint valaha, mert életben tartja egy nép, amely egységben maradt, és nem volt hajlandó feladni.

Az írás teljes terjedelmében ITT olvasható.

Forrás: ujvarosonline.hu

Fotó: Our Lady Seat of Wisdom College Facebook-oldala; Focolare.org

Magyar Kurír