A gospel üzenete mindenütt eljut a szívekhez – Beszélgetés Gergó Lajos kórusvezetővel

A Lumen Christi Gospel Kórus 2021-ben, a belgiumi kórusolimpián a bajnokok versenyében ezüstérmet, majd tavaly a svédországi európai kórusversenyen, szintén a bajnokok versenyében aranyérmet szerzett. Eddig hat CD-jük jelent meg. 

– Az esztergomi Temesvári Pelbárt Ferences Gimnázium tanulója volt, ott is érettségizett. Az ELTE programtervező matematikus szakán tanult tovább, majd egészen tavalyi nyugdíjba vonulásáig az egyetemen tanított, tíz éven át oktatási dékánhelyettes is volt. Mikor kezdett zenével foglalkozni?

– Kezdetektől fogva zenéltem, már a ferences gimnáziumban is. 1975-ben érettségiztem, Teofil atya volt a prefektusunk, aki nagy szeretettel terelgetett bennünket. A gimnáziumban beatzenekart is alapíthattunk, én voltam az egyik gitáros. Utólag sokszor elgondolkoztam azon, igazából mikor is szerettem meg a néger spirituálét és az ebből táplálkozó gospelzenét. Gimnazista koromban történt: kijártunk a városba, volt ott egy keresztény ifjúsági közösség, akikkel – a gitáros ifjúsági énekek mellett – néger spirituálékat is énekeltünk. Ide vezethető vissza az én különleges vonzalmam a gospel iránt. Sokkal később bukkant fel újra bennem, de

úgy látszik, akkor és ott kitörölhetetlenül beleivódott a lelkembe ennek a bibliai szövegeket tolmácsoló zenének a különleges dallamvilága, sodró lendülete, vidámsága.

A gimnáziumi zenekarunkra visszatérve: iskolai bálokon zenéltünk, ahogyan az szokás volt a hetvenes években. Készítettünk egy saját dalokból álló lemezt is, Teofil atyának ajánlva. Egyébként egy Vas megyei kicsi faluból, Szarvaskendről származom. Gyermekkoromban a szüleim beírattak tangóharmonikázni egy Körmenden élő zenetanárhoz, nála sajátítottam el a hangszerismeretet és a kottaolvasást. Később megtanultam gitározni is. 

– Három fiuk született, és a feleségével nevelőszülőként befogadtak egy negyedik gyermeket is. 1988-ban Rákospalotára költöztek, aktív tagjai voltak a MÁV-telepi Jézus Szíve-templom plébániaközösségének, Ön pedig 1989-ben létrehozott egy ifjúsági kórust. Evangelizáló – vagy mai szóhasználattal: dicsőítő – zenét játszottak?

– Igen, Szilas Imre, Sillye Jenő, Borka Zsolt szerzeményeit tanultuk meg, és a taizéi énekeket. Nagyon szép időszak volt. Eleinte csak kicsi kórusunk volt, amit gitárok, bőgő, fuvola kísért. Majdnem tíz év telt el, az akkor ismert dicsőítő dalokkal, zenékkel szolgáltunk a miséken, és jártunk más templomokba is, ahová meghívtak bennünket. Elővettem többszólamú énekeket, főként spirituálékat. Nagy kérdés volt, vajon tetszik-e majd ez a zene a fiataloknak. Az ötletet siker koronázta, így aztán

1998-ban a gitáros énekkarunkból megalakult a Lumen Christi Gospel Kórus. Kockázatos vállalkozás volt, mert a gospel nem katolikus műfaj, protestáns területről származik, Magyarországon pedig alig ismerték. A célunk azonban egyértelmű volt: megismertetni és megszerettetni ezt a zenét az itthoni keresztény közösségekkel, a katolikusokkal is.

Ha szentmisén szolgálunk, akkor mást is éneklünk, de a koncertjeink programján spirituálék átiratai, ismert gospelzenék, valamint kortárs gospel zeneszerzők művei szerepelnek.

– Mit kell tudnunk erről a zenéről?

– A gospel szó örömhírt jelent. Mi az amerikai fekete gospel képviselői vagyunk. Ez a déli államokból származik, a néger spirituálékból nőtt ki, művelői később modernizálták a hangzásvilágát. Az Afrikából behurcolt és keresztény hitre tért fekete rabszolgáktól indult el, akiket elsősorban a protestáns egyházak térítettek az első időkben. Ugrok egy nagyot az időben: az egyik legkedvesebb darabunk, amit idén már többször bemutattunk, és a decemberi adventi koncertünkön is játszani fogunk a MOMkult-ban, a katolikus, ma is élő fekete zeneszerző, Robert Ray Gospelmiséje, egy hattételes mű. Öt évvel ezelőtt a világ különböző országaiból meghívott kórusokkal együtt New Yorkban, a Carnegie Hallban adhattuk elő.

A gospelzene a keresztény örömöt énekli meg, ó- és újszövetségi alapokra építkezve. A szövege sokszor szó szerint a Bibliából származik, máskor személyes élményeket fogalmaz meg. Zenéje pedig azt a felszabadult, valódi keresztény örömet fejezi ki és közvetíti a hallgatóság felé, amit oly sokszor hiányolunk.

Rengeteg helyen énekeltünk az elmúlt huszonhat évben, nyugodtan mondhatom: a gospelzene üzenete mindenütt eljut a szívekhez.

– A Lumen Christi jelentése: Krisztus világossága.

– Tudatosan választottuk ezt a nevet, ahogyan a fellépő ruhánkra varrt logónkat is: stilizált Jézus-szív látható rajta. Ez utalás arra, hogy a rákospalotai MÁV-telepi Jézus Szíve-plébániáról indultunk mint a templom ifjúsági gitáros kórusa, de a jelenlegi Lumen Christi Gospel Kórus otthona is itt volt az első tíz évben. Jézus Krisztus fényét, világosságát szeretnénk közvetíteni, megénekelni. Megalakulásunk idején Vitai Attila atya volt a plébánosunk, mindenben támogatott bennünket, ő tervezte a logónkat, és a névválasztásban is segített.

– Tíz év után eljöttek a Jézus Szíve-plébániáról. Hová kerültek innen?

– Elég kalandosan alakult a sorsunk. Kerestük a megfelelő próbahelyet, többfelé megfordultunk, így a pesti ferencesek templomában, az Avilai Nagy Szent Teréz-templomban is, de nem fértünk el, sehol nem találtunk olyan helyet, ahol megfelelően próbálhattunk volna. Tanítottam a SOTE-n is, néhány évig ott volt az otthonunk. A kezdeti időben a Szent Ignác Kollégium igazgatója is voltam, a jó kapcsolatok alapján befogadott bennünket a Párbeszéd Háza. Itt komoly nehézséget jelentett, hogy gyakran kellett másik teremben próbálnunk, mert sűrű volt a ház programja. A szólampróbák idejére egy-egy szólamnak külön teremre van szüksége, hiszen az lehetetlen, hogy a négy szólam közül három arra várjon, hogy az egyik megtanuljon valamit. Végül a Pest Vármegyei Kormányhivatal épületében kaptunk próbahelyet, a Városház utcában. Jelenleg ez az otthonunk, itt három termet is használhatunk, külön köszönet érte!

– A Lumen Christi Gospel Kórus tagjai nem a zenéből élnek. Jelenleg hány tagja van a kórusnak, mivel foglalkoznak, és milyen a korösszetétel?

– A négyszólamú kórus mintegy harminc főből áll. A kórust dob, basszusgitár, zongora és Hammond-orgona felállású zenekar kíséri. A tagok többsége fiatal, ami érthető, mivel a gospel lendületes, sokszor gyors, ritmusos, igen vidám zenei műfaj. A legidősebbek negyven év körüliek, a többség huszonöt-harmincöt év közötti. Van néhány egyetemistánk is. A legtöbben diplomások: informatikus, menedzser, gyógyszerész, bölcsész, óvónő és még könyvelő, gazdasági területen dolgozó is van közöttünk. Az egyik szopránosunk frissen végzett tanítónő. Az új tagokat nem hirdetés útján keressük, hanem ismeretségi körből ajánl valaki valakit, aki szívesen jönne. Az is előfordul, hogy egy-egy koncertünk után keresnek meg bennünket azzal, hogy lehet-e csatlakozni a kórushoz. Nem előírás, csak a szívem vágya, hogy a tagok hívő keresztények legyenek, de előfordul kivétel is. A Gondviselés kezdettől fogva mellettünk áll, és mi így tudunk egy szívvel-lélekkel énekelni.

– Olvastam az egyik nyilatkozatában, hogy hetente csak egyszer próbálnak. Hogyan tudják elérni ezt a magas színvonalú hangzást és előadásmódot ilyen kevés próbával?  

– Úgy, hogy egyre komolyabban csináljuk. Eleinte teljesen amatőr módon ment minden. A fordulópont 2008-ban érkezett el. Már tíz éve működtünk, és úgy éreztem, jók vagyunk, miért ne mérettessük meg magunkat. Láttam, hogy vannak nagy, nemzetközi kórusversenyek, akkor éppen a közeli Grazban rendezték meg a kórusolimpiát. Nem tudom, honnan vettem a bátorságot, de jelentkeztünk a programra. Különböző kategóriák vannak egy-egy ilyen versenyen. Létezik az open (nyitott) kategória, ide bárki benevezhet. Nemzetközi zsűri minősíti a kórusokat. Van aztán egy verseny a profiknak, akik a minősítésen már elérték az arany fokozatot, ez a championship kategória, vagyis a bajnokoké. Felléptünk tehát az open kategória versenyén. Egyáltalán nem voltunk tisztában azzal, hogy hol tartunk másokhoz viszonyítva. Úgy éreztük, sikerünk volt. Arany, ezüst, bronz fokozatot lehet elérni a versenyeken, és mi egy ezüst négyes minősítést kaptunk, ami a közepes alatti eredménynek felel meg. Elsőre nagyon elkeseredtünk. Ennyire gyengék lennénk? Igen, ennyire. Nemzetközi zsűri ítélt meg bennünket, nincs pardon. Mi legyen ezután, hogyan tovább? Ettől kezdve kitartóan törekedtünk arra, hogy mindig jobbak és jobbak legyünk. Nem azért, hogy versenyeket nyerjünk, hanem hogy hitelesen szóljunk a közönségünkhöz. Elkezdtünk építkezni, találtunk egy énekművész-hangképző tanárnőt, aki közel húsz éven át szeretettel segített bennünket. Minden próbát félórás hangképzéssel kezdtünk, ez ma is így van. Az évek során ez csodákat tud tenni, pláne, ha mindenki komolyan veszi. Rengeteget fejlődtünk. Időnként beneveztünk versenyekre is, hogy lássuk, hol tartunk.  Nagy segítség volt, hogy sikerült támogatást szereznünk ehhez a Nemzeti Kulturális Alaptól.

– Ma már a nemzetközi visszajelzések is azt mutatják, hogy rendkívül magas szintre jutottak.

– Igen, és ennek az útnak is különböző állomásai voltak. 2019-ben a 17. Budapesti Nemzetközi Kórusversenyen kategóriagyőztesként aranydiplomát vehettünk át.  Két évvel később, 2021-ben a Belgiumban megrendezett 11. Kórusolimpián a bajnokok versenyében ezüstérmet szereztünk. Tavaly ősszel pedig eljutottunk odáig, hogy a Svédországban tartott nagy nemzetközi megmérettetésen aranyérmet nyertünk a bajnokok kategóriájában. Ez olyan ív, amit az ember fel sem tud fogni. Hihetetlen, hogy a közepes alatti szintről milyen magasságokba emelkedtünk! Hál’ Istennek elmondhatjuk: ez már profi szint. Közöltem is a kórussal: bárhol fel mernék lépni veletek, bárcsak hívnának bennünket. Sok helyen jártunk már, de eddig még nem – keresztény berkekben sem – igazán figyeltek fel ránk. A legfontosabb persze számunkra az, hogy küldetést teljesítünk: keresztény hitünk örömét igyekszünk terjeszteni értékes, szép zenében tolmácsolva.

– Az örömhírről énekelnek, s a zenén túl összeköti Önöket a keresztény hit, értékrend, a szellemi-lelki rokonság. Mennyire tekinthető élő közösségnek a Lumen Christi?

– Bár csak heti egy próbánk van, a hétköznapokban is összetartozunk. A kezdetektől szándékom volt, hogy valódi közösség legyünk, együtt éljük meg az örömöket, és együtt küzdjünk meg minden nehézséggel, hiszen különböző emberek vagyunk különböző problémákkal.

A kóruséneklés önmagában is közösséget teremt, együtt lélegzünk, segítjük egymást, ha hibázunk, kihúzzuk a másikat a pácból.

Sok mindent tudunk egymás hétköznapjairól is, ha szükséges, támaszkodhatunk egymásra. A közös utazások, versenyek is összekovácsolnak bennünket. Házasságok sora köttetett már nálunk az évek során. Idén augusztusban a negyedik esküvőt ünnepeljük a kórusban. Július elején egy altos lány esküvőjén énekeltünk, augusztusban egy szopránosén fogunk. Az ő párja tenorista, tehát ez egy tisztán lumen christis esküvő lesz. A hétköznapok gondjaiban is mindig számíthatunk egymásra. Nem akarom eltúlozni, azért nem vagyunk olyanok, mint egy templomi közösség, de nem állunk messze tőle. Természetesen problémák is előfordulnak, ezek kezelése vezetőként az én dolgom, és nem mindig könnyű. Jelenleg, hál’ Istennek, nyugalom van, nagy az összetartás, nincs rivalizálás a tagok között.

– A világ mai állapotát látva az ember hajlik a pesszimizmusra: megbomlott elmék hatalma, háborúk, gazdasági válság. Mégis, ha az Önök örömöt sugárzó énekét hallom, a remény fölébe kerekedik a reménytelenségnek. A hit és a művészet képes legyőzni a rosszat, még ha csak időlegesen is.

– Igen, így van! Az előadott dalok, a zene, a szövegek, az előadásmódunk is ezt sugározza. Az igazán ritmusosak mellett van egy nagyon szép visszafogott, lassú, lírai énekünk is. Benne van a világ összes baja, fájdalma, mégis a remény sugárzik belőle. Mi ezt átéljük, átlelkesítjük magunkban, és a szereplések alkalmával – a díjainkra tekintve is mondhatom – színvonalasan adjuk tovább. Sokszor kaptunk már vastapsot a közönségünktől, a hallgatóinkat is megérinti mindaz, ami minket éneklésre lelkesít. Értékes zene, lélekkel teli közös éneklés ez. Amikor még gimnazistaként beatzenét játszottam, vagy amikor a templomi gitáros kórusunkkal szerepeltünk, mindig arra törekedtem, hogy csak a legjobb zenét vigyük a közönség elé. Kiváló zeneszerzők írják ezeket a gospeldalokat is, zene és szöveg tekintetében is értékesek, természetes, hogy a kisugárzásuk is az. Mi a magunkévá tesszük, átéljük a dalok hangulatát, és tovább is tudjuk adni. Ez korosztálytól függetlenül hat a hallgatóságunkra.

Ha kiáll harminc-negyven lelkes ember, és a zene által őszintén tanúságot tesz a hitéről, az csak igaz és jó lehet!

Fotó: Lambert Attila; kórusról készült képek: Lumen Christi Gospel Kórus

Bodnár Dániel/Magyar Kurír

Az interjú nyomtatott változata az Új Ember 2024. augusztus 4-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.