A gyerekek és az elmúlás – A „léten innen és túli” kérdésekkel foglalkozó gyerekverskötetről

Az összeállításban a legkiválóbb kortárs magyar szerzők közül elsősorban azok szerepelnek, akiket nagyszerű gyerekirodalmi köteteikről is ismerünk, például Kántor Péter, Kiss Judit Ágnes, Kiss Ottó, Lackfi János vagy Vörös István. A hasonló tematikájú könyvek között számos kiváló is elérhető (például Kolozsi László Apufa című könyve vagy Florence Jenner-Metz Neked írok, Apu! című kötete), ám versgyűjtemény az elmúlt években magyar nyelven nem jelent meg.

Harmath Artemisz a kötettel

A szerkesztők hivatásszerűen foglalkoznak irodalommal. Fontos céljuk a kortárs magyar ifjúsági és gyerekirodalom népszerűsítése, szépirodalmi igényű művek megismertetése az olvasókkal – gyerekekkel, szülőkkel, pedagógusokkal. Az elmúlt években számos projektet, programot indítottak, működtetnek, köztük a MeseCentrum gyerekirodalmi online folyóiratot. Így készítették el a Felhőpárna című antológiát is. A Versek léten innen és túl alcímű kiadvány készítői szeretnék, ha a gyerekek (általuk a felnőttek, illetve fordítva) látnák: jóval több a világ, mint amennyi látszik belőle. A kötet verseinek többsége az érzékelhetőn túlival, a földi élet keretei közé nem szoríthatóval is foglalkozik. Egy egész ciklusnyi istenes vers teszi teljessé a válogatást, melyben nemcsak a szövegek, hanem az illusztrációk, a Szép Magyar Könyv-díjas Orosz Annabella alkotásai is gondolkodásra hívnak. 

A könyv legjobb „felhasználási módja”, ha beszélgetéseket indít vagy lendít tovább. Mivel a halál, az elmúlás témája nehéz, a szülők, sokszor a legjobb szándékkal, igyekeznek megkímélni gyerekeiket tőle, holott a veszteség a mindennapokhoz tartozik. Gyászidőszakok minden családban vannak. Ezekről a gyerekek még akkor is tudnak, ha nem közlik velük. Tele vannak kérdésekkel, ezeket sokszor őszintén fel is teszik. Ezt viszonozza a felnőtt, ha képes megfogalmazni a fájdalmát, a szomorúságát, kérdéseit. E gyerekvers­antológia szövegei nem pótolják a beszélgetéseket, de segíthetnek ennek elindításában.

A kötetről és a visszajelzésekről a kiadvány két szerkesztőjét – Ayhan Gökhan költőt és Harmath Artemisz irodalomtörténészt, református hitoktatót – kérdeztem.  

A Felhőpárna egyik szerkesztője Ayhan Gökhan költő

A szerkesztők fontosnak tartották, hogy gyerekek számára befogadhatóan fogalmazódjanak meg e nehéz témák. Amikor egy szerettünk meghal, az súlyos teher, feldolgozásához sokat adhat a gyerekvers. Ayhan Gökhan jelezte: amikor elkezdték a felkéréseket, tudták, sok ilyen témájú alkotás létezik, csak egybegyűjtve nem volt még. Ezért is fogalmazódott meg az antológia terve. – A személyes életemben is fontos volt mindez – tette hozzá. – Gyerekkoromban sok nehézségen mentem keresztül. Ha akkor lettek volna ilyen irodalmi fogódzóim, másképp épülök fel egy-egy traumából. Tehát én a harminc évvel ezelőtti magamnak is próbáltam válaszolni e kötettel.

Az alkotók a tematikát ismerve szívesen küldték el a műveiket. A képek, mint minden igazán jó gyerekkönyvben, épp olyan lényegesek, mint a szövegek. Az egyik legkiválóbb illusztrátorral, Orosz Annabellával dolgozhattak együtt. Ő a megkapott szövegekhez rajzolta a saját világát úgy, hogy az elmúláshoz kapcsolódó saját érzéseire is reflektált. A szerkesztő szerint az illusztrációk derűsebbek, mint a szövegek, így sok ponton egyensúlyoznak is, kapaszkodót nyújtva az olvasónak. A képzőművészi munka sikerességét jelzi: felkerült az egyik legnagyobb nemzetközi gyerekkönyves elismerés, a World Illustration Awards ötvenes listájára. A kitüntetés apropóján jelezte a művész: a magas szakmai elismerés ellenére az ő számára a gyerekek a legfontosabb zsűri.

A gyűjtemény tanúsága szerint a képzőművész azt is igyekezett érvényesíteni a rajzokban, hogy a gyász időszaka lehet a háláé is, hiszen valami jó és értékes elvesztése ismerteti fel az elvesztett személy fontosságát. A ragaszkodás, a kötelék, a szeretet jelenik meg a gyászban – ez tükröződik a versekben és a képekben. Harmath Artemisz jelezte: folyamatosan érkeznek visszajelzések szervezetektől, közösségektől. Legutóbb a gyászkíséréssel foglalkozó Napfogyatkozás Egyesület kereste meg őket.

A Felhőpárna szövegei a veszteség feldolgozásának szakaszait, időszakait segíthetik. Mindez nem működhetne, ha nem volnának jók a versek. Egy alkotás a témának ad méltóságot azzal, ha minőségi. A nívós irodalmi szövegek által egyszerre született segítő könyv és színvonalas irodalmi antológia. Egy vers nem kész, konkrét választ ad, hanem gondolkodásra hív. A jó szöveg behozhat egy másik nézőpontot, megnyit újabb kérdéseket. A líra mindig a titok körül mozog. A halálban, az elmúlásban pedig nagyon sok megfejthetetlen titok van.

A kötet sokszínűsége azt üzeni: különféle módon, intenzitással, formákban reagálunk a krízisekre. Összetett gyűjtemény: más-más stílusú szerzők eltérő stílusú verseit szerkeszti egymás mellé, lehetőséget adva az olvasónak a választásra. E sokféleség mintha tükrözné a gyász sokféleségét is. Egy műalkotás nagyon összetett tud lenni, épp úgy, mint a gyász. A szerkesztő lényegesnek tartja, hogy a verseket közösen olvassák, hiszen meghatározó, kinek a hangján szólal meg a szöveg. Egy-egy költeményen belül is többféle az üzenet, ehhez kell az átsajátított hang élménye. A téma intimitást igényel, amit a közös olvasás során a szülő hangja adhat meg.

Felmerül a kérdés: nem túl nagy kívánalom-e a családoktól a közös olvasás programja egy nehezen kibeszélhető témában. Harmath Artemisz jelezte: mikor kérdések merülnek fel a gyerekek részéről, és a felnőtt szeretne választ adni, ilyen beszélgetésekhez nyújthat segítséget a kötet. A felnőtteket is képes megszólítani, hiszen az elmúlással egész életünkben foglalkozunk. Aki például a szülőjét gyászolja, ezt a gyászt valamiképp „gyermekként” éli meg, akárhány éves. A Felhőpárna az év bármelyik időszakában hasznos segítőtárs lehet, így az ünnepi készülődés és ünnep idején, amikor a hétköznapokkal ellentétben több idő és tér marad az elgondolkodásra, és egy-egy közösség, család még inkább érzékelheti a már jelen nem levő szeretteinek hiányát.

Harmath Artemisz szívesen vinné a kötetet keresztyén közösségbe közös olvasásra, elmélkedésre, hiszen a könyv bemutatja, hogy e témában is mennyi jó kortárs szerző van, és mennyi érzékeny, színvonalas szöveg jött létre. S mert a Felhőpárna versei nem csupán az elmúlás témáját járják körbe, egy részük behatóan foglalkozik az istenkérdéssel is, s e versek közül nem egyet hittanórán is lehet használni illusztrációként.

Az antológia sokakhoz eljutott, és újabb meg újabb családokhoz, gyerekekhez és felnőttekhez érkezhet el, hogy a hétköznapokban és az ünnepi időszakokban segíthessen megfogalmazni a lényeges, az elkerülhetetlen kérdéseket, és válaszokat találni rájuk.

Szerző: Lácai Kovács József

Fotó: Bach Máté; Vas Viktória

Magyar Kurír

Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2022. december 4-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.