A főpapi viselet részei és használata a liturgiában – Varga Lajos váci segédpüspök előadása

KÉPGALÉRIA – klikk a képre!

Az előadás a Budavári Mátyás-templom Egyházművészeti Gyűjteményének Az egyházi textilek típusai és használatuk címmel szervezett előadás-sorozata keretében hangzott el, mely 2015 őszén indult. Az előadássorozat megrendezése Marosi Ernő művészettörténész, akadémikus és Süllei László plébános együtt gondolkodásának eredményeként született meg.

Varga Lajos váci segédpüspök, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ igazgatója a főpapi öltözékekről beszélt az érdeklődőknek. Előadása elején kifejtette, miért jó e tudásanyag birtokába jutni: hasznos ismeret a liturgiatörténettel foglalkozóknak; a levéltárosoknak, többek között a középkori oklevelekben használt kifejezések megértéséhez; az ikonográfia művelőinek is segít egy-egy portré, illetve más típusú kép értelmezésében.

A paramentika témakörébe tartoznak ezek az ismeretek, vagyis a liturgika öltözékes részéhez; a nyilvános istentiszteletek alkalmával és egyéb alkalmakkor viselt öltözetet is részletekbe menő előírások szabták meg. Szintén a témához tartozik az insigniológia, vagyis a megkülönböztető jelvények szakterülete.

Varga Lajos bemutatta a főpapi öltözékekről szóló alapvető szakirodalmi munkákat, ilyen Radó Polikárp bencés szerzetes 1966-os műve, az Enchiridion Liturgicum; az insigniák használata terén pedig a Pontificale Romanum (főpapi szertartáskönyv), valamint a Ceremoniale Episcoporum (püspöki szertartáskönyv); emellett kánonjogi ismeretek is szükségesek a téma kutatásához.

Míg az Ószövetség idején elkülönült a pap öltözete, a korai kereszténység idején a pap finomabb ruhát öltött, de ezt leszámítva öltözéke megegyezett a többi jelenlévő öltözékével. Róma városában a 7. századtól volt külön vestimenta liturgica, de I. István pápa már a 3. században elrendelte, hogy a papok és diakónusok a szent ruhákat csak a templomban használják.

Az érseki (metropolitai) öltözék római eredetű megkülönböztető jele a pallium nevű gyapjúszalag a négy fekete kereszttel (a körszalaghoz erősített két kis szalagon is található egy-egy kereszt – a szerk.), melyet a 6. századtól használnak főpapok, metropoliták és néhány püspök. Anyaga az Ágnes napján megáldott két bárány gyapjából készül; a kész palliumokat Szent Péter és Pál apostolok vigíliáján szenteli meg a pápa, majd ráhelyezik Szent Péter confessiójára, vagyis a sírját és a fölé épített oltárt összekötő építményre. A Szent Péter utódja iránti hűség szimbólumát a metropolitának a konszekrációja utáni három hónapon belül kérnie kell a pápától, annak feladása előtt nem gyakorolhat bizonyos jogokat. A pallium olyannyira személyhez kötődő tárgy, hogy ha birtokosa meghal, vele kell eltemetni.

A számos témát érintő előadás során szó esett többek között a mitra, a püspöksüveg történetéről és használatáról is, mely a palliumhoz, az érseki kereszthez, a pásztorbothoz hasonlóan az insigniák, a „hivatali jelvények” közé tartozik. A mitra általunk ismert formája a 13–14. század táján alakult ki; magassága jelentősen növekedett az idők folyamán. A drágaköves mitra preciosa és az aranyhímzéses mitra használatát is szigorúan szabályozták; a szentmise könyörgései közben például nem volt szabad viselni. A magyarországi anyagban különleges szépségű a győri mitra preciosa – hívta fel rá a figyelmet Varga Lajos.

Az insignia területéről kiemelhetjük a pásztorbotot (virga, baculus pastoralis), mely végződhet visszagörbülő, illetve gömb alakban; mai formája a 11. század táján alakult ki. A Krisztustól kapott papi hatalmat, a tanítói tekintélyt fejezi ki szimbolikus formában; a lustát ösztökéli, a gyengét kormányozza, az eltévedteket összegyűjti birtokosa. Az aranyozott vagy ezüstözött fémből, illetve nemes fafajtából készült pásztorbotot a bíborosok szinte bárhol használhatják, az érsekek a saját provinciájukban, a püspökök saját egyházmegyéjükben.

A gyűrű a 7. századtól püspöki jelvény; a 11. században vált az eljegyzés szimbólumává. Nem tartozik a liturgikus gyűrűk közé a pápa halászgyűrűje, melyet X. Leó óta a pápa halálakor jelen lévő kardinálisoknak össze kell törniük, a visszaélések elkerülésére (XVI. Benedek halászgyűrűjének a sorsáról a cikk alatti keretes részben található további információ – a szerk.)

Az előadó kitért a mellkeresztre, valamint a járulékos főpapi öltözetekre, köztük a cappa magnára, a mozzettára és a mantellettára is. A régi szokás szerint a püspöknek egyházmegyéjében rochettumban és mozzettában kellett járnia, még otthonában is; egyházmegyéjén kívül pedig rochettumban és mantellettában; hozzájuk pedig birétum dukált a fejfedők közül.

Varga Lajos a pileólus (kis kerek, a fej felső részét fedő papi sapka) tárgyalásánál kiemelte annak Erdélyben használt elnevezését: soli Deo gloria – „egyedül Istené a dicsőség” – mert a pileólust még a király vagy császár előtt sem vették le; majd rátért a pápa liturgikus öltözékeire, a püspökök által viselt paramentumokra és a karingek fajtáira; végül megemlítette a rationale nevű, már csak néhol viselt ruhadarabot (melltáskát), mely az ószövetségi főpap öltözékére vezethető vissza.

* * *

Az előadássorozat következő alkalmai:

4. előadás

2016. február 16. 17 óra, 1014 Budapest, Országház utca 14. I. emelet
dr. Füzes Ádám (az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye egyházművészeti bizottságának elnöke, a Kanter Károly Felnőttképzési Intézet igazgatója): Oltári textíliák – szövetek az oltáron és a szent edények szolgálatában

5. előadás

2016. március 8. 17 óra, 1014 Budapest, Országház utca 14. I. emelet
dr. Varga Lajos (váci segédpüspök, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ igazgatója): Paramentica: a liturgikus színek használata

6. előadás

2016. április 12. 17 óra, 1014 Budapest, Országház utca 14. I. emelet
Szabó Ágnes (művészettörténész, Főszékesegyházi Kincstár Esztergom):
Merear, Domine – Egyházi ünnepek paramentumai az esztergomi Főszékesegyházi Kincstár gyűjteményében

7. előadás

2016. május 24. 17 óra, 1014 Budapest, Országház utca 14. I. emelet
Semsey Réka (művészettörténész, Iparművészeti Múzeum, Budapest): A liturgikus öltözékek alapanyagai és díszítményei

8. előadás

2016. június. 7. 17 óra, 1014 Budapest, Országház utca 14. I. emelet
Kontsek Ildikó (művészettörténész, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye egyházművészeti bizottságának alelnöke): A II. vatikáni zsinat utáni változások az egyházi textilek formájában, díszítésében és használatában

Fotó: Lambert Attila, OKGYK

Verestói Nárcisz/Magyar Kurír