A francia karitászszervezet jelen van Mayotte szigetén, ahol apokaliptikus állapotok uralkodnak

A hétfő esti adatok 21 halottról szólnak, de a helyi hatóságok szerint több százra tehető az elhunytak száma. A mentők még 48 órával a 225 kilométer per órát meghaladó sebességgel érkezett Chido ciklon pusztítása után is járták a Mayotte szigetcsoport útjait, abban a reményben, hogy túlélőket találnak a romok alatt. Marc Bulteau, a francia karitász helyi küldötte Anjouanban, a Comore-szigetekhez tartozó, Mayotte-tól mintegy száz kilométerre fekvő szigeten rekedt, és folyamatosan kapcsolatban áll a helyszínen lévő csapataival, akik apokaliptikusnak nevezték a helyzetet.

Egyesek lebombázott városokhoz hasonlítják a szigetcsoportot. Körülbelül százezer ember élt itt nyomornegyedekben, és minden a földdel lett egyenlővé, semmi sem maradt épen. Ez azt jelenti, hogy ma legalább százezer hajléktalan ember van, és nagy részük illegális bevándorló, akik nem szívesen mennek be az államilag szervezett menedékhelyekre, mert nagyon félnek a kitoloncolástól. A ciklon nem kímélte a földrengésbiztos épületek egy részét sem, például a helyi televíziós csatorna székhelyét, amelynek épületét nemrég adták át; modern szabványok szerint épült, mégis romba dőlt. A Dzaoudzi-Pamandzi Nemzetközi Repülőtér súlyos károkat szenvedett, az irányítótorony nem működik, ezért csak a katonai repülőgépek tudnak leszállni. A Mayotte két fő szigetét, Grande-Terre-t és Petite-Terre-t összekötő vízi utak egy része használhatatlan, amelyek működnek, azokat a vészhelyzeti ellátásra és a mentési műveletekre használják.

Nagyon nehéz összesíteni a halottak számát. A dokumentumok nélküli migránsok nem feltétlenül fordulnak a hatóságokhoz, hogy bejelentést tegyenek a temetésekről. Ráadásul mivel muszlimok lakta területről van szó, sokak számára fontos, hogy az elhunytat 24 órán belül eltemessék. Ezért a szájhagyományra kell hagyatkozni, hogy a valósághoz minél közelebb álló számadatot kapjunk – számolt be a karitászvezető.

Hétfő óta a mentőszolgálat  az egész szigetet bejárta, azt tudni fogják, hogy hányan haltak meg a romok alatt, illetve szenvedtek súlyos sérülést. A kórház jelenleg túlterhelt. A helyzet valóban apokaliptikus, víz- és áramkimaradással és fosztogatással. Nagy probléma az ivóvízhez és az élelmiszerhez való hozzáférés.

Mayotte szigetjellegéből számos probléma adódik. Egy ilyen kataklizmával szembesülve teljesen elégtelenek a közbiztonsági erőforrások. A lakosság odaadó segítőkészségére támaszkodnak, mert ha életeket akarnak menteni, akkor nem három nap múlva, hanem azonnal kell cselekedni.

A helyszínen öt alkalmazottja és körülbelül nyolcvan önkéntese van a karitásznak, három-négyszáz embernek segítenek. Hála Istennek, eddig nem volt komolyabb sérülés vagy haláleset az önkénteseik körében, akik sokan maguk is nyomornegyedekben éltek, és elvesztették a tetőt a fejük felől. Elsődleges feladat, hogy újra felvegyék a kapcsolatot mindegyikükkel, felmérjék az igényeiket, csakúgy, mint azok esetében, akiket befogadtak.

Nagyon csekély élelmiszerkészlet van a szigeten. Repülőgépek hozzák a gyógyszereket és sok más alapvető dolgot, de ami az élelmiszert illeti, azt csak vízi úton lehet szállítani. A távolság viszont hatalmas, hosszú időbe telik, mire odaérnek a hajók.

Marc Bulteau szerint egy évtizedbe telik majd, mire kilábalnak ebből a katasztrófából, ez volt a legsúlyosabban pusztító ciklon 1934 óta. A mezőgazdasági termelés megsemmisült: semmi sem maradt, minden gyümölcsfa kidőlt. A ciklon telibe kapta a szigetcsoportot, éppen Mayotte felett vonult el.

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű oldala

Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír