A háború árnyékában – Pierbattista Pizzaballa jeruzsálemi latin pátriárka előadása Budapesten

Az előadáson jelen volt Michael W. Banach érsek, magyarországi apostoli nuncius és William Hanna Shomali, a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus segédpüspöke.

Pierbattista Pizzaballa olasz származású ferences szerzetes több évtizede szolgál a Szentföldön. 2016-ig a Szentföldi Ferences Kusztódia kusztosza volt, 2020-tól a Jeruzsálemi Latin Patriarkátus területén élő római katolikus közösségek vezetője. Ő az elnöke a Szentföldi Katolikus Ordináriusok Közgyűlésének (ACOHL). A bíboros a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend nagyperjele. 2023. október végén a

Szentföldön kialakult háborús helyzet miatt közzétett nyílt levelében bátorságot kért Istentől önmaga és minden keresztény ember számára, és arra szólította fel a híveket, hogy imádkozzanak a Szentföld békéjéért.

Pierbattista Pizzaballa előadása elején hangsúlyozta: látogatása során is meggyőződött arról, hogy a magyar társadalmat őszintén érdekli a közel-keleti keresztények sorsa. Napjainkban Jordániában mintegy ötvenezer, Izrael területén százharmincezer, Jeruzsálemben valamivel több mint tízezer keresztény él. Ők leginkább arabok. A Szentföldön keresztény vallású idénymunkások is dolgoznak – körülbelül százezren –, emellett él itt egy kisebb zsidó keresztény közösség is. Az előadó arra is utalt, hogy bár harminc éve szolgál itt, évente neki is meg kell hosszabbítania a vízumát. Azok a keresztények, akiket a gyökereik is idekötnek, a lakosság mindössze egy-két százalékát teszik ki, vagyis jelentős kisebbségben vannak.

Kis létszáma ellenére nagyon aktív az ottani keresztény közösség, szolgálatát leginkább a határain túl végzi.

Több mint száz iskolát tartanak fent, emellett kórházakat, szociális intézményeket működtetnek. Ez az aktív jelenlét a Közel-Keleten kifejezetten jellemző a katolikusokra.

Az első iskola, ahova lányok is járhattak, egy keresztény intézmény volt, de az első egyetem is keresztény alapítású.

Az előadó rámutatott, Európában van egy félreértés, mely szerint a palesztinai keresztények külön népet alkotnak. Ez nem így van, ők is részei a palesztin nemzetnek. Előfordulhat, hogy a politikai, társadalmi kérdésekben egy palesztin keresztény egy muszlimmal, vagy egy izraeli keresztény éppen egy zsidóval ért egyet, ez is mutatja, mennyire összetett a szentföldi helyzet. Pierbattista Pizzaballa rámutatott:

Október 7. után a mi világunk teljesen megváltozott. A Hamasz támadása és az ezt követő izraeli háború mindent felforgatott.”

Ez volt az 1948-ban létrejött zsidó állam elleni legsúlyosabb támadás. Ez óriási traumát okozott az itt élőknek, hiszen Izraelre a zsidók otthonukként tekintenek, ám most kiderült, hogy ez az otthon bizony nem biztonságos. A Gázai övezet elleni izraeli megtorló háború 1948 óta a legnagyobb fegyveres akció. A palesztin társadalom – eddig mintegy húszezer áldozata van a háborúnak – ezt úgy éli meg, hogy ki akarják őket űzni erről a területről.

Még sosem láttam ilyen mély gyűlöletet a két nép között.”

– hangsúlyozta a pátriárka. Gázában mintegy ezer keresztény él. Ők elsősorban északon laknak. Bár a területet evakuálni kellett, tárgyalások eredményeként ott maradhattak, jelenleg egy ortodox és nagyobb részt egy katolikus központban élnek. Ezt a régiót gyakorlatilag a földdel tették egyenlővé – emelte ki Pierbattista Pizzaballa. A családoknak semmijük nem maradt. A keresztények tulajdonképpen kiváltságos helyzetben vannak, mert tudnak nekik humanitárius segítséget adni, ám a bombázásokat ők is megszenvedték, eddig húsz keresztény vesztette életét.

Mintegy 1,9 millió gázainak kellett elhagynia az otthonát. Az egyetlen átkelő, amely időszakosan nyitva van, az a Gázai övezet déli részén fekvő Rafah. Még orvosi ellátás miatt sem lehet átmenni, sokan emiatt vesztik életüket.

Nincs elegendő élelmiszer, víz és üzemanyag. Utóbbi azért lenne fontos, mert a létfontosságú aggregátorokat ezzel működtetik.

Csak egy vagy két kórház áll még. A katonai műveletek elején erős bombázás érte a területet, most ez alábbhagyott, mivel az emberek nagy része a Gázai övezet középső és déli részére menekült, ezért most már nem lehet úgy bombázni, hogy ne legyen nagyon magas a civil áldozatok száma.

„Mit lehet tenni ebben a helyzetben?” – tette fel a kérdést a jeruzsálemi latin pátriárka. Izrael fel akarja számolni a Hamaszt, ám az előadó szerint ez az út nem járható. A Hamasz egy ideológia, amit nem lehet fegyverekkel megsemmisíteni.

Mi lesz Gázával a háború után? Mi lesz az újjáépítéssel, mi történik az infrastruktúrával, hova mehetnek az itt élő emberek? Ha csak arra a hatszáz keresztényre gondolok, akik a központban vannak, hova fognak menni? Egy ház felépítése nem megy egyik napról a másikra.”

Ami Gázában zajlik, kisebb részben Palesztina más területein is megtörténik. Az előadó a nyelvhasználatra is kitért, kiemelve, nem mindegy, hogy valaki mit mond az izraeli és a palesztin oldalnak. „Az izraeli társadalom dühös, mert nem ítéltük el az októberi támadást. A palesztinok pedig úgy látják, hogy nem emeljük fel szavunkat a gázai háború ellen. Elsősorban a közösségi médiában illetnek súlyos kritikával bennünket. Ha azt mondjuk, hogy minden gázai a Hamaszhoz tartozik, akkor legitimáljuk az erőszakot, ám ez az állítás nem igaz. De az izraeliek sem elvakult agresszorok.” A vallási vezetőknek, lelkipásztoroknak rendkívüli gondossággal kell figyelniük a megfelelő nyelvhasználatra.

Nem elég azt mondani, amit gondolunk, de azt kell gondolnunk, amit mondunk.

A vallások közötti párbeszédről szólva Pierbattista Pizzaballa elmondta, maga is tagja a Vallásközi Párbeszéd Pápai Tanácsának, e szervezetben elsősorban a zsidó vallással foglalkozik. Mindeddig megvolt a személye iránti bizalom a másik oldalról, ám ez most „fel lett függesztve”. A zsidóság úgy érzi, hogy a kereszténység nem állt mellé az októberi események után. A muszlim világra pedig úgy tekint Izrael, mint akik ha nem is támogatták, de semmiképpen nem ellenezték a támadást.

Azokkal, akikkel sok éven át beszéltünk, találkoztunk, most elfordultak tőlünk.

Persze újra kell kezdeni a dialógust, de nem lehet ott folytatni, ahol abbamaradt. „Meg van annak a kockázata is, hogy minden így marad, ám ez a helyzet arra is lehetőséget teremthet, hogy a történtekre reagálva, ám ismét barátsággal lépünk egymás felé. Most egy olyan ponton vagyunk, hogy vagy elmélyül a párbeszéd, vagy megmaradunk a kimért diplomácia szintjén” – mutatott rá az előadó.

Szükségünk van egy viszonyítási pontra, ez pedig számomra Isten szava. Komolyan fel kell tennem a kérdést: Mit kell tennem úgy, hogy a Jézussal való kapcsolatra is figyelemmel vagyok? Három szó van, mely elkísér: igazságosság, igazság, megbocsátás.

Az igazságosság nem érhető el az igazság nélkül, de e kettő nem fog működni a megbocsátás hiányában. Az is igaz, hogy a megbocsátáshoz sokkal több idő kell. De ez az, amire ezekben a szörnyű napokban szükség van.”

Az előadó kérdésre válaszolva elmondta, a keresztények igyekeznek a tárgyalásokban részt venni, ám úgy tűnik, hogy egyelőre nagyon távol vannak egymástól az álláspontok. Szintén újságírói kérdésre válaszolva Pierbattista Pizzaballa OFM bíboros, jeruzsálemi latin pátriárka kiemelte, a magyar segítségnyújtás meglehetősen különleges. Bár a világ más tájairól is kapnak támogatást, de ezek leginkább egyéb csatornákon keresztül érkeznek. A közvetlen magyar állami segítség teljesen egyedi.

Baranyai Béla

Fotó: Merényi Zita

Magyar Kurír