A gyengédség forradalmára van szükség – A római egyházmegye képviselőivel találkozott a pápa

A találkozón a pápa összegezte egyházmegyéje plébániáinak eddigi útját, miután meghallgatta a záróelőadást, amely összefoglalta az evangélium hirdetése terén tapasztalt nehézségeket. Ezt az utat a plébániák számára Ferenc pápa Evangelii gaudium kezdetű apostoli buzdítása ihlette.

Az egyházmegyei bizottság munkájának eredménye szerint aggasztó az ego mértéktelen növekedése; a keresztények szeretetközösségének hiánya a különböző egyházi szervezetekkel, csoportosulásokkal, amelyek között nincs kapcsolat; az eszeveszett ritmus, vagyis a túl sok pasztorális kezdeményezés, amelyek nem hagynak időt a reflexióra; hiányoznak azok a személyek, akik megtanítják az embereket imádkozni; a szegények nem képezik a közösség részét és hiányoznak az evangelizálást végző emberek.

A pápa az összefoglaló előadást meghallgatva kötetlen szavakkal válaszolt négy, hozzá intézett kérdésre. Elsőként arról beszélt, hogy a gyógyuláshoz szükség van segítségre, először is az Úrra. Egyedül ugyanis nem megy. Ezt követően vigaszt kell keresni egy karizmatikus lelkivezetőnél, aki nemcsak pap, de világi hívő, idős vagy fiatal ember is lehet. Végül pedig olyasmit érdemes olvasni, amely segít előretekinteni.

Az egyházi testületet elszigetelő individualizmussal kapcsolatos kérdésre válaszolva a Szentatya megállapította, hogy a „köldöknézés”, az újdonság igézete eltávolít a szívtől, a középponttól. Egy pofonra van szükség ilyenkor, hogy magunkhoz térjünk és visszatérjünk a valóságba. Majd a népi vallásosság jelentőségére is felhívta a figyelmet a pápa.

A plébániai tevékenységekre felhasznált időről szólva a Szentatya emlékeztetett, hogy a legnagyobb baj a harmónia hiánya. A harmónia megtalálását három tényező segítheti elő szerinte: az Úr személye, a kézbe vett evangélium; az ima, beszélgetés az Úrral; valamint az irgalmasság cselekedetei.

Az utolsó kérdés a fiatalokat érintette. A pápa itt figyelmeztetett a valóságtól való elidegenedés veszélyére. Az emberi kapcsolatteremtés nehézséget jelent a fiatalok számára és állandóan a mobiltelefonjaikhoz vannak ragadva. Vissza kell őket hozni, vonzani a valós világba. Az irgalmasság cselekedetei visszahozhatják a fiatalokat a konkrét valóságba, hogy gyökereket találjanak az idősekkel folytatott párbeszéd által, mert csak akkor haladhatunk előre, ha tudjuk, hogy honnan jövünk.

Ferenc pápa őszintén megjegyezte, hogy a plébániákat általános fáradtság jellemzi, mintha irányt vesztettek volna. Ki kell lépni ezért önmagunkból, a saját bizonyosságainkból, kis csoportjainkból, amelyek önmagukat középpontba állítóvá váltak. Jó azonban, hogy fény derült erre a helyzetre, mert arra ösztönöz, hogy kilépjünk magunkból Isten hívásának köszönhetően. Ismerjük fel Isten iránti szomjunkat és félelem nélkül hallgassunk a nép kiáltó szavára, melyben kifejeződésre jut az üdvösség iránti vágyuk!

Ezt követően arra kérte egyházmegyéjét a Szentatya, hogy kezdjen egy exodust, kivonulást és egy új utat. Újítsuk meg identitásunkat Isten népeként anélkül, hogy visszasírnánk azt, amit magunk mögött kell hagynunk. Hatékony eszközzé kell válnunk, a gyengédség forradalmát megvalósítva. Ne féljünk gyümölcsöt teremni. Lehet, hogy néhány hagyományos kezdeményezést át kell alakítani vagy meg kell szüntetni. Ezt azonban csak akkor tudjuk megtenni, ha tudjuk, hogy hova, miért és kivel tartunk.

Forrás: Vatikáni Rádió

Fotó: Vatican News

Magyar Kurír