A fordítás nehézségei és értékei a Káldi-biblia tükrében – Tudományos konferencia a Pázmányon

Idén emlékezünk meg arról, hogy 400 évvel ezelőtt jelent meg nyomtatásban Káldi György jezsuita szerzetes bibliafordítása, amely hosszú időre meghatározó eleme lett a magyar katolikus hitéletnek és a hazai bibliai műveltségnek. A jubileum alkalmából a Pázmányon megrendezett konferencia a Káldi-biblia teológiai, nyelvészeti, történeti és művelődéstörténeti jelentőségét vizsgálja.

A konferencia első napján Székely János szombathelyi megyéspüspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) elnöke, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem nagykancellárja köszöntőjében a Káldi-bibliával, azaz az első fennmaradt, teljes magyar nyelvű katolikus bibliafordítással kapcsolatban két félreértést tisztázott. Mint mondta, sokak szerint a katolikus Egyház akadályozta a népnyelvi bibliafordítások létrejöttét.

Ezzel szemben

történelmi tény, hogy a héber, arámi, görög mellett már az első évezredben többek között kopt, örmény, grúz, etióp és ószláv nyelven is megjelent a Biblia. Igaz, hogy a népvándorlás népeinek nyelvei akkor még nem érték el az irodalmi szintet.

Ebben a körben csak lassan születtek meg a népnyelvi bibliafordítások. „Emellett figyelemre méltó, hogy például 1114-ben az esztergomi zsinat előírja, hogy az evangéliumot és a szentleckét népnyelven is fel kell olvasni. Tehát már akkor léteztek magyarra fordított szentírási szövegek – négyszáz évvel a reformáció előtt.”

Minden jel arra mutat, hogy Báthory László pálos szerzetes 1437 és 1457 között  magyarra fordította a Bibliát, de ez a munka elveszett.

Tehát történetileg nem a Károli-féle fordítás az első. Az 1516–19 között készült Jordánszky-kódex azonban fennmaradt, és a Szentírás mintegy kétharmadát tartalmazza – a Nyulak szigetén élő domonkos nővérek számára íródott, gyönyörű magyar nyelven” – mondta Székely János.

A másik félreértés szerint a Káldi-biblia hátránya, hogy a fordítás nem eredeti szövegeket (héber, görög) vett alapul, hanem a latint. A latin nyelvű Vulgata készítésekor azonban Szent Jeromos a munkája során – elsősorban az Újszövetségnél – a Vetus Latina nagyon ősi (a Kr. u. 2. század második felében született) szövegeit emelte át. A Vetus Latina pedig nagyon közel áll az akkori héber és görög bibliai szövegekhez. Hűségesebb az eredetihez, egybevetve az 1500-as évek elején Rotterdami Erasmus vagy mások által használt – az évszázadok alatt utólag alakított, gyengébb minőségű – görög, illetve héber nyelvű bibliai szövegekkel. Az a meglepő helyzet állt elő, hogy az a latin szöveg, amit Káldi György használt, közelebb van az eredetihez, mint az a héber vagy görög, amit például Károli Gáspár használt. A különbséget példával is alátámasztotta az előadó.

A 110. zsoltár 3. verse a kereszténység számára rendkívül fontos: „A hajnalcsillag előtt szültelek téged”, Krisztus az Atyától születik, öröktől fogva. „A pontozott héber szöveg (a Kr. u. 6–8. század folyamán a pontokkal már bekerültek a magánhangzók is) nem így hozza, mert az akkori rabbik nem akarták, hogy így értelmezzék az olvasók, hanem az általuk alkalmazott pontozás révén másként: „mint a hajnal, olyan a te ifjúságod”. Károli Gáspár már ezt a pontozott, romlott szöveget használta, és így fordította: „A hajnaltól fogva a te ifjaidnak harmatja”.

Káldi György ezzel szemben a latint követi, ami az ősibb héber szöveget tükrözi: „nemzettelek téged”. A Káldi-féle fordítás – ami latinból készült – tehát közelebb áll az eredeti héberhez, mint a Károli-féle, ami későbbi, sajnos már romlott szövegből készült. S ez nem egyedi eset a szentírási szövegekben.

A továbbiakban a püspök rámutatott, hogy Káldi György nagyon jól értette az ősi szövegek kifejezésmódját, zseniális fordító volt, ezért így olvashatjuk nála a jézusi mondást (ami egy hebraizmus) a megbocsátásról: „hetvenhétszer”; és nem azt, hogy hetvenszer hétszer. Nagyon jó a magyar nyelvérzéke is, tőle származik a „negyedes fejedelem” kifejezés vagy a ruháira „sorsot vetettek” szófordulat.

„Ünnepeljük együtt a Káldi-féle fordítást, egyúttal adjunk hálát minden magyar fordításért. Olvassuk a Szentírást, engedjük, hogy táplálja az életünket!” – zárta köszöntőjét Székely János püspök.

Kuminetz Géza, a PPKE rektora bevezetőjében Takács Gyula biblikus teológust idézte: „Mire szolgál a Szentírás? Nem szolgál semmire, de mindent a maga szolgálatába akar állítani.” A rektor hozzátette: „Ahhoz, hogy a mi lényünket is a szolgálatába tudja állítani – Istennek tetsző módon –, az igét helyesen kell érteni, helyesen kell értelmezni, helyesen kell fordítani és ihletettnek kell lennünk, másrészt pedig szükséges az Egyház katekizmusának a segítsége is, hogy a megértésében el ne tévedjünk.”

Gájer László, a PPKE Hittudományi Karának dékánja Pál apostollal a Timóteusnak írt második levélben írtak nyomán azt hangsúlyozta: Isten igéjét nem lehet bebörtönözni. „A társadalom, a kultúra, a világ megpróbálja bebörtönözni Isten igéjét, sőt mi magunk is, amikor sürgetjük Istent, hogy szólaljon meg, pedig az ő ritmusa nagyon más. Lázár feltámasztásával kapcsolatban már az evangéliumból is ismerjük ezt a sürgetést: »Ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.« Pedig ha a Szentírást imádságos módon olvassuk, észrevehetjük, hogy Isten választ ad a kérdéseinkre – a megfelelő időben a megfelelő választ.”

Gájer László több történelmi példát említve rámutatott: Isten igéje nemcsak egyházi közösségi szinten, hanem társadalmi téren is termékenyítően hat ezen a világon. A konferencia kezdete előtt a Pázmányon bemutatott Navarra Biblia is ezt példázza, egy új hajtás, ami megint csak azt mutatja, hogy Isten igéjét nem lehet bebörtönözni.

A köszöntők sorát Birher Nándor, a PPKE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Karának dékánja folytatta. A jelenlévőket biztosította arról, hogy mindent megtesznek a Káldi-biblia digitalizálásáért, amit sajnos az évfordulóra – önhibájukon kívül – nem sikerült véghez vinni. Az MI korában a digitalizáció is hozzájárul ahhoz, hogy a Káldi-mű a mostaninál sokkal jelentősebb helyet kapjon a katolikus és az egyetemes köztudatban, „hiszen ez a fordítás nem műemlék, hanem nyelvi, kulturális és közösségi jelentőségű szöveg”.

A dékán felhívta a figyelmet arra is, hogy a jövőben a Magisterium AI vatikáni platformhoz hasonlóan szükség lesz a magyar keresztény értékekkel betanított nagy nyelvi modell kialakítására is.

A konferencia bevezető előadását Varga Lajos nyugalmazott váci segédpüspök, az Országos Katolikus Gyűjteményi Központ igazgatója tartotta meg, a bibliafordításokkal kapcsolatban a Trienti Zsinat dekrétumát idézte, amely meghatározza a szentírási könyvek kánonját, valamint VIII. Kelemen pápa 1592. november 9-i rendeletét, amely többek között szigorúan megtiltotta, hogy a jövőben a katolikus egyház hivatalos latin nyelvű Szentírás-fordításán változtassanak.

A konferencia első előadásblokkjában Siptár Dániel, a Jezsuita Levéltár és Rendtörténeti Könyvtár vezetője azt mutatta be, hogy a 20. századi jezsuiták – Szittyai Dénes, Holovics Flórián, valamint a római jezsuita levéltárban hosszú éveken át kutató Lukács László – milyen véleményt alakítottak ki Káldi fordítói munkájáról. Szittyaival ellentétben az utóbbi két kutató arra jutott, hogy Káldi György nem használt korábbi, már meglévő magyar fordítást – műve önálló munka.

Takács László, a PPKE Bölcsészet-és Társadalomtudományi Kara Klasszika-filológia Tanszékének vezetője a Számok könyvéből, illetve Jónás könyvéből idézve összevetette a Káldi-féle bibliafordítás későbbi szövegváltozatait az eredetivel. Megállapította, hogy Káldi György és mindazok, akik őt a munkájában segítették, a legmagasabb fokú fordítói készség és körültekintés birtokában adták vissza magyar nyelven a Szentírást, „és ezen az utókor aligha volt képes érdemben változtatni, javítani”.

A konferencia első napja a nyelvészeti és az irodalomtudományi szekció előadásaival folytatódott. A szimpózium második napján a szentírástudományi szempontok kerülnek előtérbe, szó lesz többek között a digitális bibliai nyelvészet és a magyar ökumenikus bibliafordítás kihívásairól is.

Fotó: Merényi Zita

Körössy László/Magyar Kurír