A győri Nagyboldogasszony-székesegyházba zarándokoltak a Csornai Esperesi Kerület papjai és hívei

Mária-énekektől zengett a győri Nagyboldogasszony-székesegyház július 17-én a szentmise előtt. A szili plébániához tartozó egyházközségek hívei Gats Mihály plébános vezetésével szebbnél szebb dallamokkal köszöntötték a Szűzanyát. Sorra csatlakoztak az énekekhez a Csornai Esperesi Kerület további településeiről érkező zarándokok.

A zarándoklat annak a nagykilencednek része volt, mely során a Győri Egyházmegye espereskerületei ajánlanak fel a székesegyházban szentmisét az egyházmegyéért és az esperesi kerület plébániáinak híveiért, s amely egyben lelki előkészület is a Nagyboldogasszony-székesegyház újraszentelésére.

„Azért gyűltünk össze, hogy egy szív és egy lélek legyünk Krisztusban” – köszöntötte a zarándokokat a székesegyház plébánosa, aki kifejtette: nemcsak a felújított templom újraszentelési ünnepére készülnek, hanem „egy anya képe is áll előttünk, aki vérrel könnyezett március 17-én. Ma is 17-e van, felidézzük a vérrel könnyezést. Mária féltő tekintetét látjuk, ahogy Szent Fiát nézi, és minket is így szemlél. Amikor az ember zarándokol, akkor énekel, hogy szíve közelebb kerüljön az Úrhoz. Figyeljünk oda, hogy meghalljuk szívünkben azt a dallamot, amit az Úr szerzett nekünk. Amit pedig ma Isten és a Könnyező Szűzanya előtt kérnek, találjon meghallgatásra!” – mondta Böcskei Győző.

Winkler Zsolt kerületi esperes a szentmise bevezetőjében kiemelte: „Zarándoklatra jöttünk egyházmegyénk főtemplomába, ahol bennünket együttérző anyai szeretet vár. Nagy kincs a Könnyező Szűzanya kegyképe, amit itt őriznek.”

Szentbeszédében Winkler Zsolt rámutatott: „Fontos ez a hely, mert ez a templom székesegyház, egyházmegyénk főtemploma, ahol mindenki otthon kell hogy érezze magát. Olyan, mint amikor a szülői házba tér valaki haza. Azt jelenti, hogy van hová tartoznunk, és azt is, hogy mi összetartozunk. Az Egyház egységének is a jelképe. A jelenlétünkkel, az imádságunkkal, a szentmisébe való buzgó bekapcsolódásunkkal, az együtt énekléssel fejezzük ki azt, hogy egy családba, hogy ide-, hogy összetartozunk.

Nem önös érdek, nem fényűzés, ami a szemnek gyönyörködtető, hanem eszköz arra, hogy a mennyországban érezzük magunkat. Nemcsak a freskók, hanem a titulus, a főoltárkép is ezt jelzi: a Nagyboldogasszony testestől-lelkestől fölemeltetett a mennybe, s ez nem távoli, mesebeli történet.

Oly nagy szükségünk van ma a gyógyító együttérzésre. S aki a Szűzanyához fordul, az lelki megerősödésre talál, mert a Szűzanya tudja, mit jelent küzdeni, hogy mi a fájdalom.”

A szentmise szónoka emlékeztetett: a templom összeköti az eget és a földet. „Bár a mi házaink között áll, tornyával az ég felé mutat.

Templomunk hitünk bölcsője. Itt kapunk táplálékot a növekedéshez a szenteségek által, itt válunk nagykorúvá a kegyelemben.

Ez a mai közös ünneplés figyelmeztessen arra, hogy mi vagyunk a templom. A szentleckében (1Kor 3,9–17) Pál apostoltól hallottuk: „Ti Isten temploma vagytok.” A keresztség által a Szentlélek templomai lettünk. Egy kőből épült templom felszentelésére készülve jusson eszünkbe a saját méltóságunk, hogy azért is kell tennünk.

Akkor lesz szép az ünnep, ha mint élő kövek mi is megújulunk. A bűn kikezdi Isten templomának állagát.

A templomszentelésre készülünk. Teljesedjék ez Egyházunkra, egyházmegyénk főtemplomára, a székesegyházra, az otthoni templomainkra és önmagunk templomára az ígéret, és ezzel az örömmel ünnepeljünk, miként az Úr mondja: „Kiválasztottam és megszenteltem ezt a helyet, hogy benne legyen nevem mindörökké” (2Krón 7,16) – zárta szentbeszédét Winkler Zsolt esperes.

A szentmise zenei szolgálatát Varga Benedek kántor és a szanyi Szent Anna Kórus végezte.

A záróáldást követően a zarándokok a kegyoltárnál a Könnyező Szűzanyát köszöntötték. A nagykilenced utolsó alkalmán, augusztus 17-én a Mosoni Esperesi Kerület közössége zarándokol a győri Nagyboldogasszony-székesegyházba.

A szentbeszéd teljes terjedelemben IDE kattintva olvasható.

Forrás: Győri Egyházmegye

Fotó: Ábrahám Kitti

Magyar Kurír