A háború Moszkvából nézve – egy ortodox pap szemével

Sokan teszik fel nekem a kérdést, hogyan éljük meg a háborút itt, Moszkvában. Nem könnyű erről beszélni. Nem könnyű Dávid és Góliát összecsapásáról szólni, ha az ember, bár nem ő döntött róla, nem így akarta, mégis Góliát oldalán találja magát… Ez az egész egyszerre bűntett és őrültség. A fájdalmon túl sok orosz emberhez hasonlóan engem is eltölt a szégyen és a közös bűntudat sötét réme. Elkeserítő, még a nemzetközi jog megszegésénél is szomorúbb a kegyetlenségek hivatalos hírek szerint több száz, de valószínűleg több ezer áldozata, mindkét oldalon. Számuk exponenciálisan növekedhet az elkövetkező napokban. Aztán pusztítás, romok, ártatlan, reményvesztett, kétségbeesett, síró, szülőföldjükről menekülő gyermekek, nők és férfiak. Mit mondhatna az ember erről az őrületről, mikor napnál világosabban látja, hogy a rossz oldalra került, és kétségbeesve teszi fel magának a kérdést, hogy vajon mit tehet, hogy mindezt megállítsa.

(...) A vezetékes és mobiltelefonok nagy részét lehallgatják, a közösségi médiát és az üzenetküldő alkalmazásokat ellenőrzik. (...) Moszkvában és néhány más városban a hadműveletek első napjától tüntetők vonultak az utcákra, skandálták és hirdették plakátjaikon: Hет войнe!, azaz Ne legyen háború!. A rendfenntartók szétzavarták őket, több ezer tüntetőt letartóztattak, börtönbe hurcoltak, elítélték és pénzbírságra kötelezték őket. A tüntetéseken részt vevő diákokat kizárják az egyetemről, a dolgozókat elbocsájtják munkahelyükről. (...) Abszolút sötét ez a katonai akciót követően kirajzolódó forgatókönyv Oroszország számára is: gazdasági válság, a népesség elégedetlensége, az ellenzék térhódítása, minden nézetkülönbség erőszakos eltiprása, a rendszer összeomlása, esetleg polgárháború.

...a legszomorúbb azok számbavétele, akik most életükkel fizetnek. Nemcsak ukrán részről, hanem nagy valószínűség szerint mostanáig sokkal többen orosz részről. Különböző források több ezer meggyilkolt orosz sorkatonáról számolnak be. Egy ukrán ortodox püspök az orosz hatóságokhoz fordult, kérve, szállítsák vissza földi maradványaikat, hogy eltemethessék őket, de a szövetségi kormány tagadja, hogy akár egyetlen áldozata is lenne az ütközeteknek.

Tartózkodóan nyilatkozik a hivatalos orosz ortodox egyház is. A legmagasabb egyházi tisztségviselők megszólalásai óvatosak, általában kétértelműek, és a távolságtartásról, semlegességre törekvésről árulkodnak. Onufrij kijevi metropolita, az ukrán ortodox egyház (moszkvai patriarchátus) feje ellenben nyilatkozataiban egyértelműen elítéli a háborút, és arra buzdít mindenkit, hogy támogassa a területi integritást és Ukrajna függetlenségét. (...)

Maradok, hogy osztozzam az itt élők életében, örömeiben és fájdalmaiban. És tehetetlenségükben, szégyenükben, bűntudatukban.

Azon a napon, amikor orosz csapatok lépték át az ukrán határt, arra gondoltam, nyilvános imát szervezek a békéért. (...) úgy döntöttem, hogy itthonról imádkozom, és Youtube-csatornámon közvetítem a rövid szertartást, amin körülbelül ötszázan vettek részt a képernyők mögül. Két nappal később, a félelmen felülkerekedve elkezdtük minden este megtartani ezt az imát a templomban. (...)

Az oroszok és az ukránok pravoszlávok, hittestvérek, hisz őseik együtt kapták meg a keresztséget Kijevben, amelyet oroszul „az orosz városok szülőanyjának” hívnak. (...) „Annak felismerésére hívjuk fel a párbeszéd ellenzőit – írják az ortodox papok nyilvános üzenetük végén –, hogy az erőszaknak nincs másik alternatívája. Csak akkor remélhetjük, hogy országaink vissza tudnak térni a szakadék mélyéről, amelybe néhány napja zuhantunk bele, ha képesek leszünk meghallgatni a másik felet. Adjátok meg magatoknak és mindannyiunknak, hogy a hitnek, a reménynek és a szeretetnek ezzel a lelkületével léphessünk be a nagyböjtbe! Állítsátok le a háborút!”

Giovanni Guaita írásának magyar fordítása teljes terjedelmében ITT olvasható.

Fordította: Prokopp Katalin

Forrás: cittanuova.it; ujvarosonline.hu

Fotó: AP Photo/Dmitri Lovetsky via Città Nuova

Magyar Kurír