A harmadik húsvét Harkivban a bombák árnyékában

„Nekünk, az Egyház képviselőinek egyre nehezebb támogatni és bátorítani az embereket, mert már a totális háború harmadik évében járunk, és ez számunkra is következményekkel jár: mi is hétköznapi emberek vagyunk, és éppúgy érezzük ezt a terhet, mint az egész nép. Ugyanakkor észreveszem, mennyire fontos, hogy az Egyház itt jelen van, hogy továbbra is segít, amennyire csak lehetséges” – mondja Vaszil Tucsapec görögkatolikus püspök, harkivi exarcha a Vatikáni Rádiónak adott interjújában.

Miközben a püspök a hívekkel együtt a húsvét megünneplésére készült – a harmadik húsvétra háborús körülmények között –, a bombázások a városban és a régióban nem szűntek, sőt az utóbbi hónapokban egyre gyakoribbá váltak. „Azok a lakott helyek szenvednek a legjobban, amelyek közelebb vannak az orosz határhoz, közelebb a frontvonalhoz – magyarázta az exarcha. – Néhány embert evakuáltak ezekről a helyekről, sokan Harkivba költöznek. Múlt csütörtökön például, azon a napon, amikor humanitárius segélyt osztottunk, beszéltem egy férfival, aki Vovcsanszkból (5 kilométerre az orosz határtól) érkezett, és fényképeket mutatott nekünk arról, ami a lebombázott házából maradt: csak egy halom tégla. A férfi ruhát, lepedőt, élelmiszert és cipőt kért, mert gyakorlatilag semmije sem volt. Harkivban a városból elmenekült barátai lakásában lakik. Sokan, akik ideköltöztek, kénytelenek albérletben lakni és erre költeni azt a kevés pénzt, amit az államtól kapnak. Nem sok marad nekik, hogy élelmiszert és gyógyszert vegyenek. Tehát egy nagyon nehéz humanitárius helyzetről van szó.”

Ezért minden csütörtökön a harkivi görögkatolikus székesegyház udvara még mindig tele van emberekkel, akik támogatást kérnek. Vaszil Tucsapec püspök elmondta, hogy sajnos az exarchátus egyre kevesebb támogatást kap, ezért nem tud annyit nyújtani az embereknek, mint korábban. „Továbbra is mindent megadunk nekik, amink van. Gyakorlatilag csak Olaszországból kapunk segítséget: a római Szent Szófia ukrán plébániától, az Apostoli Alamizsnahivataltól, Krajewski bíborostól, az exarchátus karitászától, mely az olaszországi bizánci rítusú ukrán katolikusok számára jött létre, valamint a comói latin egyházmegyétől. Mindannyiuknak nagyon hálásak vagyunk ezért” – hangsúlyozta az exarcha.

Az orosz támadások elsősorban az infrastruktúrát célozzák. Az utóbbi időben gondok voltak a város áramellátásával, de gyakran találnak el polgári célpontokat is, ami halálos áldozatokat és sérülteket követel. „Például, néhány nappal ezelőtt – emlékszik vissza Vaszil Tucsapec püspök –, két rakéta zuhant le egy kórház közelében. Szerencsére az épületet nem találták el, csak az ablakok és az ajtók rongálódtak meg, és egy ember sérült meg egy üvegdarabtól. Most meglehetősen feszült a légkör.” A húsvéti ünnepekre készülve érezték a feszültséget, állandóan szirénázást és bombázást hallottak. Néhányan elmentek, főleg azok, akiknek gyerekeik vannak, de ez nem tömeges jelenség. Éppen ellenkezőleg, sokan visszatértek külföldről, mert azt mondják, hogy jobb itthon.

Az embereknek, ahogy a harkivi exarcha mondja, támogatásra van szükségük. „A szomszédaink azt mondják, ha van pap, nyugodtabbak. Még akkor is, ha számunkra egyre nehezebb az embereket támogatni és bátorítani. Mert ez minket is érint: mi is emberek vagyunk, mint mindenki más, és érezzük ennek a helyzetnek a súlyát, mint mindenki. De az Egyház, a papok, a hívek jelenléte az emberek mellett ebben a nehéz időszakban nagyon fontos. Megpróbáljuk megtenni, amit tudunk. Minden héten sokan jönnek, hogy humanitárius segítséget kérjenek, és akkor nagyon hálásak mindenért. Nemrég Olaszországból küldött húsvéti kalácsokat osztottunk szét az embereknek, és mindannyian nagyon boldogan vették át ezeket. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy felvidítsuk az embereket. A legfontosabb, hogy együttérzést mutassunk egymás iránt, mert az emberek itt nagyon feszültek, gyakran kérdezik tőlünk, hogy mikor lesz ennek vége. Ezért tartjuk mindig nyitva a templomunk ajtaját, hogy az emberek jöjjenek, kérdezzenek, segítséget kérjenek. Az Egyháznak pedig készen kell állnia, fel kell tudnia ajánlani nekik valamit.”

Harkivban – akárcsak Ukrajna más régióiban (a nyugati régióktól eltekintve) –, a szovjet rendszer alatt megszakadt a hit átadása egyik nemzedékről a másikra. Az emberek hithez való közeledése – amely a függetlenség helyreállítása után kezdődött –, fokozatosan ment végbe, és itt még mindig nem sok a gyakorló hívő. A húsvét azonban azon kevés ünnepek egyike, amikor az emberek templomba mennek, legalábbis azért, hogy megáldják a pászkát, azaz a húsvéti kenyeret. Az exarcha szerint, bár a hit nem szilárd, azonban ezen a hagyományon keresztül is megnyilvánul. A fontos az, hogy az Egyház folytassa küldetését, továbbra is tegyen emberséges gesztusokat, mert ezáltal az emberek közelebb kerülnek az Egyházhoz.

„A háború, a szenvedés és a fájdalom eme helyzetében Krisztus feltámadásának ünnepe reményt ad nekünk, fényt ad, amely áthatol ezen a sötétségen. Krisztus szenvedett, de feltámadt, és a feltámadás örömét adja nekünk. Kívánom mindannyiunknak, hogy még ebben a nehéz háborús időszakban is tapasztaljuk meg az élő és feltámadt Krisztussal való találkozás örömét, és osszuk meg ezt az örömöt, ezt a szeretetet és ezt az irgalmat másokkal, azokkal, akiknek szükségük van a támogatásunkra és a segítségünkre.”

Forrás és fotó: Vatican News olasz nyelvű szerkesztősége

Magyar Kurír
(hj)