A habitus szinte a második bőrömmé vált – Interjú Tálas Simon testvérrel, a ferencesek szabójával

– Mi indítta arra, hogy a szabómesterséget válassza, és hogyan kapcsolódott ez a ferences hivatásához?

– Még érdeklődőként jártam Pasarétre hosszú hétvégékre, hogy ismerkedjek a közösséggel és a ferences élettel. Ez egyfajta hivatástisztázó időszak volt számomra, önismereti munkával kiegészülve. Fokozatosan körvonalazódott bennem, hogy nem papként és nem pedagógusként képzelem el magam. Így szűkült le a kör, és maradt a laikus testvéri hivatás. A kétkezi munka mindig közel állt hozzám, ebben érzem otthon magam. Az viszont még kérdés volt, hogy ezen belül pontosan mit csináljak. Egy pasaréti hétvégén az ebédlőasztalnál szóba került, hogy nehéz jó szabót találni habitusok készítésére. A testvérek arról beszélgettek, milyen jó lenne, ha lenne egy rendi szabó testvér, aki maga is hordja a habitust, és érti annak viselési szempontjait. Ez bennem nagyon megmaradt. Rájöttem, hogy ebben benne van a kétkezi munka, az alkotás öröme, sőt még az a fajta monotonitás is, amit korábban a gyári munkámból ismertem. Így született meg bennem a gondolat: miért ne?

– Tehát már a belépése előtt kirajzolódott ez az irány?

– Igen. Amikor a rendbe lépésem előtt beszélgettem az akkori tartományfőnökkel, már világosan meg tudtam fogalmazni: laikus testvér szeretnék lenni, és szívesen kitanulnám a szabászatot. Nagyon nyitottan fogadták ezt, minden ajtó megnyílt előttem.

– Mit jelent számára a habitus? Inkább ruhadarab, vagy lelki szimbólum?

– Mindkettő, de elsősorban identitás. Szinte a „második bőrömmé” vált. A beöltözéskor egy szentírási mondatot mondunk, amiben megvalljuk, hogy nem akarunk mással dicsekedni, csak Krisztus keresztjével. Ez azt jelenti, hogy levetjük a régi életünket, és egy újat veszünk magunkra – Krisztust. A habitus formájában is ott van a kereszt szimbolikája. Amikor viselem, emlékeztet arra, kihez tartozom. Egyszerre jel a világ felé, és belső támasz: erőt ad, de felelősséget is jelent. Mindezeken túl pedig ad egyfajta védettséget is. Szoktuk is mondani, hogy „a habitus ápol és eltakar”, mint egy burok, amiben Krisztusban vagyok, és ez biztonságot ad.

– Mit jelképez a ferences habitus színe és egyszerűsége?

– Ezt a kérdést két oldalról lehet megközelíteni. Az egyik az ideológiai: a barna szín a földre, a mulandóságra utal: „porból lettél, porrá leszel”. Ez segít emlékezni arra, hogy ez a világ átmeneti. A másik a történeti vonatkozás: Szent Ferenc korában ez volt az egyszerű paraszti viselet Umbriában. Nem volt benne semmi különleges. Ferenc nem akart kitűnni. Nem akart hatalmat vagy tekintélyt sugározni – csak egy egyszerű ember akart lenni. Manapság a habitus erős jelzés, de akkoriban teljesen hétköznapi viselet volt.

– Érték negatív tapasztalatok a habitusviselés miatt?

– Két végletet említenék. Egyszer civilben sétáltam Budapesten, és egy ismeretlen nő rám köszönt: „Dicsértessék a Jézus Krisztus.” Semmi nem volt rajtam, ami a szerzetességemre utalt volna, mégis megérzett valamit. A másik történet pedig, hogy egyszer habitusban álltam egy villamosmegállóban, és nagyon rossz napom volt. Egy hajléktalan odajött hozzám, beszélgetni akart, de nem voltam rá nyitott. Amikor elköszönt, azt mondta: „Vedd le ezt a csuhát, mert ez nem neked való.” Ez egy nagyon erős visszajelzés volt.

Ha habitusban vagyok, akkor Krisztust képviselem, nincs más alternatíva.

– Hol és kitől tanulta meg a szabás-varrás mesterségét? Volt mestere, vagy inkább autodidakta módon fejlődött?

– Vácott, egy kétéves felnőttképzés keretein belül tanultam a szabászatot, ahol női divatszabó végzettséget szereztem. Közben a rendben már kialakítottam egy műhelyt, és elkezdtem kisebb munkákat vállalni: javításokat, igazításokat a testvérek habitusain. Aztán egy gyakorlati év keretében Grazba kerültem, ahol egy ferences testvértől tanultam meg kifejezetten a habitusvarrást. Hálával gondolok rá, mert rengeteget köszönhetek neki.

– Mennyi idő elkészíteni egy habitust?

– A jelenlegi tudásommal, napi öt–hat óra munka mellett nagyjából tíz nap–két hét.

– Milyen anyagból készülnek a ferences habitusok, és miért?

– Hagyományosan gyapjú és műszál keverékéből. A gyapjú előnye, hogy természetes, illetve van egy olyan tulajdonsága, hogy télen fűt, nyáron hűt. A műszál pedig segít abban, hogy ne gyűrődjön, és persze így olcsóbb az elkészítése. Viszont ennek a keveréknek vannak hátrányai is: a műszál miatt nyáron kevésbé szellőzik a ruha, ami egyeseknél bőrirritációt okoz. Emellett a gyakori mosás miatt a gyapjú gyorsabban elhasználódik. Ezért ma már keresem az alternatívákat, például természetes alapú kevert anyagokat (pamut, viszkóz), amelyek kényelmesebbek és tartósabbak lehetnek.

– Melyek a kötött elemei egy habitusnak, és miben enged eltérést?

– A forma alapjai kötöttek: bő szabás, harang alak, a kapucium formája és a korda a három csomóval, ami a hármas fogadalmunkat jelképezi. A részletekben viszont van szabadság: zsebek, nyakkivágás, rögzítések, praktikus megoldások. A zsebek például szinte bárhova elhelyezhetők, ahol szabásvonal van – ez teljesen egyéni.

– Hány habitusa van egy szerzetesnek, és mikor készül új?

– Általában két tunika két kapuciummal, de ebben különféle iskolák vannak – van, aki a téli-nyári; van, aki a hétköznapi-ünnepi felosztást szereti; de olyan is akad, aki csak egyet szeret hordani, és amikor azt mosni kell, akkor van egy váltás. Az új habitus készítéséhez mindig elöljárói engedély kell, és sok mindentől függ, mikor válik szükségessé. Függ az anyag állapotától, a ruha használatának módjától vagy a viselőjének hozzáállásától. Van, aki érzelmileg is kötődik egy-egy darabhoz, mert például azt kapta a beöltözésekor, vagy egy olyan testvér hagyatéka, akit nagyon szeretett, és emiatt nehezen válik meg tőle.

– Mi a legnagyobb kihívása ennek a szolgálatnak?

– Egyrészt a testvérek igényeinek való megfelelés, határok tartása mellett. Másrészt az, hogy olyan habitusok kerüljenek ki a kezem alól, amelyeket jó viselni. Hogy ne fordulhasson elő olyan, hogy esetleg szakmai okok miatt nem hordják a testvérek a habitust. Illetve jelenleg nagy kihívás számomra az is, hogy megtaláljam a megfelelő anyagokat, anyagkombinációkat, amelyek egyszerre hagyományosak és korszerűek.

– És mi az, amit a leginkább szeret a habituskészítésben?

– Azt, hogy szolgálhatok vele. Erősen kapcsolódik a jelmondatomhoz: „az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon”. Szeretem a kétkezi munkát, az alkotást, és azt is, hogy közben sokat tudok imádkozni, gondolkodni.

Forrás: Ferences Média

Szöveg: Ádám Rebeka Nóra

Fotó: Andrei Ivanov

Magyar Kurír