A freskófestő felelőssége – Beszélgetés Lencsés Zsolt festőművésszel

– Mit jelent az Ön számára a freskófestés?

– Egy festőember életében, ha murális és főképp szakrális falfelületen dolgozhat, az a legnagyobb ajándék a Jóistentől. Fiatalkorom óta vonzódtam a falfestészethez és készültem rá. Mindez a szakralitással párosult, hiszen a Jóisten kegyelmének tekintem ezt a szolgálatot. Ehhez a munkához a szakmai tudás mellett alázat, tisztesség és becsület is kell. Enélkül nincs értelme az egésznek. Óriási a felelőssége egy freskófestőnek, legfőképp a Jóistennel szemben.

A freskó hat az emberekre. Egy freskót nem lehet leakasztani, mint egy táblaképet, ezért nagy a freskófestő felelőssége, mert sok-sok év múlva is ugyanazon a felszínen lesz.

Sajnos a mostani művészet nem tartja fontosnak a freskófestészetet. Szentatyánk, Karol Wojtyła kérésére a jubileumi szentévben ott lehettem a művészetnek szentelt misén a nyári konferenciateremben Castel Gandolfóban. Felvetettem, hogyan lehetne a világi és az egyházi iskolában a régi technológiát tanítani. Bizakodom benne, hogy ez még az én éltemben megvalósul.

Szent II. János Pál arról is érdeklődött, hogy hány templomot sikerült felújítani. Akkor még csak ötnél tartottam. Arra kért, hogy ha elérem a húszas számot, látogassam meg. Az idén készülök a sírjához, mivel túl vagyok a huszadikon.

– Hogyan került az Ön életében ilyen nagyon fontos helyre Isten szolgája Esterházy János?

– Esterházy János mint palóc ember került a látókörömbe. Múltját ismertem, de lelkületileg Paulisz Boldizsár, az alsóbodoki Magyar Tannyelvű Magán-szakközépiskola és Kollégium alapítója vitt közelebb hozzá, miután megkerestem. Óriási munkát végzett az emlékhely kialakításában, de ekkor már nagyon beteg volt. Esterházy szellemisége nagy mértékben hatott az ő lelkületére. Az élet bebizonyította, hogy az az alázat, az a szeretet, az a tisztesség – Boldizsárunkon keresztül – hatott a munkában részt vevő emberekre is. 2019-ben megkezdődött Eszterházy János boldoggáavatási pere. Lehetne a visegrádi négyek szentje, de tudjuk jól, hogy ő még mindig háborús bűnösként van elkönyvelve. Ha megindul a szentté avatás, akkor is csak boldog lehet, de szent nem. Ahhoz a cseh és szlovák kormánynak legalább jogilag rehabilitálni kell a Beneš-dekrétumok elszenvedőit.

– Több díjjal ismerték el nagyszerű munkáit.

– 25 év európai „tanulmányi út” után természetesnek és kötelességemnek is tartom, hogy az ember a szülőhelyén is kamatoztassa tudását. A szakma Scholtz Róbert-díjjal jutalmazott 2013-ban, a kitüntetés névadója Lotz Károlynak volt a társa. Fontosak az egyházi díjak is: Santa Lucia emlékplakett 2001-ben, utána püspöki és pápai dicséret, Pro Diocesi-Díj 2014-ben, Pro Justitia-díj 2015-ben, Esterházy János-díj 2018-ban. Nógrád megye díszpolgára címét 2019-ben nyertem el.

– Nem mehetünk el kísérletező munkája mellett, hiszen ahogy egyik laudációjában olvasható:

– Szent ügynek tekintem a szakmával való foglalkozást. Bekapcsoltuk Európa számos szakképzési rendszerét, valamint Magyarország különböző szakiskoláit. Csatlakozott Pécs, Székesfehérvár, Szombathely, Győr, Békéscsaba és Kecskemét. Az itt tanulókat meghívjuk szakrális térbe is dolgozni. Folytatjuk a „Templomunk a mi iskolánk” programot, amelyhez számos Nógrád megyei intézmény is csatlakozott.

– Kinek tudja átadni a stafétabotot?

– Életem párja, Dávid Zsuzsanna, a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola tanára részt vett a börtönkápolna projektjében, és közben diplomát is szerzett freskófestészetből. Együtt végeztük el a szobafestő-mázoló képzést is, hogy szakmailag is hozzáértők legyünk az általunk kidolgozott antikmeszes festési eljárás és művészfestékcsalád megismertetésére, elterjesztésére. Létrehoztunk egy gazdasági társaságot, amely olyan szintre jutott el szakmailag, hogy idővel szívesen adom tovább páromnak a stafétát.

– Mit jelent az Ön számára az alsóbodoki zarándokhely? Az egyik zászlóvivője volt, hogy megvalósuljon.

– Isten kegyelméből elérkezett az az idő, amikor a magyar nemzet összefog. Az Esterházy János iránti tisztelet vezérelte ezt a nemzeti összefogást. Úgy érzem, ez a minimum, amit anyaországi magyarként e szent ügyért meg kell tenni. Művészemberként örülök, hogy Isten kegyeltjeként e történelmi pillanatnak lehettem részese. Alázattal és tisztelettel végeztük el a feladatainkat. A zarándokhely ünnepélyes átadására méltó megemlékezés részeként került sor. Vallom, hogy az anyaországi és a felvidéki magyaroknak a történelmi pillanatot megragadva helyre kell tenniük Esterházy Jánossal szemben elkövetett bűnöket. Gyakran eszembe jutnak Esterházy János mondatai, amelyeket még 1944 októberében mondott: „Hogy Magyarország ezer éven át fennmaradt, ahhoz a magyar erények nem lettek volna elegendőek, ahhoz Isten áldására is szükség volt. Mostani helyzetünkben is ápolni kell mindent, ami szorosabbá teszi kapcsolatunkat Istenhez. A magunk erejében akkor bízhatunk, ha töretlenül megmaradunk az ezeréves keresztényi vonalon.” Mennyire igazak Isten szolgája, Eszterházy János szavai ma is.

Szerző és fotó: Gréczi László

Magyar Kurír