A halálbüntetésről szóló egyházi tanítás új szövege és a róla szóló tájékoztató levél

Az alábbiakban mind a leirat, mind a hozzá kapcsolódó tájékoztató levél teljes fordítását közreadjuk.

Ferenc pápa a 2018. május 11-i kihallgatás keretében, melyet a Hittani Kongregáció alulírott prefektusának adott, jóváhagyta a Katolikus Egyház katekizmusa 2267. pontjának új megfogalmazását, és elrendelte, hogy azt fordítsák le a többi nyelvre és illesszék bele az említett katekizmus minden kiadásába.

Halálbüntetés

2267. Hosszú ideig egyes bűncselekmények súlyosságára megfelelő válasznak és bár végső, de elfogadható eszköznek tekintették, hogy a törvényes hatóság, szabályos eljárást követően, a közjó védelme érdekében halálbüntetéshez folyamodjon.

Ma mind elevenebb annak tudata, hogy az ember súlyos bűncselekmények elkövetésével sem veszíti el személyi méltóságát. Ezenkívül mára az állam büntetőjogi szankcióinak új felfogása terjedt el. Végül hatékonyabb fogva tartási rendszereket dolgoztak ki, amelyek biztosítják a polgárok megfelelő védelmét, ugyanakkor nem veszik el végérvényesen a bűnöstől a javulás lehetőségét.

Ezért az Egyház az evangélium fényénél tanítja, hogy „a halálbüntetés megengedhetetlen, mert vét a személy sérthetetlensége és méltósága ellen” [1], és eltökélten küzd annak eltörléséért az egész világon.

[1] Ferenc pápa: Beszéd az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez (2017. október 11.): L’Osservatore Romano, 2017. október 13., 5. old.

A jelen leiratot közli majd a L’Osservatore Romano, és az azon a napon hatályba is lép, később pedig közli majd az Acta Apostolicae Sedis is.

Luis F. Ladaria SJ bíboros
a Hittani Kongregáció prefektusa
Kelt a Vatikánban, 2018. augusztus 1-jén, Liguori Szent Alfonz emléknapján.

Levél a püspököknek a Katolikus Egyház katekizmusa halálbüntetésről szóló 2267. pontjának új szövegezéséről

1. Ferenc pápa abban a beszédében, amelyet a Fidei depositum apostoli konstitúció kiadásának huszonötödik évfordulója alkalmából mondott – ezzel a konstitúcióval hirdette ki II. János Pál pápa a Katolikus Egyház katekizmusát –, azt kérte, hogy kapjon új megfogalmazást a halálbüntetésről szóló tanítás oly módon, hogy jobban tükrözze az utóbbi időszakban végbement tanfejlődést. [1] Ez a fejlődés elsődlegesen azon alapul, hogy az Egyházban egyre világosabbá válik a minden emberi élet iránti köteles tisztelet. Ennek értelmében jelentette ki II. János Pál pápa: „Még a gyilkos sem veszíti el személyi méltóságát, s erről maga Isten kezeskedik.” [2]

2. Ennek fényében kell felfogni a halálbüntetéshez való hozzáállást, mely egyre jobban megerősödik a pásztorok tanításában és Isten népének érzékenységében. Ha ugyanis a korábbi politikai és társadalmi helyzet elfogadható eszközzé tette a halálbüntetést a közjó védelme érdekében, ma annak mind elevenebb tudata, hogy a személy súlyos bűncselekmények elkövetésével sem veszíti el méltóságát, az állam büntetőjogi szankciói értelmének mélyebb megértése, és hatékonyabb, a polgárok megfelelő védelmét biztosító fogva tartási rendszerek kidolgozása ahhoz az új tudatossághoz vezetett, mely belátja a halálbüntetés megengedhetetlenségét és ezért követeli annak eltörlését.

3. Ebben a fejlődésben fontos szerepet játszik II. János Pál pápa Evangelium vitae kezdetű enciklikájának tanítása. Az élet új civilizációjának reményt keltő jelei közé sorolta „a közvélemény egyre terjedő szembefordulását a halálbüntetéssel, még ha úgy fogjuk is fel, mint a társadalom »jogos védelmének« eszközét, figyelembe véve azokat a lehetőségeket, amelyekkel a modern társadalom rendelkezik annak érdekében, hogy hatékonyan visszaszorítsa a bűnözést oly módon, hogy míg ártalmatlanná teszi a vétkest, nem fosztja meg őt véglegesen a javulás lehetőségétől”. [3] Az Evangelium vitae tanítása később bekerült a Katolikus Egyház katekizmusának mintakiadásába [editio typica]. Ebben a halálbüntetés nem a bűncselekmény súlyosságával arányos büntetésként szerepel, hanem egyedül az igazolja, ha „ez az egyetlen járható út az emberek életének hatékony megvédésére a jogtalan támadóval szemben”, jóllehet ténylegesen „olyan esetek, amikor a bűnös kivégzése feltétlenül szükséges volna, ma már nagyon ritkán, vagy egyáltalán nem fordulnak elő” (2267).

4. II. János Pál pápa más alkalmakkor is felemelte szavát a halálbüntetés ellen, egyfelől a személy méltóságának tiszteletben tartására hivatkozott, másfelől pedig azokra az eszközökre, amelyek a mai társadalom rendelkezésére állnak ahhoz, hogy a megvédje magát a bűnöstől. Így az 1998-as karácsonyi üzenetében azt a kívánságát fogalmazta meg, hogy „a világban jöjjön létre egyetértés a halálbüntetés megszüntetése érdekében hozandó sürgős és megfelelő intézkedésekről”. [4] A rákövetkező hónapban az Egyesült Államokban megismételte: „Reményt adó jel annak növekvő felismerése, hogy az emberi élet méltóságát senkitől sem szabad megtagadni, még attól sem, aki rosszat tett. A modern társadalomnak megvannak az eszközei arra, hogy megvédje magát anélkül, hogy véglegesen megtagadná a bűnösöktől a megbánás lehetőségét. Megismétlem karácsonykor megfogalmazott felhívásomat, hogy hozzanak döntést halálbüntetés eltörlésére, mely kegyetlen és hasztalan.” [5]

5. Az őt követő pápák is folytatták az ösztönzést a halálbüntetés beszüntetésére. XVI. Benedek pápa felhívta „a társadalom vezetőinek figyelmét arra, hogy mindent tegyenek meg, ami csak lehetséges, a halálbüntetés beszüntetésének eléréséért”. [6] Később pedig a hívők egy csoportja előtt kifejezte azt a kívánságát, hogy „elhatározásaitok bátorítsák az egyre több országban elindult politikai és törvényhozási kezdeményezéseket a halálbüntetés eltörlésére, valamint azoknak a lényeges előrelépéseknek a folytatására, amelyek egyfelől arra irányulnak, hogy a büntetőjogot a fogvatartottak emberi méltóságának követelményeihez igazítsák, másfelől pedig hogy a közrendet ténylegesen fenntartsák”. [7]

6. Ugyanebben a perspektívában Ferenc pápa hangsúlyozta, hogy „napjainkban a halálbüntetés megengedhetetlen, bármilyen súlyos legyen is az elítélt által elkövetett bűncselekmény”. [8] A halálbüntetés, bármilyenek legyenek is végrehajtásának módjai, „kegyetlen, embertelen és megalázó bánásmóddal jár”. [9] El kell utasítani azért is, „mert hibásan működik a büntető igazságszolgáltatás szelektivitása és felmerül a téves ítélet lehetősége is” [10] Ennek fényében kérte Ferenc pápa a Katolikus Egyház katekizmusa halálbüntetésről szóló szövegének felülvizsgálatát oly módon, hogy az kijelentse: „Bármennyire súlyos volt is az elkövetett bűncselekmény, a halálbüntetés megengedhetetlen, mert vét a személy sérthetetlensége és méltósága ellen.” [11]

7. A Katolikus Egyház katekizmusa 2267. pontjának új, Ferenc pápa által jóváhagyott megfogalmazása összhangban áll a korábbi tanítóhivatali megnyilatkozásokkal, következetesen fejleszti tovább a katolikus tanítást. [12] Az új szöveg – II. János Pál pápának az Evangelium vitae enciklikában kifejtett tanításának nyomdokain haladva – kijelenti, hogy egy bűnös életének a kioltása mint bűncselekményért járó büntetés megengedhetetlen, mert vét a személy méltósága ellen, melyet még a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetésével sem veszít el az ember. Erre a következtetésre jutunk akkor is, ha figyelembe vesszük a modern állam által alkalmazott büntetőjogi szankciók új felfogását is, ezeknek ugyanis mindenekelőtt a bűnös rehabilitációjára és a társadalomba való újbóli beilleszkedésére kell irányulniuk. Végül, mivel a mai társadalomnak hatékonyabb fogva tartási rendszerek állnak rendelkezésére, a halálbüntetés mint ártatlan személyek életének védelme szükségtelennek bizonyul. Nyilvánvaló, hogy továbbra is kötelessége a közhatalomnak a polgárok életének védelme, ahogyan azt a tanítóhivatal mindig is tanította, és ahogyan azt a Katolikus Egyház katekizmusa is tartalmazza a 2265. és 2266. pontokban.

8. Mindez megmutatja, hogy a katekizmus 2267. pontjának új megfogalmazása hiteles tanfejlődést fejez ki, mely nincs ellentétben a tanítóhivatal korábbi tanításaival. Azok ugyanis a közhatalom azon elsődleges feladatának fényében értelmezhetők, hogy védelmezze a közjót egy olyan társadalmi környezetben, amelyben a büntetőjogi szankciókat másképp fogták fel, és azokat olyan körülmények között alkalmazták, amikor nehezebb volt biztosítani, hogy a bűnös ne ismételje meg a bűncselekményt.

9. Az új megfogalmazás azt is tartalmazza, hogy a halálbüntetés megengedhetetlenségének tudata „az evangélium fényénél” növekedett. [13] Az evangélium ugyanis segít, hogy jobban megértsük a teremtés rendjét, amelyet Isten Fia magára vett, megtisztított és teljességre vezetett. Ezenkívül az evangélium arra is hív, hogy olyan irgalmasak és türelmesek legyünk, mint az Úr, aki mindenkinek megadja a megtéréshez szükséges időt.

10. A Katolikus Egyház katekizmusa 2267. pontjának új szövege ösztönzés is kíván lenni arra az eltökélt igyekezetre, a politikai vezetőkkel való tiszteletteljes párbeszéd révén is, hogy olyan gondolkodásmód alakuljon ki az emberekben, amely elismeri minden emberi élet méltóságát, valamint azoknak a feltételeknek a megteremtésére, amelyek lehetővé teszik a halálbüntetés jogi intézményének mostani eltörlését mindenhol, ahol az még hatályban van.

Ferenc pápa az alulírott prefektusnak adott kihallgatáson 2018. június 28-án jóváhagyta a jelen – ezen kongregáció rendes ülésén elhatározott – levelet, és elrendelte annak közzétételét.

Kelt Rómában, a Hittani Kongregáció székhelyén, 2018. augusztus 1-jén, Liguori Szent Alfonz emléknapján.

Luis F. Ladaria SJ bíboros
prefektus

Giacomo Morandi
Cerveteri címzetes érseke
titkár

JEGYZETEK
[1] Vö. Ferenc pápa: Beszéd az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez (2017. október 11.): L’Osservatore Romano, 2017. október 13., 4. old.
[2] II. János Pál pápa: Evangelium vitae enciklika (1995. március 25.), 9: AAS 87 (1995) 411.
[3] Ugyanott, 27: AAS 87 (1995) 432.
[4] II. János Pál pápa: Üzenet az Urbi et Orbi áldáskor karácsonykor (1998. december 25.), 5: Insegnamenti XXI,2 (1998) 1348.
[5] II. János Pál pápa: Homília a St. Louis-i Trans World Dome-ban (1999. január 27.): Insegnamenti XXII,1 (1999) 269; vö. Homília a mexikóvárosi Guadalupei Boldogságos Szűz Mária-bazilikában (1999. január 23.): „Véget kell vetni a halálbüntetéshez való folyamodásnak, amikor az nem szükséges”: Insegnamenti XXII,1 (1999), 123.
[6] XVI. Benedek pápa: Africae munus szinódus utáni apostoli buzdítás (2011. november 19.), 83: AAS 104 (2012) 276.
[7] XVI. Benedek pápa: Általános kihallgatás (2011. november 30): Insegnamenti VII,2 (2011) 813.
[8] Ferenc pápa: Levél a Halálbüntetés Elleni Nemzetközi Bizottság elnökének (2015. március 20.): L’Osservatore Romano (2015. március 20–21.), 7.
[9] Ugyanott.
[10] Ugyanott.
[11] Vö. Ferenc pápa: Beszéd az Új Evangelizáció Pápai Tanácsa által szervezett találkozó résztvevőihez (2017. október 11.): L’Osservatore Romano, 2017. október 13., 5. old.
[12] Vö. Lerinumi Szent Vince: Commonitorium, 23. fejezet: PL 50, 667–669. A Pápai Biblikus Bizottság, amikor a tízparancsolat egyes parancsainak sajátosságairól tárgyalt, a halálbüntetéssel kapcsolatban az Egyház erkölcsi állásfoglalásainak „finomodásáról” beszélt: „A történelem folyamán és a civilizáció fejlődésével az Egyház a halálbüntetésre és a háborúra vonatkozó erkölcsi állásfoglalásait is finomította az emberi élet iránti tisztelet nevében, mely emberi életet szüntelen táplálja a Szentíráson való elmélkedés által, és amely egyre inkább a feltétlenség jellegét kapja. Az, ami e látszólag radikális állásfoglalások mögött meghúzódik, az mindig ugyanaz az antropológiai alapfogalom: az Isten képére teremtett ember alapvető méltósága” (Szentírás és erkölcs. A keresztény cselekvés biblikus gyökerei, 2008, 98.).
[13] II. vatikáni zsinat: Gaudium et spes lelkipásztori konstitúció, 4.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Fotó: Vatican Insider

Magyar Kurír