A győri Könnyező Szűz Mária

A kegykép az Altató Mária vagy Örvendetes Mária képtípusba tartozik. Valószínűleg írországi festőtől származik. A vászonra festett, koronákkal ékes olajkép ősképe Abraham van Merlen 1640 körüli rézmetszete. Az alvó gyermekét imára kulcsolt kézzel vigyázó Mária és a Gyermek takarójának virágmotívumai az Énekek énekére utalnak: „Én alszom, de a szívem virraszt” (5,2); „Íme, te szép vagy én szerelmesem, és ékes és a mi ágyunk virágos” (1,15–16). Bálint Sándor így fogalmaz: „A Máriában megdicsőülő menyegzős ruhába öltözött lélek készül ebben a misztikus mámorban a Vőlegénnyel, az isteni teljességgel való egyesülésre.”

A gyermek Jézus fölé hajoló, imádkozó Szűzanyát ábrázoló kép az előkelő ír családból származó Walter Lynch későbbi clonferti püspöké volt, ő hozta Magyarországra, miután a Cromwell-féle üldözés idején menekülni kényszerült hazájából. Bécsben találkozott Püsky János akkori győri püspökkel, aki meghívta őt Győrbe, és kinevezte kanonokká és püspöki helynökké. A kép a püspök halála (1663) után a székesegyház oldalfalára került.

Írországban a 17. század végén ismét katolikusüldözés tört ki, és egy parlamenti határozat alapján az ország összes püspökét száműzték. A határozat elfogadásának napján, 1697. március 17-én, Szent Patriknak, Írország térítő apostolának és védőszentjének ünnepén (e nap ma is állami ünnepnap Írországban) a győri képen ábrázolt Szűzanya szeméből reggel 6 órától 9 óráig véres könnyek hulltak, melyeket fehér gyolcskendővel itattak fel.

A gyolcskendőt máig őrzik a székesegyházban. Díszes keretén a felirat: „Ez valódi törlőkendőcskéje az itteni kegyképnek, mely az itteni székesegyházban 1697. év március hónapjának 17. napján véres könnyeket hullatott. E kendőcskét Isten dicsőségére, a Boldogságos Szűz Máriának és minden szenteknek tiszteletére ezennel felajánljuk. Győrött, 1701. május 20.”

A képet a könnyezés után császári parancsra Bécsbe szállították. 1697. július 7-én körmenetben körülhordozták a városban, majd visszaadták Győrnek. A végvári katonaság köreiből indult meg a mozgalom, hogy a csodálatos kép oltárra kerüljön. Keresztély Ágost győri püspök hosszú és alapos vizsgálat után 1704-ben engedélyezte, hogy a kép számára a templom északi hajójában oltárt emeljenek. A mai márványoltárt Zichy Ferenc püspök emeltette 1767-ben.

„Szent László középkori tiszteletéhez, amelyet a herma jelképez, így kapcsolódott a barokk Győr szimbóluma, a Szűzanyának vérrel verejtékezett képe” – írja Bálint Sándor. És így folytatja: „A székesegyház csodálatos stílusváltozatai, a Káptalan-domb előkelő egyszerűsége, a Frigyszekrény-szobor megragadó környezete, a patrícius házak és barokk templomok: az egész városkép, a keresztény Európának magyar bizonysága szinte csak azért van, hogy keretbe foglalja és jórészben feltételezze a kegyképet, Győr palladiumát.”

IX. Pius pápa 1874. november 20-án teljes búcsút engedélyezett március 17-ére, 25-ére és augusztus 15-ére a kegyképet felkereső zarándokoknak. VI. Pál 1968. február 10-én ezt kiterjesztette: teljes búcsút engedélyezett az esztendő bármely napjára mindazoknak, akik zarándokként fölkeresik a győri székesegyházat.

A vérrel könnyezés 200. évfordulóján írországi küldöttség is jelen volt. A kegykép eredeti helye az írországi templomban ma is üresen áll arra emlékezve, hogy a menekülő püspök innét vitte azt magával. Papp Kálmán püspök meghívására a 250. évfordulón együtt ünnepelt a teljes magyar püspöki kar Győrben. Ettől kezdve vált szokássá, hogy a Győri Egyházmegye papsága minden év március 17-én zarándoklattal egybekötött rekollekciót tart a kegykép előtt. Bánk József püspök 1967-ben a Rítuskongregációtól külön miseszöveget kért és kapott a győri Könnyező Szűzanya tiszteletére.

1972-ben, a könnyezés 275. évfordulóján Kacziba József püspök Mária-évet hirdetett az egyházmegyében. 1997-ben, a 300. évfordulón Pápai Lajos püspök ugyancsak Mária-évet hirdetett. II. János Pál pápa Gilberto Agustino bíborost küldte az ünnepségre mint pápai legátust; ebből az alkalomból a székegyház basilica minor rangot kapott. Az előző évben, 1996. szeptember 7-én, a Szentatya győri látogatásakor imádkozott a Szűzanya kegyképe előtt.

„Alig találunk még kegyhelyet, ahol a papság és a hívő nép szorosabban összeforrott volna a kultusszal, mint Győrben. A székesegyház vérrel verejtékező Mária-képe igazán szíve a városnak.” (Bálint Sándor)

Igazak e szavak. A márciusi búcsú napjai a 21. században is a Győri Egyházmegye nagy ünnepnapjai esztendőről esztendőre. 17-én, a vérrel könnyezés évfordulóján az egyházmegye papsága hagyományosan elzarándokol a kegyképhez, az évfordulóhoz legközelebb eső hétvégén pedig a hívek búcsúját tartják. A bazilika mindegyik napon megtelik, személyes élményem, hogy március 17-én a Győr felé tartó vonatok, buszok a Szűzanyához igyekvő zarándokokkal vannak tele. De sokan érkeznek gyalogosan is. És a kegykép alatt összegyűlők arcáról öröm, derű és hit sugárzik. Március van, a remény szép hónapja. 

Urunk, Jézus Krisztus, te úgy akartad, hogy a Boldogságos Szűz Mária mindenkor segítségünkre siető anyánk legyen. Engedd, hogy akik kegyképét tisztelettel köszöntjük és anyai oltalmát szüntelenül kérjük, az örökkévalóságban megváltásod gyümölcsét elnyerjük. Aki élsz és uralkodol a Szentlélekkel egységben, Isten mindörökkön örökké. Ámen.

Forrás
Magyar katolikus lexikon
Bálint Sándor: Boldogasszony vendégségében (1944)
Győri Egyházmegye
Hitvallás

Fotó: Győri Egyházmegye; Lambert Attila

Magyar Kurír
(bh)