Lucsok Miklós püspökkel ünnepelték a gyertyánligeti templom felszentelésének 200. évfordulóját

Az ünnep örömében osztoztak a rahói, aknaszlatinai hívek és a szomszédos településekről érkezett zarándokok.

A püspök szentbeszédében a templomra irányította a jelenlévők figyelmét. „A templom egy különleges hely az ember életében. Még az olyan emberek számára is különleges, akik nem járnak templomba, mivel a templom láttán valami megmozdul a szívükben. Különleges hely a család, a közösség életében” – jegyezte meg a megyéspüspök.

„Először is mindegyik templom Istenre emlékeztet. Elhaladsz egy templom mellett: látod a templomot, látod a keresztet, amely mindig Istenre emlékeztet… Kárpátalján, hála Istennek, nincs olyan település, ahol ne lenne templom. Általában három-négy-öt is van. Amikor megszólalnak a harangok, azok is Istenre emlékeztetnek, és az ember lelassít. Van, hogy Úrangyalára harangoztak: annak idején kötelező hagyomány volt a reggeli, déli és esti harangozás. Abban az esetben is megszólaltak a harangok, hogy imára hívják az embereket, ha veszély fenyegetett.

Tehát a templom folyamatosan Isten jelenlétére hívja fel figyelmünket, valamint arra, hogy szükségünk van az Istenre.

Ha a templom beszélni tudna, azt mondaná: »Maradj még, Isten létezik, és itt van közöttünk.«

Az Istennel való találkozás helye ez. Egy különleges találkozásnak a helye. Imánkban találkozunk Istennel az otthonunkban, a kertünkben vagy az erdőben, hiszen Isten mindenhol jelen van, de a templom a vele való találkozásnak egy különleges helyszíne. Ide azért jövünk el, hogy Istenhez forduljunk.”

Lucsok Miklós püspök hangsúlyozta, a templom az a hely, ahol a szentségekhez járulunk;

a templom bárka, melynek segítségével az ember megmenekül,

mert Isten elkíséri őt nehézségeiben, az „özönvíz idején” is. Végül pedig a templom híd, amelyen keresztül az örök élet felé haladunk.

„Az elmúlt kétszáz év alatt nagyon sok ember részesült itt kegyelemben. Sokan kaptak útmutatást azzal kapcsolatban, hogyan éljenek, és segítséget mindennapjaikhoz. Ezért ezen az ünnepen különösen is köszönetet mondunk Istennek azért, hogy jelen van a templomban, és minden kegyelméért, melyeket az itt szolgált papok által ajándékozott az elmúlt kétszáz év alatt – mutatott rá a főpásztor. – Hálát adunk Istennek minden jótevőért, akiknek köszönhetjük a templom fennmaradását. Most is milyen szép! Ezt a helyet Isten élteti, valamint ti, akik nyitottakká váltok az ő jelenléte által. Érezhető, hogy az élő Szentlélek, az élő Szeretet, az Isten továbbra is jelen van ebben a templomban.

Imádkozzunk azért, hogy ez a templom továbbra is megteljen imádkozó emberekkel, a hit embereivel. Imádkozzunk ezért a közösségért, a faluért és az ősökért, hogy ezen a búcsúünnepségen imáink és áldozatunk által szabaduljanak meg arról a helyről, ahol még várakoznak az Istennel való teljes találkozásra. Imádkozzunk szeretteinkért, rokonainkért, akik még itt élnek a földön, de a földi utazásuk más útra terelte őket. Azokért, akik most lelkileg egyesülnek velünk, hogy az Úr erősítse és áldja meg őket.”

A püspök a békéért mondott imával fejezte be a prédikációt: „Továbbra is arra kérünk, Istenünk, Mennyei Atyánk, hogy adj nekünk békét, adj békét országunknak…

Add, hogy Krisztus békéje jöjjön el országunkba, és költözzön az emberek szívébe, akik annyira várják a békét.

Kérünk téged, szentséges Szűzanyánk, segíts bennünket, hogy hűségesek maradjunk, és kitartóan hordozzuk Jézust szívünkben, aki közöttünk van most és örökkön örökké. Ámen.”

A statisztikai adatok szerint sok helyen az utóbbi években körülbelül harmadára csökkent a hívek száma, de itt, Gyertyánligeten továbbra is sokan járnak templomba. 2019-ben, a felújítás után Majnek Antal OFM akkori megyéspüspök ismét felszentelte a templomot.

A szentmisét a Bel Canto aknaszlatinai énekkar kísérte énekével. Az ünnepi eucharisztia után kulturális műsor következett, melyen fellépett a helyi gyermekegyüttes és az aknaszlatinai kórus.

„A kommunista időszakban templomunk nem volt zárva. Mindig volt benne szentmise” – meséli Eiben István, a helyi kántor.

A kommunisták elvették a plébániát, és fogászati rendelőt, mentőállomást nyitottak az épületben. A templomot nem bántották.

Mivel a plébániát elvették, a papunk a sekrestyében alakított ki magának lakhelyet.”

Eiben István visszaemlékezve gyerek- és ifjúkorára elmondta, hogy iskolásként megszégyenítették a hite miatt és azért, mert ministrált. Már Ukrajna függetlenségének kihirdetése után Magyarországon szerzett kántori és orgonista végzettséget. Immár 33 éve szolgál a templomban, hittant tanít a visszaszerzett plébániaépületben. Az ingatlan szörnyű állapotban került vissza az egyházközséghez, de a plébánosoknak és a híveknek köszönhetően felújításon esett át.

Jelenleg menekültek élnek az épületben,

az egyik helyiség pedig hittanteremként működik, ahol négy korosztály számára oktatják a hittant.

Szerző: Reshetár Tetjana

Forrás: Munkácsi Római Katolikus Egyházmegye

Fotó: Weiss Viktória, Ajben Stephan

Magyar Kurír