A gyógyító szeretet – Beteglátogató önkéntesek lelkinapját tartották Pécsett

A Pécsi Egyházmegye kórházlelkészségi koordinátora, Kapitányné Légrádi Éva köszöntötte a lelkinapra érkezett mintegy hatvan önkéntest és szakmai vezetőiket: Lovász L. Rajmund ferences lelkipásztort, Horváth Damiant és Unger Kornélt, a Betegápoló Irgalmasrend szerzeteseit, továbbá Szekszárdról a Tolna Vármegyei Balassa János Kórház ápolási igazgatóját, Pappné Kozma Krisztinát, az egészségügyi intézmény ugyanis kiemelten számít az önkéntes beteglátogatók szolgálatára, valamint Felföldi László pécsi megyéspüspököt.

A főpásztor beszédében az önkéntes szolgálatot – amikor mi szolgálunk másokat – az élet egyik legnagyobb ajándékának nevezte, kiemelve, hogy a mai világban azonban egyre kevésbé van jelen ez a magatartásforma.

Ennek előzménye, hogy az államosítás idején, 1950-ben feloszlatták a hazánkban működő szerzetesrendeket, köztük a betegápoló rendeket is, valamint minden önkéntes alapon működő közösséget, amelyek akár az Egyházban, akár annak peremén végeztek segítő szolgálatot. Ezzel az ideológiai alapú döntéssel nemcsak egyházi, hanem mély, társadalmi veszteség is keletkezett, mert szép lassan magunk mögött hagytuk a másik ember szolgálatának természetes felelősségvállalását – idézte fel a püspök.

Nagyon sok beteg és haldokló ágya mellett ültem, hallgatva őket – merített személyes emlékeiből a főpásztor –, de sohasem álltam fel onnan úgy, hogy ne gazdagodtam volna azokból a beszélgetésekből. Ha ezek a beszélgetések, meghallgatások nem történtek volna meg az életemben, akkor ma sokkal szegényebb lennék – mondta Felföldi László.

Beteglátogatóként feladatunk a hallgatás, a meghallgatás. Az ősi kapcsolati erő életre váltása: „Figyelj rám!”

Üljetek le, és hallgassátok meg a szenvedőt. Engedni kell, hogy közben a sebeik feltáruljanak, mert addig nem tudnak gyógyulni.

Az élettől kapott sebek meggyógyítása nem a mi feladatunk; a mi dolgunk, hogy meghallgassuk a beteget, és hagyjuk, hogy elinduljon a szívében a gyógyulás, azaz segítsük őt abban, hogy új irányt vegyen az élete, és hogy rendbe tegye kapcsolatát az Istennel.

A hétköznapok forgatagában abban kell segítenünk – adott iránymutatást a püspök –, hogy az idősek, a betegek meghallják, mit mond számukra Isten; hogy különbséget tudjanak tenni az emberi hang, a saját hangjuk és Isten hangja között. Abban tudunk segíteni, hogy meghallgatjuk őket, hogy elinduljon szívükben az élet sebeinek gyógyulása, hogy elengedjék a múlt és a jelen problémáit annak érdekében, hogy felépítsék a legfontosabb kapcsolatot, a jelen kapcsolatát Istennel, akitől jöttünk és akihez vissza fogunk térni.

Az élet, az emberi sorsok szegénysége, a félig üres pohár szemlélete abból ered, amikor az ember úgy érzi, azért nem tud adni, mert nincs miből. Aki eszerint él, nem kaphatja meg, amit az élet, Isten, a gondviselés, a szeretet elkészített a számára

– szólt az önkéntesekhez Felföldi László püspök.

Az előadás után a főpásztor egy-egy emlékplakettel és a lelki elmélyülést segítő könyvvel személyesen köszönte meg minden egyes beteglátogató önkéntesnek a szolgálatát.

Az önkéntes kórházi beteglátogatók lelkinapja szentségimádással és az önkéntes szolgálatban szerzett tapasztalatok kiscsoportos megosztásával folytatódott.

Forrás és fotó: Pécsi Egyházmegye

Magyar Kurír