A Fokoláre Mozgalom nyomorban élő pakisztáni gyerekek megsegítésére gyűjt

Amikor Szent VI. Pál pápa 1965. december 8-án a Szent Péter téren ünnepélyesen bezárta a II. vatikáni zsinatot, homíliájában többek között ezt mondta: „Ebből a római katolikus központból elvileg senki sem utolérhetetlen, elvileg mindenkit utol lehet és utol is kell érni. A Katolikus Egyház számára senki sem idegen, senki sincs kizárva, senki sincs távol. Jelen egyetemes köszöntésünkkel azok felé az emberek felé is fordulunk, akik nem ismernek minket, akik nem értenek meg minket, akik nem hisznek nekünk, és azok felé is, akik azt gondolják, hogy jót tesznek velünk, de ellenünk vannak. Őszintén, tapintattal köszöntök mindenkit, telve reménnyel. Ma, higgyék el, nagyrabecsüléssel és szeretetteljesen köszöntök mindenkit.”

Ebbe az egyetemességbe beletartoznak a Pakisztánban rendkívüli nyomorban élő, kaszton kívüli hindu, valamint a hasonló körülmények között nyomorgó keresztény gyermekek is. Az ő iskoláztatási projektjük támogatására kezdett különféle akciókba a Fokoláre Mozgalom két magyar önkéntese.

A pakisztáni csoport mintegy száz gyermek fejlődését, tanulását segíti, taníttatását finanszírozza. Ezeknek a gyermekeknek a szülei nem rendelkeznek fix jövedelemmel, analfabéták, nincsenek hivatalos dokumentumaik, a társadalom elutasítja őket, egyre inkább elszigetelődnek a többségi társadalomtól. Az egyetlen kiút ebből a nyomorúságos helyzetből a tanulás.

Az iskolákban tanuló gyerekek képzési költsége 210 euró egy tanévben (nagyjából 65 ezer forint). Ezért az összegért ruhát, cipőt, iskolatáskát, tankönyveket, füzeteket kapnak, és ez fedezi a havi tandíjat is. Ezenfelül a napközi költségét is fedezi, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekek az egész napot az iskolában töltsék.

Egy spontán gyűjtés során először tíz gyermek támogatására elegendő pénz gyűlt össze. Ezt folytatták a mozgalom önkéntesei 2017 októberében egy jótékonysági koncert szervezésével és lebonyolításával. A harmadik szakaszban került sor a százforintos akcióra. Ennek kapcsán iskolák tanulóitól plébániai gyűjtések alkalmával csupán száz forintot kértek a fenti célra. Voltak magánszemélyek, családok, kisebb csoportok is, akik összefogtak, és egy vagy több gyermeket tudtak támogatni.

Tavaly nyáron a negyedik szakaszba ért az akció, melynek során az elmúlt évi 60-hoz képest júliustól mostanáig 52 gyermeket tudtak támogatni, de még folytatják a gyűjtést egészen március 20-ig, mert Pakisztánban április 1-jén kezdődik az iskola.

A budapesti VIII. kerületi zeneiskola egyik tanára is meghirdette a gyűjtést, 1500 forint gyűlt össze, amit ő megduplázott. Volt olyan szülő, aki gyermeke szülinapi ünnepségére azt kérte a vendégektől, hogy ne vegyen mindenki külön-külön ajándékot, így közösen ajándékoztak egy Legót, és a maradék pénzt jótékony célra fordították. Ebből a gyűjtésből 17 500 forint gyűlt össze, amit a szülők még ki is egészítettek.

Másutt sütivásárt rendeztek a pakisztáni gyerekekért, aztán a témáról beszélgetve a hittanosok közül valaki elhozta az összes zsebpénzét. Egy másik gyerek így ujjongott: „De jó, lesz egy gyerekünk!”

Egy óvodában az igazgatónő befőttesüvegeket helyezett ki, és oda lehetett betenni a száz forintokat a fedeleken kialakított kis nyíláson keresztül. Az akció előtt e-mailben értesítették a szülőket, a gyerekeknek pedig bemutatták fotókon a hasonló korú pakisztáni társaik mindennapjait.

Az egyik plébániai gyűjtés alkalmával a szombat esti mise után egy idős, bottal járó néni odament egyik társukhoz, és megkérdezte: „Holnap is eljönnek? Ha igen, akkor hozom a száz forintot, mert most nincs nálam pénz.” Azon a misén a szegény asszony két fillérjéről szólt az evangélium.

A kezdeményezők szívesen fogadnak adományokat a pakisztáni gyermekek tanulásának támogatására.

Forrás: Tóth Judit és Téglásy Klára/Fokoláre Mozgalom

Fotó: Fokoláre Mozgalom

Magyar Kurír