A gyulafirátóti premontrei kolostor romjai – Érsekségi ékességek (82.)

A premontrei kanonokrendet Észak-Franciaországban Bartholomé de Vir laoni püspök alapította Szent Norberttel 1121-ben. Szent Norbert reformmozgalma számára az ágostonos regula szerinti rendi statútumokat hét évvel később foglalták írásba. Követői számára kettős, egymás mellett lévő férfi és női kolostorokat alapított. A francia forradalom idején, 1790-ben oszlatták fel a rendet. Magyarországon a premontreiek az alapítást követően hamar megjelentek, első monostorukat 1130-ban alapították Várad-hegyfokon (ma Nagyvárad), 1320-ban pedig már 39 monostora volt a rendnek. A rend népszerűsége abból adódott, hogy a szerzetesi életforma mellett plébániai feladatokat is ellátva a világi pasztorációból is kivették részüket a rendtagok.

A Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szentelt monostor és templom romjai a közigazgatásilag Veszprémhez tartozó Gyulafirátót kertvárosi övezetében, magánházak közé ékelődve rejtőznek. 1964-es feltárása óta ismert az épületegyüttes alaprajza, kiterjedése: a temploma keletre tájolt, háromhajós, fő- és mellékszentélyei egyenes záródásúk voltak, előttük keresztház húzódott. A mellékhajókat a főhajótól három pillérpár választhatta el. Ma jelentősebb felmenő falmaradványa a keresztház déli végfala magasan fennálló oromfalával, az egykori belső falsarokban boltozattartó sarokoszloppal. A templom nyugati oldalán karzat, illetve előcsarnok állhatott. A keresztházfalhoz dél felé egyszárnyú kolostorépület csatlakozik, amelyet a déli mellékhajóból nyíló bejáraton lehetett megközelíteni.

A romokra már a korai műemléki kutatás, Rómer Flóris bencés tudós is felfigyelt, majd Békefi Remig ciszterci egyháztörténész a Balaton-felvidék középkori egyházait tárgyaló 1907-es könyvében írja: a Rátót nemzetségből való Mátyás esztergomi érsek alapította 1240 előtt, és építése a tatárjárás után fejeződött be. Elsődleges feladata az alapítónak és rokonságának, a későbbi Gyulafi családnak reprezentációja volt. A monostori épületek a 15. századig e família birtokában voltak, majd csere révén a veszprémi káptalan tulajdonába kerültek, majd Veszprém 1552. évi oszmán meghódításával elpusztultak.

1938-ban az omlásveszélyes rom megóvásáról a Műemlékek Országos Bizottsága gondoskodott. Ekkor derült fény arra is, hogy egy szomszédos parasztház pajtája rejti magában az egykori káptalanterem ikernyílását, melynek in situ (helyén) megőrződött kehely alakú fejezete az azt díszítő karéjos levelekkel közeli rokonságot mutat nemcsak a veszprémi Gizella-kápolna egyes tagozataival, hanem Türje premontrei prépostsági templom faragványaival is. Az idők során szétszóródott gyulafirátóti kőfaragványokat nemcsak a közeli házakban, de beépítve a veszprémi vár várfalaiban is megtalálták.

A kolostor állagmegóvását évek óta tervezik, a műemléki előkészítést Horogszegi Tamás és Bozóki Lajos 2019-ben készítették.

Forrás és fotó: Veszprémi Főegyházmegye

Magyar Kurír