A Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár szakmai tevékenységét díjazták

Kovács Gergely érsek köszöntőjének kezdetén jelezte, hogy nagy öröm a gyulafehérvári főegyházmegye számára, hogy egy ilyen rangos kitüntetésben részesülhet. Rámutatott: sokaknak furcsának tűnhet, hogy egy határon túli intézmény kapja az év levéltára díjat, de történelmi adatokkal alátámasztott gondolataiban kitért arra, hogy több szálon is kötődik a magyarországi intézményekhez a Gyulafehérvári Főegyházmegye Levéltára. Például egy 1882-ben hozott döntés alapján az erdélyi országos ügyekre vonatkozó iratokat Budapestre szállították Gyulafehérvárról, a püspöki székhelyen hagyva az egyházmegyére vonatkozó iratanyagot.

A főpásztor arra is kitért, hogy a levéltárakban korszerű berendezések teszik lehetővé, hogy az oly értékes történelmi iratanyagot megfelelő módon őrizzék és kutassák.

Kenyeres István, a Magyar Levéltárosok Egyesületének elnöke a díj átadásakor kiemelte, hogy történelmi pillanatnak tanúi a jelenlévők, hiszen először kapja a díjat határon túli intézmény.

A Magyar Levéltárosok Egyesülete nagy múlttal rendelkezik, már 1935-ben megkezdte működését, és a múlt század viszontagságain túllendülve mára már közel ezer taggal rendelkezik, amelyből az évente megrendezett vándorgyűlésen megközelítőleg 250–300 kolléga vesz részt – ismertette beszédében az egyesület elnöke. Az év levéltára díjról röviden elmondta, hogy 2012-ben alapították, és hagyomány, hogy a díjátadón felsorolják a korábbi évek díjazottjait, ezáltal is jelezve, milyen jeles társaságba kerül az aktuális nyertes.

Eddig a díjat olyan jelentős intézmények kapták meg, mint például Budapest Főváros Levéltára, a Kalocsai Főegyházmegyei Levéltár, a Hajdú-Bihar Megyei, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei, a Veszprém Megyei Levéltár, a Budapesti Corvinus Egyetem Levéltára, Vác Város Levéltára.

Szögi László nyugalmazott egyetemi professzor a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár történelmi jelentőségéről tartott rövid előadást. Elsősorban személyes tapasztalatait és gondolatait osztotta meg az ünneplő közönséggel.

Rámutatott arra, hogy a főegyházmegye levéltára több szempontból is méltán veszi fel a versenyt az anyaországi intézményekkel. Külön kiemelte, hogy az 1990-es évek végén végzett rendezés során kedvelte meg több hallgatója is a levéltárosi munkát és magát Erdélyt, mert itt tapasztalhatták meg, hogy mit jelent valójában levéltárosnak lenni. Elismerését fejezte ki, hogy az iratok megfelelő tárolása mellett hangsúlyt fektetnek a restaurálásra is, amely kevés egyházi levéltár esetében mondható el. Jól alkalmazott gyakorlatként említette, hogy a nagy kiterjedésű egyházmegyében ott őrzik a levéltári anyagot, ahol a legnagyobb kutatói megkeresések irányulnak az adott iratanyag iránt. Ezt jelzi az évek során létrehozott kilenc gyűjtőlevéltár működése.

Bernád Rita-Magdolna, a Gyulafehérvári Főegyházmegyei Levéltár igazgatója tartalmas, gazdag képanyaggal kísért bemutatójában a teljes egyházmegyei levéltári tevékenységet ismertette. A kilenc gyűjtőlevéltár (érseki és főkáptalani levéltár, gyergyószentmiklósi, kolozsvári, marosvásárhelyi, sepsiszentgyörgyi, szamosújvári római katolikus és örmény katolikus, székelyudvarhelyi, csíkszeredai), illetve a hittudományi főiskola és papnevelő intézet és az Erdélyi Római Katolikus Státus levéltára létrejöttének, továbbá működésének bemutatása mellett kitért a legfontosabb iratanyagokra, a legrégebbi anyakönyvekre, oklevelekre, más fontos és értékes iratokra, ősnyomtatványokra. Ezenkívül bemutatta a restaurátori munka fontosságát, említve olyan esetet is, amikor egy ősnyomtatvány helyreállítása során a borítóban egy még értékesebb töredéket találtak a szakemberek.

Azt is kiemelte, hogy a megfelelő szakemberek alkalmazása is prioritás, hogy a korszerű technikai berendezéseket arra alkalmas személyek használják. Távlati célokat is megfogalmazott, ezek közül a legfontosabbak a még plébániákon lévő iratanyagok begyűjtése és rendezése, a meglévő iratanyag digitalizálása, a régi könyvek begyűjtése és megfelelő adatbázis készítése.

Szöveg: Tóth Krisztián

Forrás és fotó: Romkat.ro

Magyar Kurír