Hűségesen a hazáért: nemzeti katonai zarándoklatot tartottak Máriaremetén

KÉPGALÉRIA – kattintson a képre!

Az eseményt jubileumi menetgyakorlat is megelőzte, ennek résztvevői a Petőfi laktanyától hajnalban indulva 12 km-t tettek meg a máriaremetei kegyhelyig. A kegytemplom előtt ünnepélyesen fogadta őket Bíró László katonai ordinárius, Vargha Tamás honvédelmi államtitkár, Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökhelyettese és Farkas Anikó, a Honvédelmi Minisztérium kabinetfőnöke. 

Az első világháború kitörésének századik évfordulójáról is megemlékező szentmisén Alberto Bottari de Castello a háborúkhoz és katonasághoz kapcsolódó emlékeiről beszélt. A nuncius elmondta, hogy papsága első három évében egy trevisói plébánián szolgált. A Piave folyó völgyében számos első világháborús emlékhely található, Bottari de Castello plébániájához is tartozott egy temető. Hozzátartozók és katonai emlékezők egyaránt gyakran felkeresték az emlékhelyet. A közelben volt Redipuglia is, amelyet éppen egy hete, szeptember 13-án keresett fel Ferenc pápa, hogy a Nagy Háborúban elhunytakra emlékezzen. Ott adta át a Szentatya Bíró László tábori püspöknek azt a mécsest, amelyet a szentmise kezdetén a nuncius meggyújtott valamennyi, háborúban elhunyt katona és polgári áldozat emlékére.

Alberto Bottari személyes hangú beszédében elsősorban édesapja alakját idézte fel, aki a második világháborúban maga is katonaként szolgált, a légierő pilótája volt főtörzsőrmesterként. 1943 szeptemberében hadifogságba esett, két évig Németországban tartották fogva. Nem beszélt sokat emlékeiről, de fia számára az az elkötelezettség, a hazához és az adott szóhoz való hűség, amely őt jellemezte, az egyik legfontosabb érték, amit tőle tanult. A nuncius édesapja más értékeket is átadott gyermekeinek azáltal, hogy katonaként látták szolgálni: az engedelmességet, a rendet, az áldozatkészséget; őáltala tanulták meg azt, hogy milyen fontos a haza és az emberek szolgálata.

Miután apja hazatért a hadifogságból – emlékezett vissza a főpásztor –, minden évben elment gyermekeivel a loretói kegyhelyre, hogy ott a Szűzanya közbenjárását kérjék a békéért. Az édesapa után fennmaradt két hadinapló, amelybe – többek között – a lelki élményeit jegyezte fel. Ezek a világosság fényei voltak számára a háborús időkben.

Alberto Bottari de Castello mindezek miatt – mint mondta – nagyon hálás, hogy együtt ünnepelhet a katonasággal. A nuncius örömét fejezte ki, hogy együtt tudják kérni a Szűzanya segítségét, hogy hűségesen el tudják látni szolgálatukat a hazáért, illetve az egyházért.

A szentmise végén külön köszöntötték Bíró László tábori püspököt, aki idén ünnepli pappá szentelésének negyvenedik és püspökké szentelésének huszadik évfordulóját. Berta Tibor helynök a „Tábori Lelkészi Kar 2014” felirattal ellátott paténát (ostyatartót) és egy – felső részén Kapisztrán Szent Jánost, a tábori lelkészek védőszentjét ábrázoló – pásztorbotot adott át ajándékként.

A katonai ordinárius köszönetében elmondta, mennyire nagy jelentőségű az, hogy a Ferenc pápától kapott mécsesnek köszönhetően az egyházfővel egységben emlékezhettek meg az elhunytakról. Bíró László, miután egy Kapisztránt ábrázoló emlékérmet adott át Alberto Bottari nunciusnak,  elmondta, hogy ahogy Kapisztrán Szent János és Hunyadi János szolgálata egymásra volt utalva, úgy tartozik össze ma is a két szolgálat, a papé és a katonáé.

A béke előmozdításában a keresztényektől és a katonáktól is többletet vár el a világ – fogalmazott Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára a szertartás elején mondott köszöntőjében. A tábori lelkészek a katonák és családjaik megerősítésében is nagy feladatot látnak el, ezért is fontos a feladatuk. „A tábori lelkészek szolgálata az egész nemzetet szolgálja” – tette hozzá.

A szentmisét Alberto Bottari de Castello nunciussal és Bíró László püspökkel együtt tucatnyi tábori lelkész celebrálta, a zenei szolgálatot az MH Légierő Zenekar látta el Veszprémből, Katona János alezredes, karnagy vezényletével.

Fotó: Cser István

Agonás Szonja/Magyar Kurír